Talán nincs is olyan lokálpatrióta, aki ne hallott volna az ungvári miniszobrokról. A bronzból készült miniatűrök hamar Kárpátalja megyeszékhelyének népszerű látványosságává váltak. Az első ilyen alkotás 2010-ben tűnt fel az Ung folyó partján. Az azóta eltelt 15 év alatt több mint 70 miniszobor készült és került ki a közterekre. Közülük néhányat azóta elloptak, pótolni kellett, de akadt olyan is, amit megrongáltak. Sorozatunkban a miniszobrokat és az alkotások történetét mutatjuk be.
A szobrok megjelenése az anyai ágon magyar nemzetiségű Kolodko Mihály ungvári szobrászművészhez köthető, akit ezek a munkái tettek ismertté. Az elmúlt években pedig – miután az alkotó 2017-ben Magyarországra települt – sorra tűnnek fel a kisméretű gerillaszobrok Budapest közterein, melyek között néhány ungvári alkotás másolata is felfedezhető. Kolodko Mihálytól Roman Murnik vette át a stafétabotot, alkotásaiban tükröződik az elődjére jellemző találékonyság és ötletesség. Az aprócska alkotások az Ung-parti város sokszínű kulturális és történelmi hagyományaira reflektálnak. Néhány szobor kárpátaljai származású vagy helyi kötődésű hírességnek állít emléket. A magyar történelem jeles szereplői, valamint a magyar kultúra nagyjai és szellemi vívmányai jelennek meg alkotásaikban. Sorozatunk legutóbbi részében vidékünk történetéhez szorosan kapcsolódó alakjait ábrázoló alkotásokat és történetüket mutattuk be.
Mostani válogatásunkban a kárpátaljai, vagy épp a vidékhez köthető képzőművészekről készült miniatűröket vesszük sorba.
(GPS: 48.621336, 22.297723)
Csontváry Kosztka Tivadar, a modern magyar festészet egyik legeredetibb alakjának szobrát 2016-ban avatták fel az Ung folyó bal partjának korlátján, a gyalogos híd mellett. Kosztka Mihály Tivadar néven 1853. július 5-én a felvidéki Kisszebenben látta meg a napvilágot. Édesapja az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Kossuthtal szemben a császári oldalra állt. Emiatt 1865-ben a család a feleség rokonaihoz, Szerednyére költözött. Csontváry az ungvári királyi főgimnáziumba járt. Később Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, ahol a gyógyszerészet, kémia, ásványtan, földtan, kristálytan voltak választott témái. 1875-ben kapta meg gyógyszerész-oklevelét. Ettől kezdve patikusként dolgozott Léván, Iglón és Eszéken. Csak 42 éves korától tanult rendszeresen festeni. 1894-ben kezdte el művészeti tanulmányait Hollósy Simon festőiskolájában, majd 1895-ben beiratkozott a párizsi Julian Akadémiára. Mivel csalódott az ottani rajztanítási módszerekben, befejezettnek tekintette művészeti tanulmányait. Kiemelten foglalkoztatta a különböző napszakok ábrázolása: A napfestés vagy napút festés egy saját maga által megalkotott kifejezés, amely arra utal, hogy képein nagy hangsúlyt fektet a napszakok színvilágának bemutatására. A miniszobor érdekessége, hogy korcsolyázás közben ábrázolja a festőt. Ennek oka, hogy telente a folyó vize befagyott és itt korcsolyázott Csontváry. Erről a momentumról az emlékirataiban így írt: „Nem tanultam valami jól, de Ungváron én voltam a legjobb korcsolyázó”. Nem ez az egyetlen Kolodko-miniatűr, amely Csontváry Kosztka Tivadart ábrázolja. 2023-ban, születésének 170. évfordulója alkalmából a Hortobágyon, a Kilenclyukú hídnál állított alkotáson a festőművész alakja szokatlan módon egy graffitiművészt idéz.
(GPS 48.62579727 22.30283165)
Glück Gábor kárpátaljai festő, grafikus szobra az Ungvári Nemzeti Egyetem rektori hivatalának szomszédságában egy „Willys” (ГАЗ-67) típusú terepjáró volánja mögött látható. A képzőművész kedvenc autójával járta a Kárpátokat újabb és újabb témák után kutatva. Glück Budapesten műbútorasztalosságot tanult, közben autodidaktaként rajzolt, festett. Esti rajztanfolyamokon Magyar-Mannheimer Gusztáv és Vesztróczy Manó volt a mestere. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Pécsi-Pilch Dezső irányítása mellett tanult. 1933-ban román katonai behívója miatt megszakította tanulmányait. Leszerelése után, 1944-ben nem engedélyezték, hogy Csehszlovákiába költözzön, áttelepedett szüleihez Ungvárra. A Molotov–Ribbentrop-paktum Kisinyovban érte. Besorozták a szovjet hadseregbe, munkászászlóaljban építkezéseken dolgozott, később dekorációs feladatokat kapott. 1945-ben, leszerelése után előbb Kisinyovban élt, majd 1947-ben Ungváron telepedett le. A Favágók című festményével ezüstérmet nyert a brüsszeli világkiállításon. 1963-ban Érdemes Művész címmel jutalmazták. A miniszobor Mihajlo Kolodko alkotása. Műveire nagyfokú formatisztelet, kiváló szerkesztőkészség és már-már szolgai realizmus jellemző. Színvilága kevésbé harsány, mint általában a kárpátaljai művészeké. A tájat mintha állandóan őszi, vörösesbarna tónusában elevenítené meg.
(GPS: 48.625372, 22.296508)
Tizedik szoborként 2014 decemberében került felavatásra Andy Warhol amerikai képzőművész, a pop-art irányzat megteremtőjének miniszobra a Zsupan téren, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum előtti korláton. Kolodko az amerikai művész ismert fotója alapján alkotta meg a szobrot. Andrij Varhola kárpátaljai származású ruszin bevándorlók gyermekeként született Pittsburghben 1928. augusztus 6-án. Egyike volt azon amerikai képzőművészeknek, akik központi figurájává váltak a pop-art irányzatnak. Sikeres reklámrajzoló karrierje után Warhol világhírnévre tett szert mint festő és avantgárd filmkészítő.
(GPS: 48.62021, 22.30008)
Hollósy Simon festőművésznek, a kárpátaljai és a magyar tájfestészet meghatározó alakjának állítottak emléket tavaly a Pravoszláv parton. Ez már a 70. miniszobor Ungváron. Roman Murnik szobrász alkotása egy képkeret mellett állva ábrázolja Hollósyt, így a szobor előtt állva, különböző szögekből a háttérben álló jellegzetes ungvári épületek kerülnek a képre. A szobor megalkotását a helyi örmény közösség kezdeményezte. Hollósy Simon magyar-örmény családban született Máramarosszigeten 1857-ben. Édesapja a forradalmi események hatására változtatta Korbulyról Hollósyra nevét. A fiatal Hollósy Simon először Budapesten tanult, majd Münchenbe került, ahol Gabl Alajos és Otto Seitz festőművészek tanítványa lett. 1885-ben mutatta be Hollósy a Tengerihántás című festményét. Egy év múlva már saját festőiskolát működtetett Münchenben, amelyben a müncheni hagyományoktól eltérő stílusban tanította növendékeit. A naturalizmus és a realizmus képviselője volt. Tanítványai közt tudhatta Csontváry Kosztka Tivadart és Rudnay Gyulát. 1896-ban átköltözött Nagybányára, ahol művésztelepet hozott létre Réti Istvánnal, Thorma Jánossal és Iványi-Grünwald Bélával. Egészen 1902-ig dolgozott itt a festő, s ettől kezdve Münchenben, Fonyódon, Vajdahunyadon és Técsőn tanított. Técsőn festette meg a Técsői tájkép, Boglyás táj, Alkonyat boglyákkal című alkotásait.
A cikksorozat korábbi részei:
Az ungvári miniszobrok nyomában
Ikonikus mesefigurák miniszobrok formájában
Ikonikus mesefigurák miniszobrok formájában (2. rész)
Magyar zeneszerzők ungvári miniszobrai