Március 21. – a bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe

Ezernégyszázhetvenöt éve, 547. március 21-én halt meg Nursiai Szent Benedek, Európa védőszentje, a bencés rend alapítója. 1964-ben VI. Pál pápa a nyugati keresztény szerzetesség alapítójaként és az európai szellemiség alakítójaként Európa védőszentjévé nyilvánította.

Gazdag nemesi család sarjaként született

Nursiai Szent Benedek életútját csak Nagy Szent Gergely pápa leírásából ismerjük, aki az itáliai szentek életét bemutató Dialógusok második könyvében vetette papírra. E szerint Benedek 480 körül született a közép-itáliai Nursiában (ma: Norcia Olaszországban, Umbria régióban, Perugia megyében) gazdag és előkelő nemesi család sarjaként. Húga – egyes történelmi források szerint az ikertestvére –, Szent Skolasztika szintén Istennek szentelte életét, mindenben támogatta fivérét, ma ő a Benedek-rendi zárdák és apácáik védőszentje. Benedeket szülei hivatalnoknak szánták, ezért tizenötéves korában Rómába küldték tanulni, hogy jogi tanulmányokat folytasson. Azonban a barbár gótok által megszállt városban szembesült az emberi kegyetlenséggel és erkölcstelenséggel, de megelégelte a világi hívságokat is, ezért tanulmányait félbehagyva a Szabin-hegyekben található Enfide (ma: Affile Olaszországban, Lazio régióban) városkában telepedett le, a Subiacóhoz közeli barlangban, messze a világtól.

A legenda szerint ekkor történt első csodatétele, egy cserépkorsó összeforrasztása, majd Szent Romanus remete segítségével egy Subiaco melletti barlangba költözött, ahol teljes aszkézisben kezdte meg új életét. Az I. Gergely pápa által írt életrajz kevés említést tesz erről a három évről, csak az bizonyos, hogy Benedekre már nem ifjúként, hanem Isten embereként hivatkozik. Egyes források ezen időszak során számtalanszor esett kísértésbe, amelyet úgy tudott leküzdeni, hogy tövisbokorba vetette magát.

Megpróbálták megmérgezni az italát, de a pohár összetört

A magányosan töltött évek után nagy tisztelettel tekintettek rá a környék lakói, egyre több tanítványa lett, olyannyira, hogy a szomszédos Vicovaróban található apátság vezetőjének halála után felkérték apátnak. Benedek jól ismerte a kolostor életét és fegyelmét, tisztában volt azzal, hogy mindezeltér az ő felfogásától, és talán nem lesz felhőtlen az együttélés, végül mégis elfogadta az ajánlatot. Sejtelme beigazolódott, hiszen szigorú vezetése miatt egyre nagyobb lett az elégedetlenség a rend tagjai között, míg egy nap életére törtek.

A legenda szerint megpróbálták megmérgezni az italát, azonban ő a kereszt jelét rajzolva áldást kért a pohárra, amely összetört. Ezután visszatért Subiacóba, ahol hamarosan új tanítványok vették körül, akiket a hagyományoknak megfelelően tizenkettesével, élükön egy-egy apáttal tizenkét kisebb kolostorba telepített. A tizenharmadikban ő gyűjtötte maga köré a novíciusokat és gyöngéket, továbbá magának tartotta fenn a kolostorok irányítását.

A környék papsága egyre ellenségesebben és féltékenyebben szemlélte a Benedeket övező tiszteletet, ezért mérgezett kenyeret küldtek neki. Ő egy újabb csoda révén menekült meg: egy holló, amely rendszeresen csipegetett kenyeréből, elragadta Benedek kezéből a mérgezett ételt.

Megvetette a nyugati szerzetesség alapjait

A hagyomány szerint követőivel 529 körül a Róma és Nápoly között lévő Monte Cassino hegyén álló erődítmény romjaiba menekültek, ahol Benedek megalapította az első bencés rendi kolostort, egyben megvetette a nyugati szerzetesség alapjait is. Itt fogalmazta meg hetvenhárom fejezetből álló rendi szabályzatát, a Szent Regulát, amely 540-ben nyerte el végleges formáját és rövid idő alatt elterjedt. Benedek eszménye a szemlélődés és a cselekvés egysége volt, ezért is lett jelmondata az "Ora et labora", azaz "Imádkozz és dolgozz". Az életjobbítást az egyéni önmegtagadás helyett a közös élet erényeivel, az alázatossággal, az engedelmességgel, a szeretettel és a tisztelettel akarta elérni. A szerzetesek legfőbb kötelességévé a liturgiát (közösségben végzett imádság), a lectio divinát (lelki épülést szolgáló olvasmányok) és a munkát jelölte ki.

Szent Benedek műve, különösen Regulája spirituális kovászként hatott, amely az évszázadok során hazája és kora határain jóval túlmutatva megváltoztatta Európa arculatát"– mondta 2008-ban, a nursiai szentről tartott katekézisében XVI. Benedek pápa.

Európa védőszentjévé nyilvánították

Szent Benedek a hagyomány szerint 547. március 21-én Monte Cassinóban halt meg lázas betegségben, ugyanabban az évben, mint testvére, Szent Skolasztika, ereklyéiket a franciaországi, a Loire partján fekvő Saint-Benoit-sur-Loire kolostorában őrzik. alála napját előre megmondta szerzeteseinek.

Benedek égi születésnapját a 9. századtól március 21-én, Galliában ismeretlen okok alapján július 11-én ünnepelték. 

1220-ban avatta szentté III. Honoriusz pápa, s mérgezések, tűzvész, varázslás, láz, vese-, fog- és epebetegségek ellen könyörögtek hozzá, emellett a haldoklók, az iskolás gyermekek, bányászok, barlangkutatók, rézmetszők patrónusa. 1964-ben a II. világháborúban lerombolt, majd újjáépített Monte Cassinó i apátságban VI. Pál pápa Benedeket Európa védőszentjévé nyilvánította, és ünnepe július 11.

A Szent Benedek-medál, a római katolikus egyház egyik legrégibb és legnépszerűbb szentelménye, amelynek számos hatást tulajdonítanak, ereje Szent Benedek közbenjárása, Jézus Krisztus által nyilvánul meg.

Ünnepét a nagyböjtből kiemelve tehát július 11-re tették át:
„Istenünk, te Szent Benedek apátot az istenszolgálat iskolájában kiváló mesterré tetted. Add, kérünk, hogy az irántad való szeretetet mindennél többre becsüljük, és szárnyaló szívvel járjunk parancsaid útján. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen."

A képen: Nursiai Szent Benedek (480 körül-547), részlet Fra Angelico egyik freskójáról, San Marco, Firenze (kb. 1400-1455)