MunKaland – barangolás a könyvtárban

Miért hasznos egy könyvtár, mitől lehet egyedi, mivel foglalkozik a könyvtáros? Többek mellett ezekre a kérdésekre kaptak választ a MunKaland–járaton a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesület (KMNE) ifjú tagjai. Az érdeklődőket Marosi Anita, a Bendász István Görögkatolikus Könyvtár és Levéltár vezetője fogadta és vezette be a könyvek varázslatos birodalmába.

A gyerekeket Szilágyiné Tóth Gabriella, a KMNE alelnöke kísérte el.

– A MunKaland programunk lényege, hogy olyan helyekre vigyük el a gyerekeket, ahol érdekes szakmák rejtelmeibe nyerhetnek betekintést. Negyedévenként szervezzünk ilyen alkalmat. Voltunk már cukrászdában, amit nyilvánvalóan élveztek a gyerekek, hiszen krémkóstolgatásra is volt lehetőség. Matl Péter szobrászművésznél is jártunk, most pedig a Bendász István könyvtárba látogattunk el. Itt is sok különleges dologgal ismerkedhetnek meg a gyerkőcök, még a pecsétet is segítettek beletenni egy könyvbe. Ezután biztosan nem felejtik el, és a későbbiekben is tudni fogják, melyik oldalra kell azt tenni, és miért. Az pedig még nagyobb öröm, ha kedvet kapnak az olvasásra, a gyakori könyvtárlátogatásra – hangsúlyozta a KMNE alelnöke.

– Nagyon örülök, hogy a nagycsaládosok egyesülete a bibliotékára is gondolt, mert úgy érzem, az elmúlt évtizedben a könyvtárosok szakmája, mestersége, sőt, hivatása kicsit háttérbe szorult. Sokszor beszélünk arról, hogy egyre kevesebben olvasnak könyvet. Megmutattam nekik, mi a teendő, ha érkezik hozzánk egy régi vagy új könyv, hogyan iktatjuk be a kiadványt –magyarázta Marosi Anita, aki arra is kitért, mit tesznek akkor, ha sérült, netalán penészes könyvet kapnak. – A nélkülözhetetlen eszközöket is megmutattam nekik, például a kakukkfüvet, aminek erős illatával az esetleges bogarakat írtjuk ki a régi könyvekből. Rengetegféle témájú kiadványunk van különböző korokból, különböző díszítésekkel, amelyek nagyon tetszettek a kis vendégeinknek.

A gyerekek tátott szájjal hallgatták Anita magyarázatát, féltve vették kézbe a pár centiméteres minikönyvet, aminek betűit csak nagyítóval olvashatták el. A ritkaságnak számító, vakok számára Braille-írással készült könyv még a felnőtteknek is újdonság volt. A látogatáson arról is szó esett, milyen hasznos, ha egy kiadványba könyvjelzőt tesznek, nem pedig a lap egyik sarkát betűrve jegyzik meg, hogy hol tartanak az olvasásban. A szervezők ezért azt javasolták, hogy a gyerekek a kézműves foglalkozáson készítsék el saját könyvjelzőjüket.