Nem mindennapi záróakkorddal ért véget a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeumban az ungvári unió 380. évfordulója kapcsán rendezett nemzetközi tudományos konferencia. A vár udvarán felavatták azt a miniszobrot, amely az egykori Szent György-vártemplomot idézi meg. Az alkotás különlegessége, hogy nem csupán újabb állomása Ungvár népszerű miniszobor-hagyományának, hanem ez az első olyan ungvári miniszobor, amely nem egy személyt, tárgyat vagy legendás motívumot jelenít meg, hanem építészeti emléket. Az alkotás Roman Murnik és Román János Pál szobrászművészek munkáját dicséri.
A vendégek az egykori középkori Szent György-templom falainak maradványai mellett gyűltek össze, ott, ahol 1646. április 24-én hatvanhárom pap aláírta az ungvári uniót.
Az ünnepséget Ruszin Valéria, a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeum történeti és helytörténeti osztályának vezetője nyitotta meg, majd átadta a szót Olha Sumovszkának. A Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeum igazgatója köszöntőjében mindenekelőtt Magyarország Ungvári Főkonzulátusának, személy szerint Bacskai József főkonzulnak mondott köszönetet a projekt támogatásáért. Mint fogalmazott, a kultúra támogatása ma különösen fontos, „amikor az ellenség mindent el akar pusztítani”; éppen ezért kell „minden korábbinál erősebben szeretni, értékelni és népszerűsíteni” a saját kulturális örökséget.
Az igazgató külön kitért arra is, hogy az alkotás nem csupán emlékjel, hanem a múzeumi vezetés és idegenvezetés szerves része lesz: az idegenvezetők itt rendszeresen megállnak majd, hogy a történelmi eseményről és a Szent György-templomról beszéljenek a látogatóknak.
Olha Sumovszka szerint a nemzetközi konferencia és a szoboravató iránti érdeklődés is bizonyítja, hogy a téma élő és fontos. A nap folyamán tudományos tanácskozáson elemezték az ungvári unió egyházi, szellemi és kulturális örökségét.
Hozzátette: április 28-án könyvbemutatóval folytatódik az évfordulós programsorozat, amely a középkori Szent György-vártemplom feltárásaihoz és leleteihez kapcsolódik.
Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja beszédében az ukrán–magyar kulturális és tudományos együttműködés egyik újabb eredményeként értékelte a szoboravatást. Mint mondta, az elmúlt időszakban több közös projekt valósult meg az ungvári várral, a megyei vezetéssel és a Lehoczky Tivadar múzeummal együttműködésben.
Ezek közül kiemelte a vár területén található, a Kárpát-medence egészében is egyedülálló Szent György-templom feltárási munkálatait,
amelyekhez a Külgazdasági és Külügyminisztérium is csatlakozott, magyarországi szakemberek bevonásával.
A főkonzul szerint tudományos, régészeti és kulturális szempontból kulcskérdés, hogy az előkerült leleteket szakszerűen tárolják, dokumentálják és publikálják.
Ennek érdekében támogatták a múzeumot korszerű tárolóeszközökkel, valamint egy ukrán és magyar nyelvű, érintőképernyős információs terminál elkészítésével is.
„Kulturális értékteremtéssel is megemlékezhetünk ma erről a nagyszerű évfordulóról” – fogalmazott a főkonzul, hozzátéve: ukrán és magyar együttműködésben ismét sikerült európai értéket teremteni, megerősíteni a közös múltat, és továbbvinni azt a hagyományt, amely a régió történelmében mindig is összekötő erő volt.
Jevhen Tiscsuk, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás művelődési főosztályának vezetője köszönetet mondott az ötletgazdáknak, szervezőknek, támogatóknak és alkotóknak, majd arról beszélt, hogy az ilyen művészeti objektumok nem csupán esztétikai gesztusok, hanem az identitás megőrzésének eszközei is.
Natalija Stefucja, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője a konferencia szellemi súlyát emelte ki. Mint mondta, a 380 év történelmi távlatából szerinte világosan látszik: a legfontosabb jelentések minden korszakon és nehézségen túl megmaradnak, és az emberről szólnak.
Az alkotók nevében Roman Murnik szobrászművész szerényen beszélt az alkotói folyamatról. Mint mondta, a művészek az avatásokon általában keveset beszélnek, mert a munkájuknak kell megszólalnia helyettük. Ugyanakkor hozzátette: egyetlen mű sem tökéletes és soha nem teljesen befejezett az alkotó szemében. A mostani alkotást új tapasztalatként írta le, amelyben alkotótársával, Román János Pállal egymást kiegészítve dolgoztak.
A bronz és a plasztikai megformálás számukra ismerős terep, az ív, az építészeti szerkezet és a térbe illeszkedés azonban egészen más gondolkodást kívánt – magyarázta az alkotó.
A szobor középpontjában egy középkori hatású, homokkőből készült boltív áll, amely meleg, természetes anyaghasználatával jól illeszkedik a vár udvarához.
A művészek szerint a legfontosabb szempont az volt, hogy az új objektum ne terhelje túl a vár építészetét, ne zavarja meg a történelmi környezet arányait. A kompozícióban az egykori templom architektúrája mellett apró emberalakok is megjelennek, mintegy „hívek” vagy látogatók, akik életet visznek a térbe.
