Az ungvári miniszobrok nyomában – Háború ihlette

Talán nincs is olyan lokálpatrióta, aki ne hallott volna az ungvári miniszobrokról. A bronzból készült miniatűrök hamar Kárpátalja megyeszékhelyének népszerű látványosságává váltak. Az első ilyen alkotás 2010-ben tűnt fel az Ung folyó partján. Az azóta eltelt 15 év alatt több mint 70 miniszobor készült és került ki a közterekre. Közülük néhányat azóta elloptak, pótolni kellett, de akadt olyan is, amit megrongáltak. Sorozatunkban a miniszobrokat és az alkotások történetét mutatjuk be.

A szobrok megjelenése az anyai ágon magyar nemzetiségű Kolodko Mihály ungvári szobrászművészhez köthető, akit ezek a munkái tettek ismertté. Az elmúlt években pedig – miután az alkotó 2017-ben Magyarországra települt – sorra tűnnek fel a kisméretű gerillaszobrok Budapest közterein, melyek között néhány ungvári alkotás másolata is felfedezhető. Kolodko Mihálytól Roman Murnik vette át a stafétabotot, alkotásaiban tükröződik az elődjére jellemző találékonyság és ötletesség. Az aprócska alkotások az Ung-parti város sokszínű kulturális és történelmi hagyományaira reflektálnak. Néhány szobor kárpátaljai származású vagy helyi kötődésű hírességnek állít emléket. A magyar történelem jeles szereplői, valamint a magyar kultúra nagyjai és szellemi vívmányai jelennek meg alkotásaikban. Sorozatunk legutóbbi részében két nemzeti szimbólumot, egy-egy vallási hagyományt és magyar találmányt ábrázoló alkotást mutattuk be.

Mostani válogatásunkban a háború ihlette miniatűröket vesszük górcső alá.

Michael Strank

A 2015-ben állított miniszobor a ruszin származású amerikai tengerészgyalogosnak állít emléket, aki az Ivo Dzsima-i csatában részt vett az ikonikus zászlóállításban. Az Ivo Dzsima-i csata (1945. február 19. – március 26.) az Amerikai Egyesült Államok és a Japán Birodalom között zajlott a második világháborúban, a csendes-óceáni hadszíntéren. Az amerikaiak által „Elkülönülés hadműveletnek” nevezett támadásuk eredményeként elfoglalták Ivo Dzsima szigetét. A csata emlékezetes pillanatát megörökítő Joe Rosenthal Pulitzer-díjas amerikai fotós 1945. február 23-án készült fotóján hat tengerészgyalogos az amerikai zászlót tartja magasba, hogy a Szuribacsi-hegy csúcsán kitűzze. Ez a kép nemcsak a háború, hanem az amerikai katonai erő szimbólumává vált, és elnyerte a Pulitzer-díjat is. Az egyik katona Michael Strank ruszin származású amerikai tengerészgyalogos, a második világháború hőse, bátorságáért „Bronz csillaggal” tüntették ki. Strank a mai Szlovákia területén, Jarabina faluban született 1919. november 10-én. Apja Vaszil Strenk,  anyja Marta Grofikova, mindketten csehszlovák állampolgárok voltak. Családja később az Egyesült Államokba emigrált, és Michael ott nőtt fel. 1939-ben csatlakozott a tengerészgyalogsághoz. Kolodko Mihály alkotása a Zsupán tér 10. szám alatt található, a 4. számú líceum bejáratánál.

Lövészárok-professzor

Fegyir Sándor, az Ungvári Nemzeti Egyetem professzorának nevét akkor ismerték meg világszerte, amikor 2022 májusában egy olyan kép jelent meg róla, amelyen épp a lövészárokból tartja meg előadását diákjainak. A „lövészárok-professzor” néven ismertté vált ungvári professzorról készült felvétel, bejárta a nemzetközi sajtót. Ez a fotó ihlette meg Roman Murnik szobrászművészt, amikor elkészítette az 51. ungvári miniszobrot. Sándor Fegyir 1975-ben született Ungváron, édesapja magyar–szlovák, édesanyja ukrán–olasz származású. 2007-től a szociológiai tudományok kandidátusa, 2014-től a filozófiai tudományok doktora. Egy ideig a kárpátaljai turisztikai hivatalt is vezette. Fegyir a háború első napjaiban csatlakozott az Ukrán Fegyveres Erőkhöz. Közel két évig a 101-es önálló területvédelmi dandár 68-es Kárpátaljai Sárkányok zászlóaljának kötelékében teljesített szolgálatot. Azzal vált igazán ismertté, hogy a harci feladatok ellátása mellett továbbra is megtartotta egyetemi előadásait a lövészárokból tanítványainak. Így nem véletlen, hogy az alkotó a professzort, a jelenlegi budapesti ukrán nagykövetet mostoha körülmények között, golyóálló mellényben, sisakban, gépfegyverrel a kezében előadást tartó Fegyir Sándort laptoppal és egy csésze kávéval ábrázolja. A miniszobor az Ung folyó jobb partján, a bábszínház melletti sétány korlátján található.

Az idegenvezető

Szomorú tény, hogy a 2022. február 24-e óta tartó háborúnak már számtalan kárpátaljai áldozata van. 2023-ban az Olbracht utcában, a botanikus kert bejárata előtt az orosz–ukrán háborúban elesett ungvári idegenvezetőknek és túravezetőknek állítottak emléket miniszobor formájában. Az alkotást a 31 éves korában, a fronton elesett Tarasz Hajdukról mintázták. De nem ő az egyetlen kárpátaljai idegen- és túravezető, aki életét adta ebben a véres háborúban. A miniszobrot Ivan Divinec és Bohdan Hodanics emlékére is állították, valamint azok tiszteletére, akik ma is a fegyveres erők soraiban szolgálnak. A szobrot egy funkcionális kerékpárparkolóban helyezték el, amely az ukrajnai Kárpátok hat, kétezer méteres hegycsúcsát szimbolizálja. A túravezető szobra a legmagasabb csúcson (Hoverla 2061 méter) kapott helyet, amelyre egy nyolc fokból álló lépcső vezet. A miniszobor a hálát és az emlékezés örökkévalóságát szimbolizálja. Ez a 61. miniatűr alkotás a megyeszékhelyen.

Bőrönd – 2022

Az orosz–ukrán háború kitörése miatt milliók kényszerültek elhagyni hazájukat, otthonaikat. Több százezer menekült érkezett Kárpátaljára is, hogy itt találjon menedéket, vagy innen utazzon tovább külföldre. Az első hetekben, hónapokban naponta több, menekültekkel zsúfolásik megtelt vonat futott be az ungvári vasútállomásra. 2022-ben november 4-én, a vasutasok napján a pályaudvaron miniszobrot avattak, amelyet az Ukrzaliznicja alkalmazottainak és az általuk szállított menekülteknek szenteltek. A miniszobrot az állomás peronján helyezték el. A kompozíciót egy bőrönd és egy rajta „ülő” gyermekjáték, bronzba öntött plüssnyuszi alkotja. Roman Murnik szobrászművész az avatóünnepségen elmondta, hogy a művet a kramatorszki vasútállomás elleni rakétatámadásról készült fényképek ihlették. A homokkőből készült bőrönd az ukrajnai katonák erejét és kitartását szimbolizálja, a rajta lévő kovácsoltvas fogantyú a vasút jelképe, a játék pedig a gyermekek és a reményvesztettek szimbóluma. Érdekesség, hogy tavaly Záhonyban, a vasútállomás közelében felállították az ungvári szobor párját. Azzal a különbséggel, hogy a bőröndön plüssmackó látható, ahogy a mancsai közé szorítja, így védelmezi kölyökbocsát. A két mackó azokat a felnőtteket és gyermekeket szimbolizálja, akik többnyire nagyon rémülten és elcsigázva, mindössze egy bőrönddel a kezükben érkeztek a városba, ami az első biztos pont volt a számukra. A háború kitörése óta több, mint 1,4 millió ukrán menekült érkezett Magyarországra.

A cikksorozat korábbi részei:

Az ungvári miniszobrok nyomában

Ikonikus mesefigurák miniszobrok formájában

Ikonikus mesefigurák miniszobrok formájában (2. rész)

Magyar zeneszerzők ungvári miniszobrai

Az ungvári miniszobrok nyomában

Az ungvári miniszobrok nyomában

Az ungvári miniszobrok nyomában

Az ungvári miniszobrok nyomában