Dr. Soós Kálmánról, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola néhai rektoráról, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének elnökéről halálának tizedik évfordulóján emlékeztek meg a Rákóczi-főiskolán és Szalókán egykori kollégái, tanítványai, KMKSZ-es harcostársai, barátai, családtagjai, rokonai, gyermekei, valamint mindazok, akik tisztelték, szerették és becsülték őt. A negyvenkilenc éves korában elhunyt Soós Kálmán fontos szerepet játszott a kárpátaljai magyar nyelvű felsőoktatás és tudományos élet megteremtésében, de mindenekelőtt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola létrehozásában, valamint a KMKSZ közösségünk érdekeiért és jogaiért folytatott politikai küzdelmében.
A néhai rektor a Tisza-parti Szalóka községben született, és haláláig ott is élt. Nem véletlen, hogy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által szervezett megemlékezésre is az ungvári járási községben került sor.
A XVIII. századi szalókai református templomot teljesen megtöltő emlékező közösségnek Balogh Attila ungi református esperes hirdette Isten igéjét, hangsúlyozva: „A dicsőség nem az országé, nem a hősöké, egyedül az Istené…” Az esperes imájában a mindenható áldását kérte az árván maradt családra, magyar közösségünkre és a főiskolára, annak munkatársaira, diákjaira.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke emlékbeszédét az aznapra kijelölt igeszakasz egyik mondatával kezdte: „Lassan tanulunk, de gyorsan felejtünk. [...] Ma azért vagyunk itt, hogy ne felejtsünk el egy olyan embert, aki sokat tett a kárpátaljai magyar közösségért, aki Kárpátalján nyomot hagyott maga után.” Orosz Ildikó egykori harcostársa életének legfontosabb fordulópontjait, indíttatását vázolva és az igazság melletti mindenkori kiállását méltatva kiemelte, hogy Soós Kálmán édesanyja 60-as években történt meghurcoltatása miatt választotta a történészi pályát. A kezdetektől az járt a fejében, hogy kutató, történészprofesszor lesz. Nagy lokálpatrióta volt, már egyetemistaként is kiállt amellett, hogy a helyi kutatóknak, helyi témákkal kell foglalkoznia. Ő írt elsőként az ateista Szovjetunióban a reformáció kárpátaljai terjedéséről tudományos munkát, amely akkor még csak orosz nyelven jelenhetett meg. Soha nem volt megalkuvó. Jelmondata ez volt: „Csak az ügy számít” – jellemezte az elnök asszony a sokunk által nagyra becsült Soós Kálmánt.
Nagydobronyban lett történelemtanár, Moszkvában aspiráns, majd 1989-től az ungvári egyetem tanára, az ungvári Hungarológiai Központ igazgatóhelyettese. Sok kárpátaljai település neki köszönhetően kapta vissza történelmi nevét. Csak az ügy fontossága miatt vállalta, hogy politikus lesz, majd csatlakozott a magyar főiskola megteremtésére szövetkezett csapathoz. Kezdetben főigazgató-helyettesként, majd rektorként folytatta a harcot a beregszászi főiskola és a meghirdetett szakok akkreditációjáért. Lerakta a most már működő főiskolai kutatóintézetek tudományos alapjait, és meghatározó hatást gyakorolt azok szellemiségére – emelte ki Orosz Ildikó.
„Sajnos a váratlanul jött betegsége előkészületben lévő, összefoglaló tudományos munkáinak megjelenését meghiúsította, ugyanakkor azért emlékezünk rá, hogy ha eljön vidékünkön az újratervezés lehetősége, legyen kiről példát venni, munkásságából erőt meríteni” – hangsúlyozta a főiskola elnöke.
Biró Sándor szalókai községi elöljáró, a település korábbi polgármestere, a néhai rektor rokona Soós Kálmánról, az emberről emlékezett meg, aki mindvégig szülőfalujában lakott, naponta onnan járt be vonattal és busszal előbb Ungvárra, majd a beregszászi főiskolára. Soós Kálmán közvetlensége, embersége és segítőkészsége miatt szülőfalujában is köztiszteletnek örvendett, ezért sok helybéli is jelen volt a megemlékezésen. Szerették Szalókán, korai halálával a községben ugyancsak nehezen pótolható űrt hagyott maga után.
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke kárpátaljai magyar közösségünk ikonjának, példaképének nevezte a néhai Soós Kálmánt, aki egy személyben volt a főiskola rektora és tanára, KMKSZ-es vezető, a járási tanács frakcióvezetője, történész, kutató, vadász és nem utolsósorban férj és családapa. „Mert ha valamire ma maroknyi magyar közösségünknek itt, Kárpátalján szüksége van, az a hiteles ember, az útmutató vezető, az elvhű patrióta. Olyan ember, aki tudja és nem felejti, honnan jött és hová tart. Akinek vannak elképzelései az útról, melyen másokat vezetni kell, de tudja, ezt a Mindenható jóvoltából járhatjuk csak be…” – mondta el Balogh Lívia rámutatva, hogy ilyen ember volt Soós Kálmán, akinek küldetése volt közöttünk, hogy világítótorony legyen életében és azt követően is.
A templomi megemlékezés után a jelenlévők a Szalókai Kultúrházban megtekintették a TV21 Ungvár munkatársai, K. Debreceni Mihály és Vass Tamás által készített In memoriam Soós Kálmán című emlékfilmet, majd a községi temetőkertben megkoszorúzták a néhai Rektor sírját. Közben a Szalókai Református Gyülekezet Banga Melánia vezette énekkara szolgált, a helyi vadásztársaság tagjai pedig sortűzzel tisztelegtek egykori vadásztársuk, a kárpátaljai magyar közélet kimagasló alakjának emléke előtt. Nyugodjon békében!
