Ismét megtelt a Munkácsy Mihály Magyar Ház központi rendezvényterme április 10-én, ahol a Munkácsi Magyar Egylet (MME) egy különleges estére invitálta a helyi magyarságot. A több mint húszéves múltra visszatekintő civil szervezet továbbra is hű marad küldetéséhez: színvonalas, értéket közvetítő kulturális eseményeket szervezni. Ezúttal sem okoztak csalódást – az est vendége, Popovics Béla művelődéstörténet- és irodalomtanár, helytörténész, aki már harmadszor kalauzolta a művelődéstörténet világába a közönséget, érzékenyen és gondolatébresztően kapcsolva össze a történelmet, az irodalmat, a zenét, a filozófiát és a képzőművészetet.
A rendezvényt Popovics Pál, az egylet egyik alapítója nyitotta meg. Köszöntőjében felidézte az MME létrejöttének körülményeit, hangsúlyozva, hogy a szervezet 2003-ban azzal a céllal jött létre – és közel egy éve indult újra –, hogy teret adjon a magyar kulturális értékeknek és megerősítse a helyi közösséget. Különösen fontos ez most, a háborús valóság árnyékában, amikor az összetartozás és az identitás megtartása kulcsfontosságúvá válik.
Popovics Béla előadása messze túllépte a hagyományos ismeretterjesztés kereteit. Képek, zeneművek, irodalmi idézetek és személyes reflexiók vezették végig a közönséget a közel kétórás szellemi utazáson. Az előadó érzékeltette: a múlt és a jelen között állandó párbeszéd zajlik, és mindennek – kultúrának, művészetnek, történelmi eseményeknek – hatása van a jelenünkre. A Trianonra való emlékezés különösen mély és elgondolkodtató pontja volt az estének. Nemcsak a veszteségeket idézte fel, hanem azt is, milyen fontos az identitás és a kulturális örökség megőrzése. Szó esett például a Sopronhoz közeli, de ma Ausztriához tartozó Doborjánról, ahol Liszt Ferenc szülőházán olyan emléktáblát helyeztek el, amely „a nagy német zeneszerző” érdemeit méltatja. Vidékünk lakóitól pedig az 1866-ban Csillagfalva közelében felrobbant hatalmas meteoritot sajátították ki a Bécsi Természettudományi Múzeum kutatói. Emellett az osztrák főváros egyik templomát ékesíti az a Szűz Máriát ábrázoló ikon, amely eredetileg a máriapócsi görögkatolikus templomban volt kiállítva, és egykor könnyeket hullatott; jellemző módon az eredeti képen azóta nem ismétlődött meg a csoda.
Az előadás második felében a világ nagy múzeumainak vitatott gyűjteményein keresztül betekintést nyerhettünk a gyarmatosítás kulturális örökségformáló szerepébe. Popovics Béla ugyanakkor árnyalt szemléletre buzdított: elismeréssel beszélt például a francia Jean-François Champollion munkásságáról, aki megfejtette az egyiptomi hieroglifák jelentését.
A klasszikus zeneművek – többek között Mozart, Haydn, Liszt és Bach alkotásai – különleges hangulatot teremtettek, és rámutattak arra, miként tükröződhet az irodalom a zenében. Az este egyik szép pillanata Radnóti Miklós Hetedik eclogája volt Popovicsné Palojtay Márta tolmácsolásában. A vers hidat képezett az antikvitás és a modern magyar líra között, megidézve a kultúrák és korok összefonódását.
Az estet kötetlen beszélgetés zárta, ahol a vendégek egy pohár bor és néhány falat mellett oszthatták meg kérdéseiket, gondolataikat az előadóval – méltó befejezéseként egy tartalmas és lélekemelő programnak.
