Sikerkényszertől terhelt világunkban sokan kerülnek a bizonytalanság, a reményvesztettség csapdájába. S nemcsak azok, akik valamilyen fogyatékosságuk, életkoruk miatt eleve háttérbe kényszerülnek, s – lelkükben, testükön – szégyenfoltként, megalázó teherként hordozzák az elesettség, kirekesztettség bélyegét. A mindennapok kényszerű szélmalomharca a látszólag erőseket, biztonságban lévőket is megviseli.
Ilyen körülmények közepette hogyan lesz, mitől lehet meghitt, szívet magasba emelő az ünnep?
Szorító kérdés, melyre eleve felesleges közhelyek tömkelegével válaszolni. A talmi ígérgetésekből különben is ugyancsak elege van a rideg valóságtól vacogóknak. Félő, hogy sokunk már elvesztette a szép új világba vetett hitét. Mert néha úgy tűnik, hogy a karácsonyfa is másoknak csillog, ránk csak árnya vetül.
Keresztény, keresztyén ember számára biztos vezérlő csillag a hit. Nem a szónoklatok, külsőségek talmi magamutogatása. Nem. Hanem a megélt, igaz értékként lélekbe rejtett tudat szintjére emelt remény.
A betlehemi csillag egy istállóba vezette a három királyokat. Nem jólétet, gazdagságot ígért. Sokkal többet, az emberként élhető világ eljövetelét.
Induljunk el!