Szabó Dezső-emléktáblát avattak az Ungvári Magyar Ház udvarán

Minden magyar felelős minden magyarért – olvasható a Szabó Dezsőtől származó, örökérvényű gondolat az író tiszteletére állított emléktáblán az Ungvári Magyar Ház udvarán. A dombormű a Beregszászért Alapítvány kuratóriuma adományaként, a Kárpáti Igaz Szó anyagi hozzájárulásával és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) közreműködésével készült el. 

Dunda György, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója köszöntőjében kiemelte: a magyar ház falán nem ez az első emléktábla. A Beregszászért Alapítvány kuratóriumával és a művelődési intézettel (KMMI) közösen a Kárpáti Igaz Szó is igyekszik részt venni ebben a kulturális misszióban, amellyel a kárpátaljai magyarság múltjának és kiemelkedő személyiségeinek állítanak emléket. Az új dombormű ennek a küldetésnek egy újabb állomása.

A most leleplezett emléktábla emlékeztet a szerző Ungvárhoz kötődő három évére (1914–1917). Ekkor a Magyar Királyi Állami Főreáliskola francia szakos tanára volt; itt született meg Az elsodort falu regényének alapkoncepciója, és 1917-ben Ungváron, saját költségén jelent meg első regénye, a Nincs menekvés – magyarázta dr. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a KMMI elnöke.

Beszédében úgy fogalmazott, Szabó Dezső (1879–1945) a XX. századi magyar irodalom talán egyik „legizgalmasabb és legmegosztóbb” alakja volt, akinek pályáját botrányok és viták is kísérték, mégis meghatározó alakja volt a magyar irodalomnak.

Erdélyi származású magyar író, kritikus és publicista volt, akit 1935-ben irodalmi Nobel-díjra is jelöltek. „A háború utáni évtizedek elhallgattatási kísérletei ellenére életműve újra és újra visszatalál az olvasókhoz – különösen Az elsodort falu, amely e tájhoz és a háborús évekhez kötődő alapkérdéseket tesz fel.” – jegyezte meg Zubánics László.

Dalmay Árpád, a Beregszászért Alapítvány kuratóriumának elnöke üdvözlő levelében, amit Dunda György ismertetett a megjelentekkel, hangsúlyozta: az alapítvány célja a beregszászi és tágabban a kárpátaljai magyar közösség nemzeti önazonosságának erősítése emlékművek, szobrok és emléktáblák állításával, valamint magyar nyelvű könyvek adományozásával. Az elmúlt években Kárpátalja mellett Magyarországon és Erdélyben is negyvennél több emléktáblát hoztak létre.

Az ungvári bronzdombormű Lengyel Tibor nyíregyházi szobrászművész alkotása.

Az alapítvány a szerkesztőségnek korabeli és új Szabó Dezső-könyveket adományozott – köztük a Nincs menekvés 1917-es, ungvári első kiadását (!) –, azzal a céllal, hogy az írónak szentelt könyvsarok jöjjön létre.

Az emlékjelet dr. Cseh Áron, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja és dr. Zubánics László leplezték le.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével többek között Balogh György, a beregszászi külképviselet konzulja, Soós Károly egykori országgyűlési képviselő, Spenik Sándor, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke és az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének igazgatója, valamint Ivaskovics József zeneszerző, a Credo Verséneklő Együttes alapítója.

Dalmay Árpád köszöntőjét az alábbiakban változatlanul közöljük:

Tisztelt Emlékezők! Kedves Ungvári Barátaink!

A nyíregyházi székhelyű, Szabolcs–Szatmár–Bereg vármegye Közgyűlése által „Szentpétery Zsigmond” kitüntető díjjal jutalmazott Beregszászért Alapítvány kuratóriuma nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm a mai emléktábla-avatón megjelenteket.

Öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy Schober Ottó emléktáblája után immár a második emléktáblát ajándékozzuk Ungvár magyarságának. Köszönet és hála a Kárpáti Igaz Szó vezetőinek, munkatársainak, hogy helyet adnak ennek az emlékjelnek és anyagilag is hozzájárultak a létrehozásához.

Felavatásáért köszönet az UMDSZ vezetőinek is. Az emléktábla bronz domborműve Lengyel Tibor nyíregyházi szobrászművész alkotása. Schober Ottó emléktáblájának avatásánál elhangzott, de röviden megismétlem: alapítványunk célja Beregszász és környéke, de tágabb értelemben egész Kárpátalja magyarsága nemzeti önazonosság-tudatának erősítése. Ezt elsősorban emlékművek, szobrok, emléktáblák állításával, valamint magyar nyelvű könyvek ajándékozásával igyekszünk elérni. Eddig Beregszászban két emlékművet, négy szobrot, valamint a városban és Kárpátalja más településein, illetve Magyarországon, valamint Erdélyben negyvennél több emléktáblát hoztunk létre. Feladatunknak tartjuk továbbá a Beregszásszal kapcsolatos ismert személyiségek, fontos események emlékének megörökítését Kárpátalja határain túl is. Nyíregyházán három, Tarpán, Szabolcsbákán és Nyáregyházán egy-egy emléktáblát állítottunk, s most először egy harmadik ország, Románia is felkerült tevékenységünk térképére, mivel Máramarosszigeten július 11-én a Magyar Napok keretében a református gyülekezeti ház épületének udvari falán elhelyezték a város szülötte és a beregszászi római katolikus temetőben nyugvó Zahoray János festőművész és gimnáziumi tanár emléktábláját, alapítványunk ajándékát. Bronz domborműve Sándor Attila székelyudvarhelyi művész alkotása. E domborművel még két emléktáblát készítettünk: az egyiket június 5-én avattuk fel Nyíregyházán a vármegyeháza falán, ahová munkássága révén Zahoray ezer szállal kötődött.

Beregszászi emlékjelét is rövidesen elhelyezik az Európa–Magyar Ház udvarának emlékfalán, ahol alapítványunk több emléktáblája is látható. Augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepnapján a beregszászi római katolikus templom udvarán felavatják a Lampertházának (ahogy akkor Beregszászt nevezték) 1247-ben városi rangot adó IV. Béla királyunk bronz mellszobrát. (Ezt is Lengyel Tibor készítette.) Erre a „hivatalok packázásai” miatt három év késéssel kerül sor, de az idő nekünk dolgozott. Bár eredetileg a szobrot a Rákóczi térre, a Petőfi és Esze Tamás szobra közötti kis parkba terveztük, végül másik királyunk, Szent István szobra mellé került. A posztamens Matl Péter alkotása.

Gondolom, már volt szó Szabó Dezső munkásságáról, így arra részletesen nem térek ki. Csupán egy idézet Szerb Antaltól: „Történelmi tény, hogy a húszas évek kezdetén Szabó Dezső volt a szellemi Magyarország legfontosabb embere. Egy egész nemzedék az ő könyvein keresztül alakította ki életformáját, az ő szemével nézte a szellem jelenségeit; előző korok vívmányaiból, a Nyugat-mozgalomból, ami maradandó, még Ady Endre is, csak rajta keresztül jutott el a magyar ifjúság nagy részéhez. Ez az átközvetítés a legnagyobb érdeme.” S talán még egy Szőcs Zoltántól: „Széles e hazában hatalmas tömegek tudták, mit jelent a neve: hogy jelent nemzeti önbecsülést, kiapadhatatlan nemzetféltést, alku nélküli, ellentmondást nem ismerő szolidaritást minden emberi szenvedéssel, hogy jelenti a magyarság sorskérdéseinek legtisztább hangját. Mert minden mondata «sikoly volt a hátba döfött nemzet ajkán.» Vegyész nem láthatja olyan tisztán a kémcsőben
lezajló folyamatot, zenész nem hallhat olyan tisztán egy akkordot, ahogyan ő érzékelte minden sejtjével és mozdulatával, hogy «magyarnak lenni mit jelentett»;.

Ami okot adott az író emlékének megörökítésére az, hogy 1914-től 1917-ig az Ungvári Magyar Királyi Állami Főreáliskola (nem „főreálgimnázium”, ahogy a Kárpátalja című lap korábban írta!) franciatanára volt, itt írta és adta ki Nincs menekvés című regényét és itt született meg Az elsodort falu című regényének ötlete. Alapítványunk néhány korabeli és új Szabó Dezső-könyvet is ajándékozott a szerkesztőségnek, azzal a céllal, hogy hozzanak létre egy sarkot vagy polcot az író emlékére. A könyvek között van a Nincs menekvés első, 1917-es ungvári kiadása is, amely ma már kuriózum. Szándékunkban áll e sarok vagy polc további gyarapítása.

Fogadja szeretettel Ungvár közönsége az egykor Nobel-díjra jelölt nagy írónk emléktábláját, gondoskodjék megőrzéséről, szívlelje meg a tőle származó, sokszor emlegetett és az emléktáblán is olvasható idézetet: „Minden magyar felelős minden magyarért!”

Dalmay Árpád,

a Beregszászért Alapítvány kuratóriumának elnöke

Nyíregyháza–Ungvár, 2025. szeptember 3.