Életre keltek a hagyományok: népzene, kézművesség, táncház, népi játékok
Szent György napjához közeledve, április 22-én ismét gyermekzsivaj töltötte be a Nagyberegi Tájház udvarát, ahol a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet immár nyolcadik alkalommal rendezte meg a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Napjához kapcsolódó programját. A rendezvényre Beregszászból, Salánkról, Verbőcről, Mezőváriból és Nagyberegről érkeztek iskolai csoportok, akiket már érkezéskor népzene és barátságos hangulat fogadott.
Az esemény a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége által 2013-ban elindított kezdeményezés része, amely Kárpát-medence-szerte hívja életre a tájházakat bemutató programsorozatot. Az időpont nem véletlen: a hagyomány szerint ugyanis ez az időszak a paraszti gazdasági év kezdetét jelölte, amikor kihajtották az állatokat a legelőkre, és megkezdődtek a tavaszi munkák. Az idei rendezvény középpontjában a pásztorélet állt.
A programot a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola verbőci növendékeinek előadása nyitotta meg, majd Gál Adél, a tájház koordinátora köszöntötte a résztvevőket. Beszédében kiemelte, hogy a nagyberegi intézmény egyedüliként képviseli a régiót ebben a kezdeményezésben, és minden évben tematikus programmal csatlakozik a rendezvénysorozathoz. Hangsúlyozta, hogy az idei foglalkozásokat a pásztorkultúra köré szervezték, külön figyelmet fordítva a gyapjúfeldolgozásra, a nemezelésre és más hagyományos mesterségek bemutatására.
A megnyitón felszólalt Gyebnár István beregszászi első beosztott magyar konzul is, aki rámutatott: a tájház nem csupán kiállítótér, hanem élő közösségi tér, amely aktívan őrzi népi hagyományainkat, és továbbadja az értékes örökséget a fiatal nemzedéknek. Ezen értékek bemutatásakor azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a gazdag pásztorkultúrát sem, hiszen a Beregi-síkság és a környező legelők hosszú időn át meghatározták a vidéki élet mindennapjait – szögezte le a diplomata, majd elismerését fejezte ki a szervezők és mindazok munkája iránt, akik azért dolgoznak, hogy a tájház ne csupán fennmaradjon, hanem élő, vonzó közösségi térként működjön tovább és emlékeztesse az ide betérőket arra, hogy bár az idők változnak, az alapok szilárdak maradnak.
Molnár Krisztina, a Fodó Sándor Kulturális Központ vezetője felszólalásában aláhúzta: a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet egyik fontos célja, hogy a kultúrát kézzelfoghatóvá tegye, különösen a fiatalok számára, amit az ilyen nyitott, élményalapú programok hatékonyan szolgálnak.
A köszöntőket követően néptáncbemutató és táncház várta a jelenlévőket, akik örömmel kapcsolódtak be a közös mulatságba. A nap folyamán a látogatók tárlatvezetések keretében ismerkedhettek meg a tájház autentikusan berendezett épületével és a hagyományos paraszti élet használati tárgyaival. Az udvaron népi játékok kínáltak kikapcsolódást, míg a kézműves-foglalkozásokon nemezelést, vesszőfonást és bőrmunkát próbálhattak ki az érdeklődők. Készültek nemezből díszek és csodás kis pillangók, vesszőből tányéralátétek és apróbb kiegészítők, bőrből pedig karkötők, kulcstartók és ördöglakatok – mindez szakértő mesterek irányításával.
A jó hangulathoz a kemencében sült, hagymával és füstölt szalonnával ízesített kenyérlángos is hozzájárult, amelyet – a megszokott módon – Piroska néni, a tájház szakácsnője készített.
A rendezvény ismét megmutatta, hogy a hagyományok ápolása nem pusztán a múlt felidézéséről szól, hanem élő, közösségformáló erő. A program alkalmat teremtett arra, hogy kicsik és nagyok egyaránt közelebb kerüljenek kulturális örökségükhöz, és személyes élményeken keresztül tapasztalják meg annak értékeit.
