Egyetemes, kárpátaljai és magyar – Kiállítás a Beregszászi Magyar Konzulátuson

A kárpátaljai Révész Imre Képző- és Iparművészeti Társaság (RIT) két oszlopos tagjának nyílt kiállítása Magyarország Beregszászi Konzulátusán. A külképviselet Munkácsy Mihály termében Szocska László szobrászművész, valamint Réti János festő, grafikus műveit láthatja a város és a környék művészetpártoló közönsége.

A megnyitón az egybegyűlteket Vida László nemrég kinevezett főkonzul köszöntötte, aki beszámolt róla, hogy a két most kiállító művészt régóta ismeri, és munkásságukat nagyra értékeli. Ezek az alkotások örök érvényűek, egyszersmind olyan szellemi öröksége az egyetemes magyar kultúrának, amelyet Kárpátalján hoztak létre, és ezáltal a sokszínű, multikulturális vidék szellemi örökségét gazdagítják. Kárpátalja ebből a szempontból ugyancsak különleges helynek számít, mutatott rá a főkonzul. A sokarcú gazdag táj, az itt élő emberek kimeríthetetlen ihletforrásul szolgálnak az alkotók számára. Elegendő, ha csak a kárpátaljai festőiskola alapítóinak és azok követőinek, az egymást váltó generációk képviselőinek munkásságára gondolunk. Az itteni multikulturalitás olyan érték, amely például szolgálhat mások, egész Európa számára, s amelyet mindenképpen meg kell őrizni. A háború ugyan valamelyest megváltoztatta a vidék nemzetiségi összetételét, ám hinnünk kell benne, hogy az itt élők képesek integrálni az újonnan érkezetteket.

A kiállított művek kapcsán a főkonzul megjegyezte: Réti János pajzán humora, vidám huncutsága jelzi azt az életerőt, amely műveiből felénk árad. Erre a fiatalos tűzre, „a legnehezebb helyzetben is van megoldás” hozzáállásra a mostani, gondokkal terhelt hétköznapokban ugyancsak nagy szükség van.

Szocska László műveit mérnöki pontossággal tervezi és alkotja meg, mutatott rá a főkonzul. Jelezvén azt, hogy a jövő is tervezhető, és sok érdekes, hasznos és izgalmas dolog vár mindannyiunkra, csak legyünk kellőképpen kíváncsiak, kreatívak és befogadóak.

Kulin Ágnesnek, a RIT elnökének a két kollégája munkásságát méltató szavaiból kitűnt, hogy Réti Jánost reneszánsz ihletettségű művésznek tartja, aki a görög mitológiából kölcsönvett alakjait a pásztorórák meghitt idilljében ábrázolja. Az illusztratív grafika amúgy is fontos helyet foglal el a művész életében, aki az elmúlt évek során számos könyvet illusztrált. Emellett formatervezőként is jelentőset alkotott: ilyenkor is impresszionista, dekoratív stílusa válik meghatározóvá.

Szocska László művészetéről szólva az elnök elmondta, hogy autodidakta és önfejlesztő módon találta meg saját stílusát, a keze alatt formálódó alapanyagot. Az egyetemen fizika szakon tanult és gépészmérnökséggel is foglalkozott. Ezek a térmértani, műszaki alapok nem tűntek el nyomtalanul, lelkében továbbra is ott munkálnak, meghatározzák látásmódját, amikor szobrokat, kisplasztikákat készít. Itt kiállított művei is bizonyítják, hogy a mátrixok és a hálórendszerek kuszasága is szép tud lenni, mélyebben megérintheti az arra fogékony lelket. Gyakran ennek a sajátos geometriának az esztétikájára építi plasztikai alkotásait Szocska László.

S hogy mi köti össze a két, teljesen más vérmérsekletű művész itt megtekinthető alkotásait? – tette fel végül a kérdést a RIT elnöke. Úgy vélem, hogy leginkább a ritmusok váltakozása nyomán válik egésszé ez a kiállítás. „Mindenkinek szeretném ehhez a ritmuskereséshez azt kívánni, hogy találják meg az alkotók gondolatait a műveikben, és mindenki keresse ki a sajátját, hogy melyikhez tud leginkább igazodni” – zárta „tárlatvezetését” Kulin Ágnes.

A megnyitó végén a jelenlevő művésztársak szívből gratuláltak a két kollégának.