Ikonikus mesefigurák miniszobrok formájában

Talán nincs is olyan lokálpatrióta, aki ne hallott volna az ungvári miniszobrokról. A bronzból készült miniatűrök hamar Kárpátalja megyeszékhelyének népszerű látványosságává váltak. Az első ilyen alkotás 2010-ben tűnt fel az Ung folyó partján. Az azóta eltelt 14 év alatt több mint 60 miniszobor készült és került ki a közterekre. Közülük néhányat azóta elloptak, pótolni kellett, de akadt olyan is, amit megrongáltak. Sorozatunkban a miniszobrokat és az alkotások történetét mutatjuk be.

A szobrok megjelenése az anyai ágon magyar nemzetiségű Kolodko Mihály ungvári szobrászművészhez köthető, akit ezek a munkái tettek ismertté. Az elmúlt években pedig – miután az alkotó 2017-ben Magyarországra települt – sorra tűnnek fel a kisméretű gerillaszobrok Budapest közterein, melyek között néhány ungvári alkotás másolata is felfedezhető. Kolodko Mihálytól Roman Murnik vette át a stafétabotot, alkotásaiban tükröződik az elődjére jellemző találékonyság és ötletesség. Az aprócska alkotások az Ung-parti város sokszínű kulturális és történelmi hagyományaira reflektálnak. Néhány szobor kárpátaljai származású vagy helyi kötődésű hírességnek állít emléket. A magyar történelem jeles szereplői, valamint a magyar kultúra nagyjai és szellemi vívmányai jelennek meg alkotásaikban. De a művészek előszeretettel formálnak meg közismert mesefigurákat, rajzfilmhősöket is, mint a TV Maci, a Főkukac, Maja, a méhecske és Večerníček apó.

Az elmúlt hetekben kapott miniszobrot Maja, a méhecske. A mesefigura miniatűr bronzba öntött mását a méhek világnapján avatták fel, ez már a 67. ilyen alkotás a kárpátaljai megyeszékhelyen. A szobrot az alkotó Roman Murnik és Ljudmila Pereszta, az első ukrajnai mézkóstoló terem alapítója leplezte le. A Maja, a méhecske egy meseregény, amelyet Waldemar Bonsels német szerző írt 1912-ben. A sorozatot számos ország nyelvére fordították le, és készült belőle képregény és rajzfilmsorozat is. A szobor apropóját az adta, hogy Szpiridon Cserkaszenko ukrán író, drámaíró, műfordító kereken 100 évvel ezelőtt ungvári tartózkodása alatt fordította le ukrán nyelvre a Maja, a méhecske történetét. A mese „élőszereplős” filmváltozatát 1924-ben Wolfram Junghans német fotós rendezte. Ez volt az első filmhosszúságú produkció, amelyben élő rovarok szerepeltek. A könyv legnépszerűbb és legismertebb adaptációja a japán anime változata lett, a „Maja, a méhecske kalandjai” címen. Első vetítésére 1975-ben került sor a japán televízióban. Később 42 ország nyelvére fordították le, műsorra került többek között Magyarországon is. Ukrán nyelvű szinkronnal 2012-ben került a tévé képernyőjére. A miniszobor a Proszvita közművelődési társaság székházával szemben kapott helyet, ugyanis itt adták ki 1923 és 1932 között a Bdzsilka című gyermek- és ifjúsági magazint, amelyben először jelentek meg nyomtatásban a méhecske történeteinek ukrán nyelvű változata.

Tavaly áprilisban a 60 éves TV Maci tiszteletére avattak miniszobrot. A bronzból készült alkotás az ungvári vár közelében, Ungvár első magyar tannyelvű óvodájának kerítésén kedves pajtásával, Paprikajancsival ücsörög ikonikussá vált foteljében. A TV Maci először 1963. április 15-én jelent meg az Esti mese előtt, hivatalos születésnapja mégis október 23-án van, ugyanis 1922-ben ezen a napon született Bálint Ágnes, aki az Esti mese szignálfilmjének eredeti forgatókönyvét írta, illetve a maci karakterét is ő találta ki. A figurát Szabó László iparművész készítette. Az Esti mese hagyománya a Magyar Rádióban kezdődött, innen vette át a televízió. 1968. augusztus 19-én megújult a báb, melynek a kezdetektől volt alvótársa: először Valérka, később Csutkababa, majd Paprikajancsi. Nemcsak Magyarországon, de Kárpátalján is generációk nőttek fel a maci szerethető figuráján.

A Večerníček (ez a csehszlovák Tévémaci intró a mesék előtt) indulásának 60. évfordulója apropóján ez év márciusában Večerníček apót is bronzba öntötték. A miniszobor a Masaryk híd jobb parti hídfőjénél az Ung-parti sétányon kapott helyet. A mesefigura hűséges kutyájával egy lámpáson látható. Az öregember és kutyája (egy kuvasz kárpáti juhászkutya) történetét Anna Minichova drámaíró alkotta meg, a Večerníček apó filmzenéjét Ladislav Čapek rendező készítette, a dallamot Jaroslav Celba komponálta.

A Filharmónia közelében megtaláljuk a Nagy ho-ho-ho horgász című rajzfilmsorozat állandó csaliját, a Főkukac az Ung partján, a gesztenyefák árnyékban a túlpartot szemléli. A miniszobrot Sajdik Ferenc rajzfilmfigurája alapján Mihajlo Kolodko szobrászművész készítette 2016 novemberében. A horgászok szerencsehozójaként elhíresült szobrot 2020-ban pótolni kellett, ugyanis ismeretlenek ellopták. Érdekesség, hogy a Főkukac Budapesten a Bem rakparton a Batthyány tér és Lánchíd közötti útszakaszon is megtalálható. A mese a művész gyerekkorának is fontos szereplője: Kolodko Mihály édesapja ukrán, édesanyja magyar, de otthon az ukrán nyelvet használták, és ő csak a nagymamájával beszélt magyarul – A nagy ho-ho-horgász pedig egyik kedvence volt, mellyel egyben azt is tesztelte, mennyire érti meg ezt a nyelvet, melyet ilyenkor, rajzfilmnézés közben is tanult.