A dokumentált múlt nyomában – konferencia Lehoczky Tivadar naplóiról

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont és a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeum közös szervezésében tartották meg A dokumentált múlt: Lehoczky Tivadar naplójának forrásértéke és interpretációs lehetőségei című konferenciát. A tanácskozásra november 27-én került sor az egyetem Apáczai Csere János Könyvtárának központi olvasótermében.

A rendezvény kezdetén Rácz Béla, a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék docense köszöntötte a résztvevőket, s fejtette ki az esemény apropóját. Majd Sumovszka Olga, a Lehoczky Múzeum igazgatója szólt a résztvevőkhöz. Ezt követően Vida László, Magyararország Beregszászi Konzulátusának vezetője mondta el gondolatait a polihisztorról: „Szeretnék kiemelni két olyan kimagasló teljesítményt a nagyszerű történész, régész és etnográfus munkásságából, amelyek a mai napig könnyen érthetővé teszik, miért olyan jelentős az, amit hátrahagyott. Az egyik ilyen eredménye az 1880-as években készült monográfiája. Felülmúlhatatlan pontossággal és aprólékossággal mutatta be a később Kárpátalja néven ismertté vált térség történetét. Másik kiemelkedő életműve a régészeti kutatássorozata. Olyan ásatásokat végzett, amelyek megalapozták Északkelet-Magyarország régészeti és történeti kutatásait. Kiemelendő a szolyvai sírhely, amely máig fontos tanúbizonysága a magyarság korai történetének. Lehoczky Tivadar életműve nemcsak saját korában volt kivételes; máig példa arra, hogyan lehet kitartó tudományos munkával feltárni és megőrizni egy térség múltját.”

A konzul szavait követően Orosz Ildikó, a Rákóczi Egyetem elnöke fejtette ki gondolatait Lehoczky Tivadar életéről és munkásságáról, aki aláhúzta: „Azt gondolom, hogy Lehoczky Tivadar nemcsak kivételes tudós volt, hanem vidékünkön valószínűleg az első és utolsó polihisztor is. A 21. században már alig születnek olyan elmék, akik ennyire sok területre képesek kitekinteni. Külön öröm számomra, hogy az együttműködés, amely az elmúlt időszakban kialakult, nemcsak kezdetét vette, hanem hivatalossá is vált. Ezzel méltó módon őrizhetjük meg Lehoczky Tivadar szellemi örökségét. Ő valóban ennek a régiónak, ennek a vidéknek a »történész atyja«, aki megalapozta az itt folytatott kutatásokat, és akinek munkásságához a 21. században is érdemes igazodnunk.”

A köszöntő beszédek után vette kezdetét a konferencia szakmai munkája: muzeológusok, kutatók, történészek, hallgatók mutatták be tudományos eredményeiket. Ruszin Valéria muzeológus arról beszélt, miként lehet a naplókat és hagyatéki anyagokat muzeológiai eszközökkel értelmezni és a szélesebb közönség számára bemutatni. Csatáry György történész Lehoczky polihisztori életművét elemezte, rámutatva sokoldalú érdeklődésére és tudománytörténeti jelentőségére. Molnár D. Erzsébet a Lehoczky-kutatóközpont szerepét ismertette a tudós szellemi örökségének megőrzésében. Rácz Béla a „régészeti naplók” feldolgozásának módszertani kihívásairól tartott előadást. Popovics Angelina, az egyetem történelem szakos hallgatója a bronzleletek történetét elemezte a naplók alapján. Orosz Melánia a beregszászi régészeti jegyzetek első kötetének tapasztalatait mutatta be. Radvánszky Ágoston a Lehoczky-gyűjtemény távoli eredetű tárgyainak történetét ismertette.

Az előadásokból kirajzolódott, hogy Lehoczky Tivadar naplói nem csupán személyes feljegyzések: olyan értékes tudományos dokumentumok, amelyek új összefüggések feltárását teszik lehetővé a régészet és a társadalomtörténet területén egyaránt.