Írta: Elbe István | Forrás: nemzetikonyvtar.blog.hu | 2020. június 04.
A trianoni döntést követően a vereckei emlékjelekre is szomorú sors várt. Mivel lakott területtől távol eső helyen állították fel, ezért pusztulásukat nehezen lehetett dokumentálni. A vereckei emlékművek Trianon utáni sorsával két kutató foglalkozott behatóan – Ravasz István hadtörténész és Kovács Sándor helytörténész, Kárpátalja alapos ismerője.
Előbbi a kilencvenes években végzett kutatásait egy tanulmányban összegezte, amely a Történeti Muzeológiai Szemle 15. számában jelent meg.
Utóbbi a kutatásokat tovább folytatva, 2006-ban gazdagon illusztrált könyvben tárta az olvasók elé a táj szépségét és az emlékműről addig begyűjtött ismereteit. Majd 2015-ben Verecke, a honfoglalás kapuja címmel Kárpátalja középső térségét minden szempontból aprólékosan bemutató útikalauzában ismertette a vereckei határkőemlékmű sorsával kapcsolatos újabb kutatási eredményeket is.
A Vereckei-szorosban, a sziklaszirtre erősített emléktábla a trianoni döntés után nem sokáig maradhatott a helyén. A cseh katonák először céltáblának használták, majd fizettek egy helybélinek, aki a szikláról kötélen leereszkedve az összelövöldözött emléktáblát leverte.
A Vereckei-hágó millenniumi emlékművének sorsa ennél sokkal szövevényesebb. A cseh bevonulást követően, még a trianoni döntés előtt, 1919-ben az emlékmű tábláit leverték és összetörték. Egy alsóvereckei lakos a Kóródy-verset tartalmazó tábla darabjait összeszedte és a Szatmár megyei Császlón lévő birtokukra menekítette. Az emlékmű, megfosztva díszeitől, az új csehszlovák-lengyel határmezsgyén maradt.
1939. március 17-én Kárpátaljának ez a része is visszatért Magyarországhoz. A rövid időre újjászülető magyar–lengyel határon egy napsugaras határkaput építettek. A megmenekített emléktábla mintája alapján újat öntöttek és felhelyezték az emlékműre. A címeres körplakett helyére egy pentagramot véstek. Az obeliszket 1939. június 25-én ünnepélyes keretek között újra felavatták.
Lengyelország második világháborús lerohanása következtében a Vereckei-hágó magyar–szovjet határ lett. Az előretörő szovjet csapatok elől, 1944 őszén – megelőzendő a rombolást – az emléktáblát leszerelték és ismeretlen helyre szállították, azóta sem került elő.
Az újabb impériumváltás következtében a korábban országhatárt is jelölő millenniumi emlékmű a Szovjetunió két megyéjét elválasztó határkővé degradálódott. Az 1960-as évek elejéről származó családi fotókon látszik, hogy az obeliszk talapzatára egy cirill betűs „Lemberg megye” táblát erősítettek.
Az emlékmű sorsát 1966 nyarán a Vereckei-hágó „tereprendezése” pecsételte meg. Kiszélesítették az utat, autóbusz-megállót létesítettek, az obeliszket meg csendben elszállították a Vereckei-hágó túloldalán található első galíciai faluba, Tuholkára. Itt az útkarbantartó vállalat telephelyén rakták le a gránittömböket. A pentagramos motívum miatt adott volt az átértelmezés lehetősége. A millenniumi emlékmű felső részét még abban az évben a falu központi részén talapzatra állították és november 7-én felavatták mint a szovjet hősök emlékét őrző alkotást.
Ravasz István és Kovács Sándor kutatásai nyomán végül az áttörés 2014-ben történt meg. A község vezetői felvették a magyarországi testvértelepülésük, Fényeslitke polgármesterével és az ungvári magyar főkonzulátussal a kapcsolatot és felajánlották, hogy az emlékművet visszaszolgáltatják Magyarországnak. Tuholka község vezetőinek gesztusa minden tekintetben példaértékű, így hozták helyre az elődeik által elkövetett hibát.
Az emlékmű darabjainak tisztítását és restaurálását, majd az új helyen történő összeállítását, valamint a Kóródy-vers és a többi emléktábla rekonstruálását Matl Péter munkácsi szobrászművész és fiai végezték. Végül 2015. október 3-án megtörtént a vereckei millenniumi emlékmű újraavatása a honfoglalás legméltóbb emlékhelyén, Ópusztaszeren, a Nemzeti Történeti Emlékparkban.
Mindnyájunkban felmerülhet a kérdés, hogy az emlékművet miért nem az eredeti helyén állították fel újra? Erre a jelenlegi vereckei millecentenáriumi emlékmű több éves méltatlan adminisztratív huzavonája, és a képzőművészeti alkotást gyalázni és rombolni most sem szűnő ukrán nacionalista indulatok adják meg a szomorú választ.
A vereckei emlékjel sorsának bemutatásával zárjuk a hét vidéki millenniumi emlékmű történetéről szóló sorozatunkat. Amennyiben kedves blogolvasóink szeretnének többet megtudni az országos millenniumi ünnepségekről és az emlékművek felavatásának körülményeiről, ajánljuk Kőváry László történész könyvének fellapozását.
Egy csokor friss virág, egy új reményt adó hajtás, egy csepp forrásvíz. Ilyen hatással van a közönségre és a kárpátaljai magyar közösségre a fél éve alakult Búzavirág citeraegyüttes. Markó Veronika citeratanár nagy lelkesedéssel és türelemmel gondozza a kis „palántákat”: Orosz Tamást, Pércsi Annát, ...
Együtt a tűz és a víz. A XIX. század legnagyobb önbizalmával bíró férfiújának találkozása egy önbizalomhiánnyal küszködő szerény emberrel. Hogyan lesz ebből szép, igaz és mély barátság? Hogy párosul mindez feltétlen hittel és bizalommal? És vajon ki hozta össze a két költőt? Ezekre a kérdésekre kere...
„A muzsalyi határban gyönyörű ligetszerű tölgyerdők közt fekszik az Erdő-baktának is nevezett puszta, csinos kastélylyal és jól berendezett gazdasággal. Határában néhány év előtt árokásás alkalmával igen régi vaskardokat, sarkantyúkat s egyéb lovas szerelvényt találtak. Hajdan falu volt, mely a XIV....
Gabóda Éva, a Rákóczi-főiskola Pedagógia Pszichológia Tanító Óvodapedagógia Oktatási Intézményvezetés Tanszékének adjunktusa, oktatója évtizedek óta foglalkozik kézműveskedéssel, mint mondta, ez a színes és igazán kellemes tevékenység az élete része.
