Huzina Eszter, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze Bátyúban nevelkedett, ott végezte el a helyi líceumot, majd a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem magyar nyelv és irodalom szakára nyert felvételt, most végzős. A fiatal lány szabad idejében a legszívesebben olvas, de manapság nem sok ideje marad hódolni a kedvenc tevékenységének, hiszen államvizsgára készül, sokat tanul, s emellett dolgozik. Hol máshol, mint a színházban beszélgettünk vele mindennapokról, kihívásokról, tervekről.
– Hogyan kerültél a színház világába?
– A líceumi éveim alatt a magyartanárom sokszor megdicsért a szép szavalataimért, és azt is megjegyezte, hogy kellemes hangszínem van. 2019-ben csináltunk egy március 15-i előadást az iskolában, amit a Covid miatt sajnos nem tudtunk bemutatni, de videóra vettük, és akkor vettem észre, s éreztem először, hogy több van bennem. Aztán ez a felfedezés egy kis időre oldalra lett téve. De egy nyáron felfigyeltem a színház hirdetésére, melyben segédszínészt kerestek. Nagyon érdekelt a dolog, de úgy éreztem, hogy még nem állok készen, 19 évesen még nem volt bennem annyi bátorság, hogy az egyetem mellett dolgozzak. Harmadikosként jelentkeztem.
– Mivel mutatkoztál be?
– Egyik barátnőm, évfolyamtársam segített a választásban. Magyar nyelv és irodalomszakosként nem volt egyszerű a választás, hiszen nagyon sok kedvenc van. A költők közül József Attilát szeretem a leginkább, így a választott vers az ő tollából származott, illetve egy népdalt is hoztam. A bemutatkozásom sikeres lett, ami nagyon boldoggá tett. Sokszor nem egyszerű egyeztetni, hogy mindenre jusson időm, de a mai napig nem bántam meg, hogy két évvel ezelőtt meghoztam ezt a döntést, mert mára egy másik embert találtam meg magamban. Azóta nagyon sokat fejlődtem, a színi világ, kultúránk, hagyományaink ápolása sokat jelent számomra, és nagyon jól érzem magam ebben a világban. Mai napig egy csodának élem meg, hogy a társulat tagja lehetek. A profi színészek nagy szeretettel fogadtak, úgy érzem itt magam, mint a második otthonomban. Első perctől a támaszaim, mindenben segítenek, mindenben számíthatok rájuk. Sokat tanulok Gál Natáliától, illetve Vass Magdolnától, akivel együtt visszük a Ficseri Gyermekstúdiót, ami számomra amellett, hogy jó gyakorlat, kikapcsolódás is, hiszen a gyerekekkel való foglalkozás feltölt, új erőre kapok a társaságukban.
– Azóta tehát sok minden történt veled, ami talán a legnagyobb dolog, hogy a Méhmesében főszerepet kaptál…
– Igen, ez így igaz. A félénk, szelíd méhecskét, Zümit alakítom. Bevallom, korábban nem volt túl pozitív kapcsolatom a méhekkel, de most már egészen más szemszögből tekintek rájuk, a darabnak köszönhetően sok mindent megtanultam róluk. Azt pedig, hogy Gál Natália színművész engem kért fel erre az alakításra, nagy megtiszteltetésnek éreztem. Tulajdonképpen még az elején megkaptam a szerepet, hiszen 2024 szeptemberében lettem felvéve, és 2025 márciusában már bemutattuk a mesét. Építő „teher” volt ez nekem, mert hamar megmutathattam magam a színpadon. A mai napig minden előadás előtt lámpalázam van, de amikor felhúzzák a függönyt, látom a sok érdeklődő gyereket, azonnal eltűnik minden izgalom, és teljesen átadom magam a szerepemnek, vagyis Züminek. Azért is vonzó számomra ez a darab, mert gyermekeknek szól, én pedig nagyon szeretek velük foglalkozni. Talán ezért sem véletlen, hogy a tanári pályát választottam.
– Azóta hogy zajlik az élet a színház falai között számodra?
– Készülőben van egy új tantermi előadás, amiben remélem, én is helyet kapok. Addig is végzem, amivel megbíznak. Jó dolog, hogy mindenbe betekintést nyerek, ha kell, konferálok, ha kell, szervezek, de ültem már a jegyinfó székben, voltam kellékes is. Ezek mind-mind olyan nélkülözhetetlen feladatok, bizonyítják, hogy mindenkire szükség van a színház jó működéséhez.
– Ha befejezed az egyetemet, hogyan tovább?
– Végzős vagyok, és nagy dilemmám, hogy milyen pályára lépjek. Tanárként még nem igazán volt alkalmam kipróbálni magam, de tudom, hogy a lehetőség ajtaja előttem is nyitva áll, csak be kell lépnem azon. El tudnám magam képzelni színészként, de nem szeretnék külföldre menni tanulni, nem szívesen hagynám el a szülőföldemet. Ezt a nyarat a valódi, nagybetűs életre való felkészüléssel szeretném tölteni, el kell döntenem, hogy tanár leszek, vagy színész. De be kell vallanom, hogy itt most, segédszínészként érzem azt, hogy megérkeztem.
A napokban egy nagyon jó hírre derült fény, Sin Edina színházigazgató nemrégiben jelentette be, hogy kérésükre a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemen szeptembertől színi szakot is indítanak, így már Eszternek sem kell elhagyni szülőföldjét ahhoz, hogy színésznek tanuljon.
