Október 23-án este a Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színházban folytatódott az ungvári 1956-os megemlékezés rendezvénysorozata.
Az ünneplő közönség meghallgatta az ukrán és elénekelte a magyar himnuszt, majd Buhajla József, Magyarország ungvári főkonzulja köszöntötte a vendégeket.
– Azért gyűltünk össze, hogy emlékezzünk a 63 évvel ezelőtt történtekre. Emlékezzünk azokra, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták a szabadságért – kezdte ünnepi beszédét a diplomata és megosztotta egy nappal korábbi élményeit: abban a szerencsében volt része, hogy jelen lehetett a budapesti megemlékezésen. – Ahol úgy, ahogyan 63 évvel ezelőtt, a Műegyetem előtt gyülekeztek az egyetemisták. Onnan indult a szabadság és a forradalom eszméje. Sajnálatos módon akkor a szabadság nem élhetett 12 napnál tovább, november negyedikén véget ért egy álom. A mai napon azokra a hősökre emlékezünk, akik nélkül most mi nem élhetnénk szabadon, és akik a kommunizmus koporsójába az első szöget beverték – zárta rövid köszöntőjét Buhajla József.
A rendezvény ünnepi szónoka, Bacskai József, a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára arra szólította fel a teremben jelen lévő magyarokat és ukránokat, hogy idézzék fel azt a derűs, szívet és lelket melengető ’56-os napot.
– Szinte magunk előtt látjuk elvonulni a felszabadult, vidám fiatalokat. Tekintetükből az eltökéltség és a bizakodás sugárzik. Akkor és ott ők voltak az események formálói. Névvel és névtelenül a történelem szereplőivé váltak. Miközben a hatalom elbizonytalanodott, kapkodott, a kommunista párt igájába gyűrt ország kiegyenesedett derékkal a talpára állt. Előtte persze volt valami szellemi, s elsősorban a szűk értelmiségi köröket érintő pezsgés, de az évtizednyi diktatúra mindenre kiterjedő elnyomása miatt néhány megrögzött rendszerellenes fantasztán kívül bizony igen kevesen lehettek, akik ez idő tájt a magyar kommunista rezsim megroggyanására számítottak. S a csoda mégis bekövetkezett, ha csak néhány napra is – emelte ki az anyaországi politikus.
Elmondta: a keserű végre is szükséges emlékezni, de arra emlékezzünk később, a maga idejében. A mai nap az örömről kell, hogy szóljon. Hiszen 1956. október 23-a, ahogy Márai Sándor írta, „Mert egy nép azt mondta: »Elég volt.«”, s a dacos magyar „nem” világtörténeti következményekkel járt.
– Legyünk büszkék eleinkre, mert 1956-ban Magyarország elsőként kelt fel a totalitárius szovjet rendszer ellen. Örüljünk együtt, hogy az egykori gonosz birodalom helyén ma már jó pár igen fejlett és igazán demokratikus ország található. Viszont szomorúan konstatáljuk, hogy vannak olyan intézmények, ahol a szemléletben és zsigerekben még megmaradtak a Szovjetunió nyomai, ahol a dekommunizálás frázisai csak álcák, ahol a szavak és a tettek, a követett gyakorlat valahogyan, valamiért nem kerülnek összhangba egymással – jegyezte meg a szónok.
Úgyszintén kihangsúlyozta: a forradalom eszméinek követőiként állhatatosnak kell maradnunk és kitartani elveink mellett. A szabadság magába foglalja a lehetőséget és a képességet, hogy országunk, népünk, nemzetünk saját akaratának megfelelően alakítsa a sorsát, és döntsön a jövőjét befolyásoló legfontosabb ügyekben.
– Barátaink, a partnereink értik és értékelik, hogy Magyarország gondoskodása a határon túl élő nemzettársainkról azt a célt szolgálja, hogy magyarként megmaradhassanak a szülőföldjükön. Sajnálatos, hogy a baráti Ukrajna egyelőre még a szovjetes gyanakvással tekint erre az önzetlen, Ukrajna európai felzárkóztatását segítő, és az ő gyarapodásához is hozzájáruló magyarországi forrású támogatásokra – jegyezte meg Bacskai József és leszögezte: nemcsak mi várjuk, hogy a verbálisan euroatlanti irányt választó ország módosítani fogja a területén élő őshonos nemzetiségi kisebbségek rovására elfogadott, és azok korábbi jogait korlátozó törvényeket, hanem mások is. Ukrajna több szomszédjával együtt bízunk benne, hogy az ország új vezetése – mint annyi más területen – a nemzeti kisebbségeket érintő ügyekben is felszámolja a Porosenko-korszak viszályokat okozó káros örökségét, eleget tesz a vállalt kötelezettségeinek.
Petro Hricik, a Kárpátaljai Megyei Tanács megbízott elnöke felidézte a több mint hat évtizeddel ezelőtti magyarországi és kárpátaljai eseményeket, párhuzamot vont napjaink történéseivel Ukrajna keleti részén, majd felolvasta a megyei tanács vezetőségének és a képviselő-testületnek a köszöntőjét ebből az alkalomból.
Az est második részében Márai Sándor Mennyből az angyal című verse hangzott el Mónus Dóra előadásában. Majd a Nagypaládi Móricz Zsigmond Középiskola tanulóinak zenés-irodalmi összeállítását láthattuk Seres Renáta vezetésével, mellyel méltóképpen tisztelegtek a múlt eseményei és hősei előtt. Végezetül Reményik Sándor Mindhalálig című versét szavalta el Mónus Dóra.
Az est meglepetésvendége Tolcsvay Béla Kossuth-díjas gitáros, énekes, zeneszerző, szövegíró volt. Közel félórás műsorával hol könnyekig meghatotta a hallgatóságot, hol pedig derűt csalt a közönség arcára.
