Placid atyáról sokan hallottunk, többen voltunk is az előadásán, melyet egész idős kora ellenére még sok helyen megtartott. Legfőképpen a Gulágon töltött éveiről mesélt. De nem úgy, mint a többiek. Egészen másképp. Általa ismerhettük meg azt, hogy hogyan lehet a munkatáborban is megélni az örömöt. Erről lett híres a mi Placid atyánk. 2017-ben, 100 éves korában elhunyt. Emléke azóta is él. Ezt bizonyítja az a színházi előadás is Placid avagy játszma a halállal címmel, melyet Kárpátalja több városában is bemutattak, többek közt Munkácson, Nagyszőlősön, és Beregszászban a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban október 10-én.
Az előadást Bezerédi Bendegúz rendező úgy álmodta meg, hogy a történetben végig kísérhetjük Placid atya és a Halál párbeszédét. Placid atyát Sütő András, míg a Halált Bezerédi Zoltán alakította.
A Halál már fiatal korában szerette volna elragadni, de a frissen felszentelt pap túl járt az eszén, ugyanis nagyon szeretett élni és érezte, hogy van még feladata.
Az előadásból megismerhettük Olofsson Károly Placid életrajzát: 1916-ban született svéd eredetű családban. Bencés szerzetesként, paptanárként élte életét, amikor 1946-ban az ÁVH letartóztatta és antibolsevista propaganda, terrorcselekmény és a nyilasokkal való együttműködés vádjával 10 éves munkatáborra ítélték. Édesanyjától sem volt lehetősége elbúcsúzni, viszont Petőháza közelében a vonatból kidobott egy cetlit, melyre azt írta, hogy tíz évet kaptam. A Gondviselésnek köszönhetően az édesanyja megkapta a cetlit.
Az előadásban hűen mutatták be Placid atya nehéz pillanatait is, amikor nem értette, hogy mit kér tőle az Isten, miért küldte el őt olyan messzire. Testileg és szellemileg is hatalmas megpróbáltatásban volt része. Ugyanakkor Isten gyorsan küldte a válaszát. Megérttette vele, hogy lelket tud önteni a rabtársaiba, erőt ad nekik, biztatva őket a túlélésre.
Legnagyobb felfedezése az volt, hogy a megfigyelések alapján rájött, mi segít a túlélésben. Így megfogalmazta azt a 4 szabályt, melyet az egész világon ma is rengetegen ismernek.
- A szenvedést tilos dramatizálni, nem panaszkodhatunk. Aki panaszkodott, az gyorsabban meghalt.
- Észre kell venni a nap örömeit, össze kell gyűjteni azokat.
- Különbek vagyunk a rabtartóinknál.
- Akinek van mibe kapaszkodnia, annak könnyebb. Istenbe kapaszkodhatunk.
1955-ben visszatérhetett Magyarországra, édesanyját még élve találta, viszont bencés szerzetesként nem szolgálhatott, hanem munkásként dolgozott egészen a 70-es évekig. 1975-től misézhetett, és nyugdíjas korában már igazán aktív lelkipásztori életet élhetett: esketett, temetett, hitoktatott, misézett. Rengeteg előadást tartott, amelyeken a Gulágon töltött éveiről mesélt.
Megható volt találkozni az előadás keretében Placid atya platinamiséjének felvételével, melyet egy nagy vásznon vetítettek ki. A Jóisten megadta neki, hogy megélje pappászentelésének 75. évfordulóját!
100 éves korában térhetett az Úrhoz, békével, hálával a szívében. Hagyatékát a Pannonhalmi apátságban őrzik, többek közt az édesanyjának szánt cetlit is, amit a vonatból dobott ki.
Az emlékezetes esemény az Ülj közelebb Produkció és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága jóvoltából készült el és jött el Kárpátaljára. Az előadás után Soós Viktor Attila a Nemzeti Emlékezet Bizottságának képviseletében szólt az egybegyűltekhez.
Beszédében elmondta, hogy sok kárpátaljai papot ismerünk, akiknek története hasonlóképpen megrendítő, és akikre büszkék lehetünk, például Bendász István vagy Ortutay Elemér. Megemlítette, hogy Placid atyának idős korában volt egy gondozója, aki pont beregszászi származású volt. S még egy egybeesést említett meg személyes életéből is: ötödik gyermeke pont aznap született, amikor Placid atya elhunyt.
Azt kívánta mindenkinek, hogy vigyék haza, ami megérintett és este adjanak érte hálát. Ezáltal követhetjük Placid atya tanácsát, hogy minden nap vegyük észre azt, ami örömöt jelentett számunkra.
