A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából tartottak ünnepi megemlékezést szombaton Budapesten. Úgy fest, Magyarország végre felébred a kollektív amnéziából. A Szovjetunióban volt magyar politikai rabok és kényszermunkások szervezetének (Szorakész) rendezvényén Menczer Erzsébet, a szervezet elnöke a Derkovits Gyula Általános iskola udvarán elmondta: a szovjet megszállók ebben az épületben is vallatták a magyar embereket, majd ítélet nélkül hurcolták őket a gulág táborokba, ahogy politikai érdekeik kívánták.
A túlélőket arra kényszerítették, hogy egymás között s még családi körben se beszéljenek a történtekről. A rendszerváltás – ami szavai szerint inkább „módszerváltás” volt – és a Szovjetunió szétesése óta a magyar kormányok nem tiltották a megemlékezéseket, de a civil szervezeteket korlátozták. Mostanra azonban sikerült áttörni a hallgatás falát – hangsúlyozta Menczer Erzsébet. A fideszes képviselő szerint jövő tavasszal egy ilyen irányú visszarendeződés lehetőségéről is szavazni kell.
Az Országgyűlés tavaly Menczer Erzsébet határozati javaslata alapján nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává. A határozat rögzíti, hogyméltóképpen emlékezzenek meg arról a mintegy 800 ezer magyarról, akiket 1944 őszétől hadifogolyként vagy internáltként a Szovjetunióba hurcoltak többéves kényszermunkára, illetve akiket a II. világháborút követően 5-25 évre száműztek a gulág rabtelepeire a „magyar hatóságok hathatós közreműködésével, koholt vádak alapján”
Tízmilliókat küldtek halálba, és tízmilliók életét tették tönkreL. Simon László, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának fideszes elnöke beszédében köszönetet mondott Menczer Erzsébetnek az „elsöprő többséggel” megszavazott országgyűlési határozatért, amellyel a politikai diskurzus és ezen keresztül a közbeszéd tárgyává tette ezeket a tetteket, amelyeket „gyalázatos hallgatás” övezett. Hozzátette, hogy ez a határozat a kollektív amnézia felszámolását tűzte ki célul.
Mint kifejtette: békeidőben százmillió embert pusztítottak el ideológiai okból. Ártatlan emberek tízmillióit küldték halálba, és tízmilliók életét tették tönkre. Köztük nyolcszázezer magyart hurcoltak el a Szovjetunióba, akik nem követtek el semmit, akiket koholt vádak alapján ítéltek el. „Nem szabad úgy tennünk, mintha mindez nem történt volna meg.”
Küzdeni kell a kettős mérce ellen
L. Simon László azt mondta: a megemlékezéssel küzdeni kell a kettős mérce ellen. A képviselő megjegyezte, hogy „mintha ma is lennének olyanok, akik a köztársaság fogalmát ki akarják sajátítani”. Felszólalnak például az alaptörvény vitájában, „hogy fel akarják számolni a köztársaságot”, miközben csak azt mondták, hogy Magyarország neve Magyarország, államformája köztársaság. L. Simon László szerint ugyanezen eszme jegyében próbálták olyan módon beállítani a dolgokat, hogy fel lehet menteni azokat, akik a demokrácia védelmében vagy a diktatúra elleni harc jegyében másokat lágerekbe zártak. „Ez a kettős mérce” – mondta L. Simon László, hozzátéve: ez az, ami ellen szellemi értelemben is küzdeni kell.
