Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2021. május 29.
A fiatal nemzedék már csak a visszaemlékezésekből tudhatja meg, hogyan termesztették eleink a kendert, hogyan munkálták meg, és készítették belőle a vásznat. Lányok és asszonyok hosszú téli estéken fontak és szőttek, majd aztán díszítettek, hímeztek. A fiatal generáció ma nem ezzel foglalkozik esténként. Legfeljebb szakkörökön sajátíthat el valamit abból a tudásból, ami nagyanyáink birtokában volt.
A Bereg-vidéken kenderfonalból szőtték a vásznat. Ez nehezen színezhető, ezért eleinte kevés motívummal díszítették, legfeljebb csíkokat szőttek bele. Majd a pamutfonal megjelenésével gazdagodott a mintakincs is. Virágos-szegfűs, rózsás, tulipános, eperleveles, bokros mintázás alakult ki. Kedvelt volt a csillagos, gránátalmás, szegfűs és a farkasnyomos minta is.
A farkasnyomos mintához legenda is kapcsolódik, melyet a vidék lakosai közül sokan ismernek. A történet szerint Bereg vármegye tölgyfaerdeiben sok volt a farkas. Az emberek védekezésül csapdákat állítottak fel ellenük. A sérülten menekülő farkas véres lábnyomot hagyott a hóban, ezt az emberek lemintázták, így alakult ki a farkasnyomos minta, fehér alapon piros és fekete színnel. Ezzel a mintával falvédőket, párnákat, terítőket, kisabroszokat, szalvétákat díszítenek.
A most bemutatott farkasnyomos díszpárnát a mintája miatt választottam. A párnahuzat 1966-ban készült Nagyberegen, Márki Erzsébet tulajdona volt.
A farkasnyomos minta használata nemcsak a Bereg-vidékre jellemző. Egyes helyeken a hasonló, vagy majdnem ugyanolyan motívumra a kakastarélyos megnevezést használják.
Vidékünkön, hagyományosan, a szőttesek fehér alapon piros és kék színekkel készültek, ma többnyire a mintákat piros és fekete színnel készítik.
Nagyberegen a mai napig ápolják a szőtteskészítés hagyományait. A helyi iskolában létrehozott szőttesmúzeumban a szövéshez és fonáshoz használatos tárgyak mellett régi lenvászon alapanyagú szőttesek is találhatók, melyek között több mint 130 éves darabok is akadnak.
Hasonlóan gazdag kiállítással büszkélkedhet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Polónyi Katalin Textilmúzeuma. A kiállítás anyagában a beregi szőttesek között számos farkasnyomos mintával díszített darabot találunk. A legrégebbi textíliák több mint 100 éve készültek.
A vakok munkácsi intézete 1923-ban jött létre dr. Albert munkácsi kórházi igazgató kezdeményezésére. Ő volt az, aki felhívta az iskolai hatóságok figyelmét arra, hogy „Kárpátalján sok világtalan gyermek minden nevelés-oktatás nélkül nő fel és szaporítja az improduktív, egyben fogyasztó eleme...
Negyedik alkalommal csatlakoztak a Szalókán élő asszonyok a lakiteleki Nemzeti Művelődési Intézet és a Népművészeti Szervezetek Egyesülete által 2020-ban indított online hagyományőrző szakkörprogramhoz, amely vidékünkre a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület közreműködésével jutott el. A Csapi kistérs...
Vélhetően nincs olyan magyar ember, aki ne szeretné a magyar népzenét, a magyar népdalt. Ezek ugyanis örökségünk részei, és hálásak lehetünk azoknak az embereknek, akik felkutatják, művelik és átadják a következő generációnak. Ezen művészek egyike a viski születésű Pál Eszter, a Magyar Állami Népi E...
Egy év kihagyás után új lendülettel indult újra a Kárpátaljai KultúrKaraván programsorozat, melynek célja, hogy a kárpátaljai közösségek számára elérhetővé tegye a minőségi magyar kultúrát, művészetet és közösségi élményt. A Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának támogatásával megvalósu...
