1883. szeptember 21-én mutatták be a pesti Nemzeti Színházban Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményét. 1984 óta ez a nap a magyar dráma napja.
Madách a dráma első változatát Lucifer címmel 1852-ben a börtönben vetette papírra, ahová a halálra ítélt Rákóczy János szabadságharcos rejtegetése miatt került, a második változat 1856 és 1857 között született. A Tragédiához saját feljegyzése szerint 1859. február 17-én kezdett és alig egy évvel később, 1860. március 20-án fejezte be a munkát.
Az egyetlen kéziratot először barátjának, Szontágh Pálnak mutatta meg, majd az ő ösztönzésére juttatta el 1861 márciusában bírálatra Arany Jánosnak. Arany, aki a szöveget néhol túl nyersnek érezte, mintegy ezer sort javított a 4141-ből, de ezek többsége stilisztikai, helyesírási változtatás volt, így bizonyos, hogy a műnek Madách az igazi szerzője. Az első kiadás 1862-ben, a szerző halála előtt két évvel jelent meg, és kedvező fogadtatásra talált.
A drámai költemény az első emberpár, Ádám és Éva, illetve az örök kétkedő Lucifer alakja köré fonva 15 színben dolgozza fel a történelmet, az emberiség egyetemes kérdéseivel foglalkozik. A filozófiai mélységű alkotást a világirodalom olyan remekműveivel szokták együtt emlegetni, mint Milton Elveszett paradicsoma, Goethe Faustja és Ibsen Peer Gyntje. Az ember tragédiája a magyar irodalom egyik legnehezebben értelmezhető alkotásainak egyike, amelyet az elmúlt 130 évben számtalan felfogásban dolgoztak fel.
A drámát első alkalommal Paulay Ede, a Nemzeti Színház igazgatójának rendezésében 1883. szeptember 21-én állították színpadra. Az ősbemutatón Ádámot Nagy Imre, Évát Jászai Mari, Lucifert Gyenes László játszotta, utóbbi haláláig megtartotta szerepét a Nemzetiben. A kísérőzenét Erkel Gyula szerezte, Ádám jelmezeit Paulay tervezte, és ő rajzolta meg a díszletek vázlatát.
A bő négyórás előadáson az eredeti mű 2560 verssora hangzott el, a 86 szerep legkisebbikét is nagynevű színészek alakították. A premier azzal is bekerült a magyar színháztörténetbe, hogy a Nemzetiben ekkor alkalmaztak először villanyvilágítást, a díszletek mozgatását pedig süllyesztőkkel és forgókkal biztosították.
Paulay rendezése több mint száz előadást ért meg, a művet 1889-ig valamennyi nagyobb vidéki magyar város színházában bemutatták. A dráma első szabadtéri előadása 1933-ban volt Szegeden, az 500. előadást 1934-ben Horváth Árpád, az ezrediket Major Tamás, az 1500-ikat 2000-ben Iglódi István rendezte.
A mű a második világháború után 1947-ben, új értelmezésben került színre, a kommunista kultúrpolitika hamarosan betiltotta: a darabot reakciósnak minősítették, a falanszter színben a szocialista eszmék kigúnyolását látták. Az ember tragédiáját csak nyolc év múlva, 1955-ben játszhatták újra, de akkor sem sokáig, végleg csak 1957-től került a repertoárba.
Színre vitelének centenáriumán Vámos László rendezésében mutatták be, a Nemzeti Színház történetében először 1994-ben mutatta be külföldi rendező, a katalán Ricard Salvat. Ennek az előadásnak a különlegessége volt, hogy három színész játszotta Ádámot és négy színésznő Évát.
Az új Nemzeti Színház 2002. március 15-én Madách drámai költeményével nyílt meg, a teljesen új felfogású előadást Szikora János rendezte, Ádámot Szarvas József, Évát Pap Vera, Lucifert Alföldi Róbert alakította. Madách drámai költeményét több mint negyven nyelvre, köztük jiddisre, japánra, arabra, galegóra (spanyolországi neolatin nyelv) és cigányra fordították le, 1999-ben Garas Dezső bábszínházi produkciót rendezett belőle. Az ember tragédiájából tévéfilm készült, Jeles András 1984-ben gyermekszereplőkkel készítette el filmes parafrázisát Angyali üdvözlet címmel, és Madách műve ihlette Eötvös Péter Az ördög tragédiája című operáját.
A képen: a beregszászi színtársulat a Tóték c. előadás közben, fotó: Makó András
