Kígyós - Beregszászi járás

Kígyós (ukránul Кідьош (Kigyos / Kid'osh), korábban Зміївка (Zmijivka / Zmiyivka)) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.

Beregszásztól 4 km-re északkeletre, a Szernye-mocsár déli partján fekszik, önálló község 2001 óta.

Nevét a Kígyós patakról kapta, amely mellett fekszik.

Egy falubeli monda a név eredetéről: Élt egyszer egy remete a Szernye-mocsár mellett, a lányával Rózsikával. Rózsika nagyon szerette a virágokat, így a remetekunyhót teleültette velük. Mikor egy nap a virágait locsolgatta, arratévedt egy vitéz. Szívesen fogadták őt, és elmesélte hogy a sereg itt tart pihenőt a közelben. Ettől kezdve mindig megjelent a kunyhóban. Szép lassan szerelmesek lettek egymásba, Rózsika és a vitéz. A legény megígérte, hogy feleségül veszi.

Aztán a sereg sátorbontásba kezdett, eljött a búcsúzás ideje. Rózsika mindent feldíszített, mindennel készen volt. Eszébe jutott, hogy leszakít még pár rózsaszirmot, a rózsafáról, mikor aztán megmarta a kígyó. Rózsika összeesett és meghalt.

 


Kígyós

A történet bővebben:

„Régen a Szernye-mocsár nádasaival és ingoványaival egészen a dombokig nyúlt fel. A környező hegyeket és halmokat hatalmas erdőrengetegek borították. Az egyik domb tisztásán álló kunyhóban élt egy öreg remete egyetlen lányával, Rózsikával. Valamikor a király első vitézei közé tartozott, felesége pedig egyike volt az ország legszebb asszonyainak. Asszonya azonban hűtlenül elhagyta, s a vitéz a király kegyeit is elveszítette. Emiatt fényes lovagi öltönyét fölcserélte a remeték durva darócruhájára. Minden öröme egyetlen leányában, a világszép Rózsikában volt.
Rózsika a remetekunyhó környékét valóságos tündérkertté varázsolta. Nagyon szerette a virágokat, ápolta, öntözgette őket. Egy napon, amikor éppen a virágait locsolgatta, lovas vitéz ugratott elé a vadonból. Mielőtt a lány az apjához futhatott volna, a vitéz leugrott a lováról és mosolyogva feléje nyújtotta kezét.
Az öreg remete szívélyesen fogadta az ifjú vitézt, aki elmesélte, hogy a háborúba induló király hadából való. Itt tartanak pihenőt a közelben. Ettől a naptól kezdve az ifjú dalia mindennapos vendég volt a remetelakban. A két fiatal szíve szerelemre lobbant. Az ifjú megfogadta, hogy szerencsésen visszatér a hadjáratból, feleségül veszi, és birtokára viszi a lányt.
Eljött a búcsúzás napja. A király tábora sátort bontott. Rózsika izgatottan tett-vett. Virágfüzérrel díszítette fel azt a padkát, ahol üldögélni szoktak. Már mindennel kész volt, amikor eszébe jutott, hogy a legszebb rózsafáról szakít egy pár szál virágot, amelyet majd szerelmese sisakjához tűz. Hadd emlékeztesse őrá e pár szál rózsa a nagy úton. Nem vette észre a rózsabokor tövében lapuló mérges kígyót, és amikor a rózsa után nyúlt, a kígyó megmarta.
Az ifjú vőlegény, aki vágtatva érkezett a búcsúzásra, már holtan találta szerelmesét. A bánattól az öreg remete is magába roskadt.
Nagy fájdalmat érzett az ifjú vitéz és fogadalmat tett: ha épségben visszatér a hadjáratból, ő is remeteségben tölti el hátralevő életét kedvese sírja mellett. Fogadalmát meg is tartotta.
Az ifjú remetét sokan felkeresték bánatában, sőt egyes családok le is telepedtek hajléka körül. Lassan kis falu fejlődött ki itt, amelyet a szomorú történet emlékére Kígyósnak neveztek el.”

Kígyós nevét 1332-ben Kykos néven említette először oklevél, de a település ennél jóval régebben keletkezett.

A falu az egykori Szernye-mocsár déli partjára települt.

Kígyós eleinte királyi birtok volt, majd 1364-ben a beregszászi domonkos szerzetesek kapták meg adományként. A 16. században említik őket, mint Kígyós birtokosait.

1557-ből való a helység pecsétnyomója is.

A falu birtokosai a 17. századtól a Perényi család tagjai és a Forgáchok, majd a 19. századtól a Károlyi család tagjai voltak.

Kígyós lakossága a Reformáció idején református hitre tért át. 1540-ben vették át a katolikus templomot, 1595-ben már virágzó gyülekezetként említették.

1910-ben 446, túlnyomórészt magyar lakosa volt, ma 968 lakosából 850 (90%) a magyar. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegyeTiszaháti járásához tartozott.

  • Református temploma 13. – 14. századi, a faluszéli dombon épült, egykor kolostor is állt mellette. 1590-ben lett a reformátusoké. 1657-ben tűzvész rongálta meg, a 18. század középén és 1827-ben újították fel. 1911-ben 14. századi freskókat fedeztek fel benne. Fa harangtornya 18. századi.
  • Ardói-hegy nyúlványai - festői szépsége révén a környék kedvelt kirándulóhelye.

 

Kígyós /с. Кідьош

Кідьошська сільська рада

Polgármester: Nagy Attila 

Cím: 90242 Kígyós, Petőfi u. 57.

Tel.: +380-/3141/- 63-216.

E-mail: polg.hiv.kigyos@swi.net.ua 

Hírek

  • Régi tárgyak: a szamovár

    Nemrégen a Pom-Pom meséket olvastuk esténként a kislányommal, melyben találkoztunk a magányos szamovárral. A mesevilágon kívül újdonságnak számított az elfeledett szamovár, melyet nemcsak a meséskönyv lapjain nézhettünk meg, hanem a szekrényből is előkerült egy régi darab. Talán még a nagymamám idej...

  • Szent István király halála

    1038. augusztus 15-én hunyt el Magyarország első keresztény uralkodója, az államalapító Szent István király (ur. 1000-1038), aki egymaga vitte sikerre az államegyesítés, egyházszervezés és törvényhozás hatalmas munkáját. 1083-ban szentté avatott uralkodónk a kereszténységben is különleges pozíciót f...

  • Újabb három évig népi együttes az Eszenyi Ritmus

    Sikeresen megvédte és további 3 évig népi együttes besorolásban marad az Eszenyi Ritmus. A címet 25 éve ítélte oda Ukrajna Kulturális Minisztériuma.

  • A keze alatt megelevenednek az emlékképek

    Hadar Tímea festményeit szemlélve az embert magával ragadja a megörökített pillanat hangulata. Az alkotás iránti vágy néhány évvel ezelőtt lángolt fel benne igazán.

Copyright © 2022 KMMI