Írta: | Forrás: hirado.hu | 2021. április 14.
Százkilenc évvel ezelőtt, első útján süllyedt el az RMS Titanic, korának legnagyobb utasszállító óceánjárója. Készítői elsüllyeszthetetlennek tartották rekeszes hajótörzse miatt. A katasztrófa mégis bekövetkezett 1912. április 14-én, miután a hajó jéghegynek ütközött.
A hajót a Harland and Wolff hajógyárban építették az észak-írországi Belfastban. Első útján 1912. április 14-én, vasárnap 23:40-kor a hajó jéghegynek ütközött, és április 15-én, hétfőn 2:20-kor, az ütközés után alig több mint két és fél órával, kettétörve elsüllyedt. Több mint ezerötszáz ember végső nyughelye lett az óceán fenekén fekvő luxushajó.
A Titanic a katasztrófa előestéjén több jégjelentést is kapott hasonló útvonalon haladó hajóktól. A távírászok túlterheltsége miatt azonban ezek egy része nem jutott fel a parancsnoki hídra az ütközés előtt.
Mindenki az elsüllyedés okát találgatta
Sir James Bisset, a Carpathia mentésben részt vevő második tisztje emlékirataiban a következő okot jelöli meg a sietségre: a Titanic a hírverés szerint a legnagyobb és a legelegánsabb új hajó volt a transzkontinentális útvonalon. Mivel azonban sebessége elmaradt a Mauretania és Lusitania óceánjáróktól, ahhoz, hogy 1912. április 16-án kedden, 17 óráig megérkezzen New Yorkba (a sajtó és a fogadás szempontjából az utolsó megfelelő időpontra – ekkor adhattak volna róla hírt még aznap), a lehető legrövidebb úton és sebességveszteség nélkül kellett hajóznia, mert nem volt sebességtartaléka, amivel ledolgozhatta volna a lassítás miatti időveszteséget.
Szintén emiatt nem jöhetett szóba az sem, hogy megkerülje dél felől a jégveszélyes területet. Ez utóbbi esetben el kellett volna térniük a gömbi főkörtől, a gömbfelületen húzható legrövidebb úttól, ami kissé északabbra vezet, mint a hengervetületi térképeken rajzolható egyenes vonal.
Ha viszont csak este vagy netán szerdán érkezik, az óhatatlanul kiváltotta volna a sajtó fanyalgását. Tehát Bisset szerint Smith kapitány nem lassíthatott, legalábbis anélkül, hogy a munkaadóinak haragját magára ne vonta volna, kockáztatnia kellett, és ez vált a katasztrófa fő okává.
Bisset véleménye azonban nem állja meg helyét, mivel a Titanicot birtokló White Star Line társaság ügyvezetője, J. Bruce Ismay még az indulás előtt, Southamptonban megbeszélte, illetve eldöntötte a Titanic főgépészével, Joseph Bell-lel, hogy a Titanic az eredeti tervektől eltérően nem április 16-én este, hanem 17-én délelőtt érkezik meg New Yorkba.
Ilyen jellegű időkényszer tehát nem terhelte a Titanic kapitányát.
„Láttam, hogy a leviatán középen kettéválik…”
Sokáig úgy tartották, hogy azalatt az idő alatt, míg a Titanic süllyedt, a hajó egy darabban volt, de ennek a szemtanúk beszámolói is ellentmondtak, későbbi bizonyítékok pedig azt igazolták, hogy még a felszínen két, majd a tenger fenekén három részre szakadt.
Egy túlélő, Lawrence Beesley a visszaemlékezésében arról számolt be, hogy a hajótest kettétört a „végső stádiumában”; ezt erősítette meg elbeszélésében Susan Webber, egy másik túlélő is, aki elmondta: „Láttam, hogy a leviatán középen kettéválik…”
Mivel a jéghegy a hajótest első részét hasította fel, a hajóorr kezdett süllyedni, így amikor már szinte a fél hajó kiállt a vízből, a saját súlya törte ketté. Az elülső rész azonban nem vált le azonnal, hanem addig húzta a hátsót, amíg az is függőlegesen nem állt. A leszakadó hajóorr végül nagy sebességgel süllyedt tovább, és a tengerfenéken további két nagyobb darabra szakadt.
Túlélte a katasztrófát, majd teniszbajnok lett
Több mint száz évvel a tragédia után sem könnyű megemészteni, hogy a Titanic elsüllyedésekor csupán hétszáz ember menekült meg, míg több mint ezerötszázan a tengerbe vesztek. Csaknem ilyen hihetetlen néhány túlélőnek a története, akik olykor elképesztő módon élték túl a századelő egyik legsúlyosabb katasztrófáját.
A túlélők közül is többen a végtelen szerencsének és a példátlan emberi teljesítményüknek köszönhetik, hogy életben maradtak. Nem volt ez másként Richard Norris Williams esetében sem, aki órákkal a Titanic teljes elsüllyedése után kapaszkodott fel az egyik mentőcsónakra.
Mivel a lába ezalatt végig a fagyos vízbe ért, az RMS Carpathia orvosa, a magyar Lengyel Árpád azt mondta neki, a túlélése érdekében amputációra lesz szüksége, ám ő ezt visszautasította. Hatalmas fájdalmakat kellett elviselnie, ám végül sikerült életet lehelnie a csaknem halott testrészbe, és csodával felérő módon végül meggyógyult. Történetét és akaraterejét hallva talán már meg sem lepődhetünk azon, hogy nyolc évvel később Wimbledonban Chuck Garland oldalán, párosban teniszbajnok lett – olvasható a Múlt-kor cikkében.
Negyedik alkalommal csatlakoztak a Szalókán élő asszonyok a lakiteleki Nemzeti Művelődési Intézet és a Népművészeti Szervezetek Egyesülete által 2020-ban indított online hagyományőrző szakkörprogramhoz, amely vidékünkre a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület közreműködésével jutott el. A Csapi kistérs...
Vélhetően nincs olyan magyar ember, aki ne szeretné a magyar népzenét, a magyar népdalt. Ezek ugyanis örökségünk részei, és hálásak lehetünk azoknak az embereknek, akik felkutatják, művelik és átadják a következő generációnak. Ezen művészek egyike a viski születésű Pál Eszter, a Magyar Állami Népi E...
Egy év kihagyás után új lendülettel indult újra a Kárpátaljai KultúrKaraván programsorozat, melynek célja, hogy a kárpátaljai közösségek számára elérhetővé tegye a minőségi magyar kultúrát, művészetet és közösségi élményt. A Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának támogatásával megvalósu...
108 évvel ezelőtt, 1917. május 13-án kezdődtek a Mária-jelenések Fatimában, a Fatima város közelében lévő a Cova da Iria nevű helyen, amikor három pásztorgyereknek megjelent egy gyönyörű női alak. A tízéves Lúcia Santos és unokatestvérei, a kilencéves Francisco és a hétéves Jacinta Marto elmondása s...
