Felhangolva: A homoki Pipacs Asszonykórus

Bármilyen korszakban, bármilyen nehézségek közepette él az ember, előbb-utóbb előbukkan a zene, az éneklés, a szórakozás és a művészet iránti igénye. Így volt ez a világháborúk és forradalmak időszakában is. Egyszerűen az ember nem arra van teremtve, hogy a súlyos terhek alatt magába roskadjon, hanem példája legyen annak, hogy felülkerekedik a problémáin, és minden helyzetben a szépet, a jót keresi.

Ennek ékes példája a homoki Pipacs Asszonykórus. 2013-ban alakultak, és lelkesedésüket nem ingatta meg sem a pandémia, sem a háború, sem a nagymértékű elvándorlás. Sőt, a nehézségek láttán még inkább vinni akarják a dalt, s ezáltal a reményt azoknak, akik ezt annyira óhajtják.

Úr-Barna Bernadett, az együttes megalapítója mesél a kis csapat múltjáról, jelenéről és reményeikben élő szép jövőjéről.

– Hogyan kezdődött a Pipacs Asszonykórustörténete?
– 12 évvel ezelőtt képviselő voltam itt Homokon. A kistérségünk vezetője, Vacsilja Tetjana Jurijivna megkért, hogy hívjam meg egy szüreti fellépésre Koncházáról a Csillagok nevű asszonykórust, mivel jól ismertem őket. Megkérdeztem, mikor lenne a fellépés. Azt mondta, hogy három hét múlva. Mondom neki: lehet nekünk is egy asszonykórusunk! Beülök az autóba, végigmegyek a falun, összeszedek egy pár asszonyt, és alakítok itt három héten belül egy olyan kórust, hogy hat nyelven fog beszélni! Így is lett! Volt, aki rögtön nemet mondott. Volt, akit a férje nem engedett (ma már ő is a csapatunk tagja), de legtöbben örömmel egyeztek bele. Olyan énekeket gyakoroltunk be és énekeltünk a szüreti bálon, amelyeket mindenki ismer. Így nagyon jól alakult már az első fellépés is. Még a legelején vettünk piros anyagot. Egy ismerősöm, Bettike megvarrta nekünk a szoknyákat, én pedig vettem hozzá hímzett blúzokat Ungváron. Elég hamar összecsiszolódtunk, és rendszeresen gyakoroltunk, felléptünk.

– Tulajdonképpen gördülékenyen ment minden…
– Igen. Majd jött a Covid, de mi ennek ellenére összejártunk, nem hagytuk abba. Habár fellépés nem volt, de énekeltünk, emellett együtt ünnepeltük a szülinapokat, névnapokat, ami szintén alkalom volt a találkozásra.

– Milyen a légkör egy-egy próbán?
– Soha nem veszekszünk, jól megértjük egymást. Akkor is összejárunk, ha nem kell énekelni. Megosztjuk egymással gondunkat-bajunkat, de az örömökben is osztozunk. Összetartunk. Sok tagunk gyereke kiment külföldre. Nincsenek itthon a gyerekek, unokák, így unatkoznak, néha bánatosak – ilyenkor összejövünk együtt sírni. Egy asszony anyukája meghalt két hete, jártunk hozzá őt hallgatni, hogy milyen nehéz neki, és imádkoztunk érte. Jó, hogy vagyunk egymásnak. A család az család, de a nők, ha összejönnek, az teljesen más.

– Milyen rendezvényeken lépnek fel mostanában?
– Most nemrég volt a KMKSZ gyűlése, erre az alkalomra szerveztünk egy kis műsort, benne voltunk a tévében is.

– Mit énekelnek általában, és ki dönti el, mi kerüljön a repertoárba?
– Rendezvénytől függ. Most télen voltunk egy Betlehemi csillag nevű fesztiválon Ungvár mellett; ott megmondták nekünk, hány perces produkciót várnak, mi pedig eldöntöttük, milyen karácsonyi dalokkal készülünk, mihez van hangunk. Gyakran énekelünk vallásos énekeket, mert mind hívők vagyunk, és ismerjük ezeket. Családi napot is szervezünk, ahol szintén énekelünk különböző dalokat. Már háromszor voltunk Szihalmon, Magyarországon, ahová meghívtak bennünket. Ott inkább népdalokat adunk elő.

– Csak magyarul énekelnek?
– Mi csak magyarul!

– Hangszerkíséretük van-e?
– Nincs, de volt már olyan alkalom, amikor a harmonikajátékot felvettük, és felvételről kísért bennünket a fellépésen.

– Honnan jött a Pipacs elnevezés?
– Ültünk, gondolkodtunk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a piros szoknyánkhoz a Pipacs név illik leginkább.

– Ami a ruházatot illeti, már a legelején megvolt a piros szoknya. Azóta változott?
– Még megvan a piros szoknya, de már elég régi. Öltözet terén többször segítettek nekünk: lábbelit is kaptunk, és épp a múlt héten felajánlották, hogy varrnak számunkra új ruhákat. Az elkészítésére még várni kell, de már megbeszéltük a részleteket. Hivatalosak vagyunk egy majálisra, arra még nem készül el, de a június eleji magyarországi fellépésünkre már valószínűleg abban megyünk.

– Sok fellépésre számíthatunk a közeljövőben?
– Az utóbbi két évben már elég sűrűn lépünk fel. Azelőtt, a Covid időszakában és a háború első két évében még nem mentünk sehova. Mi összejártunk, de fellépés nem volt. De nemcsak az éneklés van: idősek vagy gyerekek számára is szerveztünk programokat: töltött káposztát főztünk, hurkát készítettünk, fánkot és mézeskalácsot sütöttünk. Amit tudunk, megteszünk. Önkénteskedünk, örömöt szerzünk.

– Munka és család mellett nem jelent gondot a gyakori próba?
– Néha nehéz egyeztetni olyan időpontot, amely mindenkinek megfelel, de mindig megtaláljuk azt a napot, amikor gyakorolni tudunk.

– Tizenkét év alatt a tagok maradtak ugyanazok?
– Néhányan lecserélődtek. Jelenleg nyolc asszony van, aki állandó tag. Van, aki külföldön dolgozik, és nem tud mindig velünk lenni, de őt is számon tartjuk. Most van egy fiatal lány is, aki most kezdi a pályafutását nálunk. Jelenleg rajtam kívül Sponták Anett, Komonyi Klára, Bodnár Mónika, Orémusz Ildikó, Kótyuk Tímea, Viszokay Ilona, Marcsák Zita, Tahy-Panco Éva, valamint Leskó Csilla alkotják az együttest.

– Vannak zenészek a csapatban?
– Jártam zeneiskolába, de végül nem fejeztem be. Mindenkinek jó hallása van az együttesben. Szeretnek bennünket, úgy tapsolnak! Múltkor is mondták, hogy mi vagyunk a legjobbak. Ha van siker, akkor nem számít, hogy van-e zenei végzettségünk.

– Az előadásaik sokszor humoros produkciók?
– A dalok nem, viszont megpróbálunk egy kis jókedvet vinni a szürke hétköznapokba, ezért sokat humorizálunk.

– Vannak-e további terveik a jövőre nézve?
– Az Ungvári Járási Kulturális Osztály szeretné megadni nekünk a „Népi együttes” címet, de ehhez szükségünk van egy tanárra, aki szakmailag terelgetne bennünket. Reméljük, ez megvalósul. Továbbá mindenkori célunk az összetartás. Ez a legfontosabb. Szeretnénk, hogy már vége legyen a háborúnak, hogy az embereket újra és újra fel tudjuk vidítani, és felhőtlenül tudjuk szórakoztatni.