Víziók egy ukrán művész szemével – Andrij Csebikin kiállítása Beregszászban

Andrij Csebikin ukrán grafikusművész alkotásaiból nyílt kiállítás Magyarország Beregszászi Konzulátusának Munkácsy Mihály Galériájában  október 5-én. A szűk körben megnyitott tárlat a Víziók címet kapta. Az alkalom hangulatát Pősze Attila szaxofonművész, a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola tanárának előadása tette meghittebbé.

A művészt Szilágyi Mátyás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja köszöntötte és mutatta be. Elmondta, hogy a Kijevben élő Csebikin immár tíz éve van jelen Munkácson is, és „ezer szállal kötődik kárpátaljai magyar és ukrán alkotóművészekhez”. A műveket „lírai szépségű grafikáknak” nevezte a főkonzul.

Oleg Kocjuba, a Kárpátaljai Állami Megyei Adminisztráció helyettes vezetője beszédében elmondta, hogy nagy öröm a festőművészek szakmai napja előtt egy ilyen kiállítást megnyitni.

„Annak ellenére, hogy egy vírusjárvány lezárja a határokat, a művészet nem ismer határokat” – mondta a megyei adminisztráció helyettes vezetője. Kitért Csebikin egyszerre exkluzivitására, amellyel meglátja azt, amit más nem, és inkluzivitására, amellyel mindezt átadja másoknak.

Andrij Csebikin életútját és művészetét Kopriva Attila, a Kárpátaljai Képzőművészeti Akadémia tanszékvezető tanára, az Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia külső tagja mutatta be.

Csebikin Andrij Volodimirovics grafikusművész, az Ukrán Művészeti Akadémia elnöke a Vinnyicai megyei Hajszinban született 1946. április 14-én. Felsőfokú tanulmányait a Kijevi Művészeti Főiskolán végezte, ahol 1970-ben kapott diplomát. Ugyanettől az évtől kezdve mutatta be a nyilvánosság előtt munkáit. Szintén 1970-től oktat a Képzőművészeti és Építészeti Nemzeti Akadémia Grafikai Művészeti Tanszékén, majd 1985-től ugyanitt professzor. Szintén 1985-től a „Szabad grafikusok” műhely vezetője, aminek köszönhetően teljesen átalakítja az oktatási folyamatot, teret adva a diákok kreativitásának. Közben tudományos munkáért felelős rektorhelyettessé nevezik ki 1987-ig, majd 1989-től az Akadémia rektoraként dolgozik. Diákjai szintén neves művészek. 1987 és 1989 között elnöke volt az Ukrajnai Festőművészek Nemzeti Szövetsége kijevi szervezetének.

Ukrajna érdemes művészét Tarasz Sevcsenko, Lenini Komszomol és Ohijenko-díjjal is jutalmazták. Alkalmazott és szabad grafikával alkot, de otthonosan mozog a monumentális-dekoratív művészeti ágazatokban is.

Végül a grafikus köszöntötte az eseményre eljött vendégeket, és megköszönte a rendezvény létrejöttét. A művész szót ejtett arról, hogy eddigi munkássága a családja, a barátai és a tanárai támogatása nélkül nem lehetett volna teljes. Kárpátalja kapcsán kijelentette, hogy „komoly művészeti terep az alkalmazott-, rajz- és festőművészet területén”. Elmondta, hogy barátai meghívására érkezett először megyénkbe, és idővel megszerette ezt a helyet, ahol „csodálójává” vált a „Latorca szépségének”. Elárulta, hogy sok ihletet merít ennek „a gyönyörű tájnak és ezüst vidéknek a szépségéből”.