A templomi orgona sokkal több mint hangszer, a hangja segít szívvel és lélekkel dicsérni az Urat, megnyugtatja és fölemeli a lelket. Az orgona állandóságot, értéket képvisel egy olyan mai világban, amiben minden elavul, lecserélhető és pótolható – olvashatjuk a Badalói Református Egyházközség bejegyzésben, amelyben hírt adnak a templomuk patinás hangszerének megújulásáról.
A badalói református templom nyolcregiszteres orgonája 1864 óta szolgálja a gyülekezeti alkalmakat, Strosz István mérki orgonaépítő keze munkáját dicséri.
A korabeli feljegyzések szerint a badalói gyülekezetnek 1864-ig nem volt orgonája. Mivel abban az évben a község lelkipásztora meghalt, a presbitérium úgy döntött, hogy meghívja Badalóba az akkor Tarpán segédlelkészként szolgáló Bakó Balázst, aki el is fogadta a felkérést. Ő szamosszegi születésű volt, és mivel szülőfaluja templomában abban az évben szétszedték az orgonát, úgy döntött, hogy az ott ,,feleslegessé vált” hangszert és a hozzátartozó úgynevezett fújtatót saját költségén Badalóba szállíttatja, és a templomban felszerelteti.
Arról, hogy utoljára mikor került sor az orgona felújítására és felhangolására, sajnos nem állnak rendelkezésre adataink, de annyi bizonyos, hogy az utóbbi fél évszázadban ilyen jellegű beavatkozás biztosan nem történt rajta. A feltárás során megtalált egyik feljegyzés 1905-re datálja az utolsó ilyen műveletet.
Az orgona most jó kezekbe került, hiszen Kárpátalja és Nyugat-Ukrajna egyetlen orgonamestere, Schreiner Sándor ,,vette kezelésbe”, aki szétszedte, megtisztította, részben megjavította és újrahangolta a közel félezer fa- és fémsípból álló hangszert. Isten kegyelméből teljes felújításon és restauráláson esett át.