1856. július 10-én Nikola Tesla, a valaha élt egyik legzseniálisabb feltaláló, akinek a nevéhez több száz szabadalom fűződik, jóllehet ötleteinek java részét mások védették le.
A különc feltaláló a horvátországi Smiljanban egy szerb ortodox lelkész fiaként jött a világra. A grazi és a prágai műegyetem hallgatója volt, de apja halála után – miután a tandíjat nem tudta fizetni – félbe kellett szakítania tanulmányait. Budapesten, a Ganz gyárban kezdett dolgozni, itt ismerkedett meg Puskás Ferenc mérnökkel, ő ajánlotta be bátyjának, Puskás Tivadarnak, aki 1882-ben alkalmazta az Edison cég általa vezetett párizsi kirendeltségénél, 1883-ban itt valósította meg indukciós motorját.
Tesla 1884-ben fejében tucatnyi nyelvvel, zsebében néhány centtel, egy repülőgép tervével és egy Edisonhoz szóló ajánlólevéllel utazott Amerikába. Edison alkalmazta is, de a két nehéz természetű ember nem tudott sokáig együttműködni. Nemcsak az anyagiakon különböztek össze, hanem azon is, hogy Edison az egyenáramra, míg Tesla a váltóáramra esküdött. Teslának néhány hónap után távoznia kellett, s Edison nagy ellenfeléhez, George Westinghouse-hoz kopogtatott be, aki hatalmas összegért rögvest megvette tőle váltóáramú dinamóinak, trafóinak és motorjainak szabadalmi jogait. Edison ez egyszer tévedett, a Tesla-Westinghouse váltóáramú rendszer legyőzte az ő egyenáramú szisztémáját. Holott a harcban mindent bevetett: ő járta ki New York állam vezetésénél, hogy a kivégzésekre váltóárammal működő villamosszéket használjanak – bár erre a célra az egyenáram alkalmasabb -, majd szörnyülködve nyilatkozott a váltóáram halálos természetéről.
Tesla a kapott pénzből saját vállalatot alapított. Kutatta a szénszálas izzót, az elektromos rezonanciákat, a világítás módjait, bemutatóin a váltóáramhoz fűződő félelmeket a saját testén átvezetett árammal próbálta oszlatni. 1891-ben találta fel a nevét viselő tekercset, amelyet a rádiókban és tévékben ma is használnak. Csak Amerikában 121 szabadalmat jelentett be, ma lényegében minden ipari és háztartási eszköz az ő háromfázisú elektromos rendszerével és indukciós motorjával készül. 1895-ben ő tervezte meg a világ első váltóáramú vízi erőművét a Niagara vízesésnél, amely Buffalo városát látta el árammal.
1898-ban rádióval irányított csónakot mutatott be, és feltalálta a rádiót is (ám ezért 1909-ben az olasz Marconi kapott Nobel-díjat). Egy évvel később – felismerve, hogy a Föld vezetőként használható, s egyes frekvenciákon reagál az elektromos rezgésekre – 40 kilométer távolságról, vezeték nélkül működtetett 200 villanyizzót, s 40 méteres villámokat keltett az ionoszféra energiájával. Ő találta fel a távirányítót, a tachométert, a földenergia fűtésre történő felhasználását, kutatásain alapul a rádióerősítő, a neonlámpa, a mikrohullám.
Tesla alakja köré legendák szövődtek: állítólag földön kívüliek jeleit fogta, kidolgozta az időutazást és feltalálta az “üzemanyag nélküli” motort, amely bárhol fellelhető anyagokat használ fel. Bár nyilatkozatai szerint az utóbbi kérdést megoldotta, találmányát sohasem mutatta be, az összeesküvés-elméletek hívei szerint azért, mert tartott az olajcégek bosszújától.
1900-ban a milliárdos Pierpont Morgantól kapott pénzből adótornyot kezdett építeni, hogy az egész világot besugározza képekkel és hírekkel, de az üzlettől végül a pénzember visszalépett. Tesla ezután azt javasolta, hogy a kiöregedett hadihajókat áramfejlesztőként hasznosítsák, ami meg is valósult. Antennarendszerét, amely vezeték nélküli átvitelt tett lehetővé, ma is használják, de a szabadalmat akkor sok évre titkosították. Tesla dolgozta ki a mágneses aknák elleni védelmet is.
Bár számos kitüntetést kapott, és 1931-ben, 75. születésnapja alkalmából a Time magazin címlapján szerepelt arcképe, élete nagy csalódása maradt, hogy a Nobel-díjat nem kapta meg. 1912-ben félhivatalosan felmerült, hogy Edisonnal megosztva veheti át a kitüntetést, de Tesla felháborodva utasította vissza, hogy vetélytársával akár csak ilyen összefüggésben is együtt említsék. A díjat végül a mindkettejüknél kevesebb érdemet szerzett svéd Gustaf Dalén vehette át.
Tesla mindig is hajlamos volt a neurózisra és a sértődésre, ráadásul tisztaságmániás volt, irtózott a kerek tárgyaktól, és csak olyan szobában volt hajlandó megszállni, melynek száma osztható volt hárommal. Élete végén galambokat etetett a New York-i parkokban, rájuk pazarolva érzelmeit, amelyet embertársainak képtelen volt átadni.
A magányos és elszegényedett Tesla nyolcvanhat éves korában, 1943. január 7-én New Yorkban halt meg. 1960-ban teslának nevezték el a mágneses indukció SI mértékegységét (jele T), hagyatéka 2003-ban az UNESCO dokumentációs világörökségének része lett. A nevével alapított díjat 1975 óta osztják évente. A világ legnagyobb Tesla-emlékművét (egy több mint öttonnás, 6x3x3 méteres alkotást) 2014-ben Prágában avatták fel. A teljesen elektromos autókat gyártó, 2003-ban alapított, mára rendkívül sikeressé vált amerikai cég is Tesla nevét vette fel.
Bár a neves tudós szinte összes találmányát az Egyesült Államokban hozta létre, Szerbia és Horvátország egyaránt a maga fiának vallja. Érveket mindkét fél felhozhat, hiszen Horvátországban született szerb szülőktől, s bár mindössze egyetlenegy napot töltött Szerbiában, a hamvait tartalmazó urna a belgrádi Tesla Múzeumban található. A horvátok a délszláv polgárháborúban (1992-1995) lerombolták Gospicban álló szobrát, mert – az egyébként német anyanyelvű – tudóst szerb származásúnak minősítették, ugyanakkor Horvátországban négy éve Tesla-emléknappá és nemzeti ünneppé nyilvánították születésnapját, július 10-ét. Hamvait családja beleegyezésével 1957-ben szállították Szerbiába az Egyesült Államokból, s állították ki a nevét őrző belgrádi múzeumban.
