November 13-a a magyar nyelv napja

Az európai népek külön napot szentelnek a naptárban nyelvüknek, azt a napot, amely kultúrájukban meghatározó jelentőségű: az angolok április 23-án méltatják nemzeti nyelvüket, William Shakespeare halálának napján; az oroszok június 6-án, Alekszandr Puskin születésének napján; az ukránok november 9-én, mivel a pravoszláv naptár szerint ezen a napon ünneplik Szent Nesztor krónikaíró napját.

2011. szeptember 26-án a magyar országgyűlés november 13-át nyilvánította a magyar nyelv napjává. Ez a nap az 1844. évi II. törvénycikk elfogadásának időpontja, amely az állami és a hivatalos ügyek intézésében, valamint a magyar iskolákban használandó tanítási nyelvként a magyar nyelvet határozta meg. Az oktatási intézmények, a média, a civil szervezetek különböző rendezvényekkel méltatják e napot, de nem ez bizonyítja elkötelezettségünket nyelvünk iránt, hanem a nyelvtisztaságra, nyelvünk megőrzésére való való törekvésünk mind élőszóban, mind írásban.

Tekintélyes nyelvészek hangsúlyozták és hangsúlyozzák, hogy ne használjunk idegen szavakat, ha van magyar megfelelőjük. Engem az utóbbi időben a szuper és az oké nyakló nélküli használata zavar, ismert televíziós műsorvezetők folyamatosan ezt ismételgetik, pedig nekik igazán tudniuk illene, hogy sok magyar rokon értelmű megfelelőjük van. Szuper: kiemelkedő, nagyszerű, kiváló, elsőrangú, csodálatos, tökéletes … ; oké: helyénvaló, kifogástalan, remek, megfelelő, rendben van… Igazán van miből válogatnunk mondanivalónknak, a beszédhelyzetnek megfelelően. Nyelvünk szókészlete folyamatosan fejlődik, gazdagodik. Természetesen vannak idegen szavak, amelyek nem helyettesíthetők, pl. miniszter, politika, demokratikus… ezek nemzetközivé vált szavak.

A magyar nyelv fejlődéstörténete során sok nyelvből vett át idegen szavakat, amelyeknek a mai beszélő már nem érzi idegen voltát, mert hangtanilag, alaktanilag beilleszkedtek nyelvünk rendszerébe,

jövevényszóvá váltak, például méz, méh (iráni eredetű), bölcső, kapu, tarhonya, nyak, térd… (török eredetű), templom, paradicsom, plébános (latin eredetű), parlag, szalma, bab, káposzta (szláv eredetű), sámli, nudli, nokedli (német eredetű), opera, balerina, cselló (olasz eredetű)…

A magyar nyelv lényegében már a népvándorlás idején (kb. i. e. 500-tól – 895-ig) kialakult, a honfoglalás utáni egy-két évszázad során kikristályosodott, folyamatosan fejlődik, gazdagodik. Jellemző rá az állandóság és a fejlődéssel járó változás, gazdagodás. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a XI. századból (1055) fennmaradt Tihanyi alapítólevelet, a III. Béla idejében (ur. 1173–1196) keletkezett Halotti beszédet, a XIII. század első felében, II. Endre uralkodásának idejében (1205–1235) leírt Ómagyar Mária-siralom című legrégebbi magyar verset, versfordítást (Adam de Saint Victor francia szerzetes költő Planctus “Siralom” c. latin nyelvű himmnuszának tökéletes fordítása) ma is tudjuk olvasni.

Kazinczy Ferenc szavaival élve “Mi ezt a nyelvet szeretni tartozunk, ha ily szép és a maga nemében egyetlen nem volna is, mert a miénk.”

Mindig aktuális marad Bessenyei György tanítása: “Jegyezd meg e nagy igazságot, hogy soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem” (Magyarság, 1778). Kárpátaljai viszonylatban ezt a nagy igazságot bizonyítja az a tény, hogy a magyar tannyelvű iskolát végzett fiataljaink megállták, megállják helyüket itthon és szerte a világban. Éppen ezért hangsúlyoznunk kell ezen a napon, hogy iskoláink megőrzése népünk megmaradását is jelenti.

Nem lehet vita tárgya, hogy a nyelvi kisebbségnek minden országban tanulnia kell a többségi nemzet nyelvét, ha tagjai egyenjogú állampolgárok kívánnak lenni.

A két- és a többnyelvűség fontossága Európában sarkigazság. A nemzeti nyelvek napja, a magyar nyelv napja november 13-án azt az emberi bölcsességet is tudatosítja, hogy kölcsönösen becsülnünk kell egymás kultúráját, de a sajátunkat nem szabad feladni.

Kölcsey Ferenc erre így intette unokaöccsét “Parainesis Kölcsey Kálmánhoz” című írásában: “Tiszteld s tanuld más mívelt népek nyelvét is, … de soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség.”

Arra is emlékeznünk kell a magyar nyelv napján és minden más időben, amire Kosztolányi Dezső tanít: ,,Azt a lelket és nyelvet, melyet rövid időre örökbe kaptunk, új szellemmel fényezve, csorbítatlanul át kell adnunk utódainknak.”