Szvitlana Mitrjajeva „Lelke virágai” az ungvári Magyar Házban

„Minden ember lelkében van hely a virágoknak! Különösen, ha nőkről van szó. És már az egyén döntése, hogy lelkét virágoskertté varázsolja, vagy elhagyatottan hagyja a saját lénye legmélyebb zugaiban…” – ezekkel a rendkívül találó szavakkal kezdődik a neves kárpátaljai tudós, professzor és közéleti személyiség, Szvitlana Mitrjajeva kiállításának beharangozójához írt előszó.

Az asszony hihetetlen megpróbáltatásokon ment keresztül, szembe kellett néznie egy súlyos betegséggel, felépülésében pedig többek között az artterápia is segített: az ecsettel végzett munka hozzájárult az idegi kapcsolatok helyreállításához, a szépség vászonra való átültetésének művészetében való elmélyülés pedig lelki újjászületését segítette.

Az orvosok aprólékos munkájának és Szvitlana Mitrjajeva hihetetlen lelki erejének eredményeként számos festmény született, amelyeket a szerző a kárpátaljai művész, Olekszij Fedor figyelmes és bölcs irányítása mellett alkotott meg. Ma a képek tucatjai találhatók magángyűjteményekben Ukrajnában, Magyarországon, Szlovákiában és az Egyesült Államokban.

Ma pedig, amikor széles közönség előtt mutatja be alkotásait, Szvitlana Mitrjajeva egyszerre izgul és büszke is – barátaira, kollégáira, mentoraira, orvosaira –, arra a nagy közösségre, amely mellette volt és marad, támogatja és inspirálja őt.

Az ungvári Magyar Házban Szvitlana Mitrjajeva 18 festményt mutatott be – ezek érzékeny és rendkívül finom csendéletek, amelyek – ahogy a kiállítást megnyitó történelemtudományok kandidátusa, az Ungvári Nemzeti Egyetem docense,  Zubánics László fogalmazott – „fénysugarat ajándékoznak ebben a viharos időszakban.”

A kiállítás megnyitójára számos barát, kolléga, valamint azok az orvosok érkeztek, akik segítették felépülését. Köztük volt kezelőorvosa, a neurológus Olekszandr Bobrovnyik is, aki így fogalmazott: ahhoz, hogy helyreálljanak a neurális kapcsolatok, olyan tevékenységet kell végezni, amivel korábban az ember soha nem foglalkozott. Ilyen lehet például a zene, a nyelvtanulás vagy a festészet. Mivel az utóbbival nem volt ismeretsége, a hölgy elfogadta, hogy megtanulja a rajzművészetet. Éppen a neurológus kísérte Szvitlana asszonyt Olekszij Fedor művészeti stúdiójába, amely a neurológiai központ mellett található, ott volt páciensével az első foglalkozásokon, majd a teljes rehabilitáció ideje alatt támogatta őt.

A kiállításra ellátogatott az Ungvári Nemzeti Egyetem rektora, a világhírű idegsebész, Volodimir Szmolanka is, aki szintén támogatta Szvitlana asszonyt. Felidézte azt a napot, amikor Svitlanát kórházba szállították, és elmondta: akkor valóban az élet, a lét és nemlét kérdése volt a tét. Emlékeztetett a nehéz felépülési időszakra is, valamint arra, hogy az artterápia valóban az egyik eszköze lett a gyógyulásnak.

„De szeretném hangsúlyozni, hogy a mai kiállítás elsősorban nem az artterápiáról szól, hanem az emberről, a lélekről, a világnézetről, és arról a pozitivitásról, amelyet Szvitlana Ivanyivna sugároz” – tette hozzá Szmolanka.