Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. december 21.
Decemberben lezárult a Nagyberegi Tájház őszi évadja. A Pro Cultura Subcarpathica tartalmas programokat valósított meg az intézményben. A szervezőknek ezúttal sem volt egyszerű feladatuk. A korábbi évek gyakorlatához képest újabb nehézségekkel kellett megküzdeniük. Míg korábban a koronavírus-járvány okozott fennakadást, az utóbbi időszakban a háborús körülményekhez igazodva kellett megtartani a foglalkozásokat.
Kezdetben „csak” a légiriadók, majd pedig az áramkimaradások színesítették az alkalmakat.
A tájház őszi félévében a szervezőknek a tervezett tizenhárom tematikus program mindegyikét sikerült megvalósítani. A tájházi évad szeptember végén indult, és december közepén zárult. Minden alkalom a hagyományos paraszti kultúra jeles napjai köré épült. Az intézmény a hagyományőrző programjainak rendszeres és tudatos beépítésével érzelmi, esztétikai, erkölcsi, ezen belül népi kultúránk iránti szeretetet adhatott át.
A bevett rutintól eltérően idén turizmus szakos hallgatóknak szervezett szakmai gyakorlattal kezdődtek a foglalkozások. Majd pedig hagyományőrző szüreti alkalom következett, melyet szőlőtaposás, táncház és meseelőadás színesített. A továbbiakban az adott időszak jeles napjához és tematikájához illeszkedve mutattak be különféle kézműves technikákat. Sorra került a nemezelés, a dekupázs technika és a fafaragás is, főként az ősz terméseinek felhasználásával. Múzeumpedagógiai foglalkozás keretében kipróbálták a szövést és körmönfonást. Gyertyák is készültek viaszból mártogatással, valamint viaszlapok sodrásával.
November 23-tól kezdődően az adventi, majd pedig a karácsonyi készülődés kapta a fő szerepet az alkalmakon. Az ünnepi asztaldíszek, különféle dekorációk, fenyődíszek készítése mellett a szervezők karácsonyi dalokkal tették hangulatossá a foglalkozásokat. Mindez együttesen értéket közvetített, tanított és nevelt.
Minden alkalom konyhai tevékenységgel is kiegészült. Gyakran a gyerekek bevonásával és segédkezése mellett készült az időszaknak megfelelő hagyományos népi étel.
A félév során 389 kárpátaljai iskolás látogatta meg a Nagyberegi Tájházat és vett részt a foglalkozásokon. A gyerekek Beregszászból, Gátról, Nagydobronyból, Kaszonyból, Nagyberegről, Dédából és Csonkapapiból érkeztek. Tíz kézműves szakember saját szakterületének megfelelően tanította őket.
A szervezők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a fiatalok megtanulják a természetes alapanyagok felhasználásának módjait. Maguk is felfedezzék, hogyan készülhet ízléses és dekoratív tárgy vagy egyszerű játék egy régi fadarabból, dióhéjból vagy a kertben, a háztájékon talált alapanyagokból. Fontos szempont volt a szervezők számára, hogy mindig olyan technikát válasszanak a kézművességhez, mellyel fejleszthető a gyerekek kézügyessége, finommotorikus képessége.
A jeles napok megismerése, a kézműves technikák elsajátítása, a tájházi séta közben szerzett ismeretek által a résztvevők komplex tudásanyagot kaptak. Olyan kollektív élmény alakult ki bennük, mely erősíti a közösséghez tartozás érzését.
A Pro Cultura Subcarpathica az elmúlt időszak programjait a Csoóri Sándor Alap, valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósíthatta meg. A szervezet a következő évben is folytatja tájházi tevékenységét, és változatos programokkal várja az érdeklődőket.
Olvasólámpa című rovatunkban legutóbb az épített örökség vidékünkön található kiemelkedő alkotásait mutattuk be a „Kárpátaljai nemzeti identitás-jelek” című kiadvány alapján. A kötet a Kárpátaljai Értéktár sorozatban a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület gondozásában látott napvilágot. Ezút...
Egy könyv köré ülni le beszélgetni ma Ungváron jóval több, mint kulturális program: közösségteremtés, identitásőrzés és lelki kapaszkodó is. Az Ungvári Magyar Olvasóklub egy éve indult útjára egy személyes ötletből, mára pedig befogadó, élő közösséggé vált. A klub alapítójával, Balogh Renátával az i...
A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) február 4-én nyitotta meg idei kiállítási évadát Beregszászban. A Na’Conxypan Galéria falain a XV. Hollósy Simon Alkotótáborban született munkákból válogatott tárlat fogadja az érdeklődőket.
Ismerjük a mondást: a szó elszáll, az írás megmarad. Ha valaki könyvet ír, akkor a mondanivalója fontos. Ha papírra veti, akkor fontosabb, mint egy elmondott szó, mint egy beszélgetés. Hatványozottan igaz ez egy püspök esetében, akinek minden szava tekintély, leírt szavai pedig átelmélkedett, áti...
