Sztanyiszláv Arzsevityin parlamenti képviselő szervezésében 2011. október 15-én, szombaton az ökörmezői járási Alsókalocsán (Kolocsava) a „Sztare Szelo” (Régi falu) falumúzeum és skanzen területén került sor a Magyar Kultúra Napja Alsókalocsán című egész napos rendezvénysorozatra. A program keretében népes delegáció vett részt Egán Ede (1851-1901) egykori magyar kormánybiztos, a „felvidéki akció” szervezője, a ruszinok jótevője emléktáblája felavatásában születésének 160., halálának 110. évfordulója alkalmából. Ugyan itt került elhelyezésre és kiállításra Egán Ede lovaskocsija, amelyet egy tiszaújlaki régiséggyűjtőtől szereztek be.
A szervezők népszínmű keretében mutatták be a település XX. századi történetét az Osztrák-Magyar Monarchiától egészen napjainkig (az előadókat nem hátráltatta sem a szemerkélő eső, sem pedig a korai havazás). Korhű kosztümökben felvonult a jegyző, a csendőr, a kisbíró, a zsidó kocsmáros, a nincstelen favágó, az első és a második világháborúban részt vett magyar és szovjet katona, a tutajosok, a betyárok, a földosztók képviseletében felvonuló szereplők is. A „falugyűlés” apropóját az adta, hogy a településre látogatott Egan Ede kormánybiztos, hogy felmérje munkássága eredményét, illetve megküzdjön a ruszinságot a folyondár szívósságával fojtogató zsidóság képviselőivel. A hintón érkező, cilinderes, szivarozó Egan Edét házigazdánk, Sztanyiszlav Arzsevityin parlamenti képviselő személyesítette meg. A múzeum munkatársai, a község értelmisége közreműködésével számos helyszínen zajló történelmi játék zajlott, az ember nem győzte kapkodni a fejét az egymást követő események között (a jelenlévők szomorúan állapították meg, hogy hasonló „népszínművet” magyarlakta településen csak nagy nehézségekkel lehetne színpadra vinni a helyiek érdektelensége miatt). Láthattuk az első magyar iskola megnyitását, az első világháborúból visszatérő katonákat, majd a földosztást, a második világháború viszontagságait, Dzsámbó Lajos magyar honvéd sorstragédiáját. Kiemelt szerepet kapott Mikola Suhaj, a falu nevezetes betyárja is. Mint minden Kárpát-medencei népnek, a ruszinoknak is megvolt a maguk betyárja, akit a nép rajongva szeretett és csodált (a magyaroknál ugyanez Rózsa Sándor, a románoknál Pintye vitéz, a szlovákoknál Juraj Jánosik). A Vernovinai ruszinság számára ilyen Mikola Suhaj alakja, aki az Alsókalocsához tartozó Szuhar falurészben született. 1918-ban tért vissza a háborúból, először csak kisebb vétségeket követett el, de később megölt egy magyar és egy cseh zsandárt (csendőrt) is, amiért üldözni kezdték. Állítólag falubelijei ölték meg, sírja ma is látogatott hely a falu központjában. Suhaj alakja az irodalomba is bekerült, előbb Ivan Olbracht (Suhaj, a betyár), később pedig Illés Béla is megörökítette a Kárpáti rapszódiában.
Az egész délelőttöt kitöltő programnak a Régi Falu nevet viselő alsókalocsai szabadtéri múzeum (skanzen) adott méltó keretet, ahol a 14 házmúzeumban közel 7 ezer kiállítási tárgy tekinthető meg. Köztük: az öreg tanya, a favágók, juhászok, takácsok, bodnárok, szűcsök és szegény emberek háza, a csendőr állomás, egy egyházi iskola, egy ún. kalyiba, egy működő kovácsműhely, a Wolf család kocsmája és egy imaház. A szabadtéri múzeum területén található emellett az Alsókalocsai keskeny nyomtávú vasútmúzeum is.
Az idei esztendőben a parlamenti képviselő és csapata újabb objektumokkal bővítette a skanzent, berendezésre került a Monarchia-korszak falusi iskolája. A kiállítási anyag pontosan visszatükrözik az ott élők egykori életet, valamint a különböző társadalmi réteghez és szakmához tartozó vidéki emberek munkáját és mindennapjait.
A skanzen központi épületének falán felavatásra került Egan Ede kormánybiztos emléktáblája. Tóth István, a Magyar Köztársaság beregszászi főkonzulja, Szalipszki Endre, a Magyar Köztársaság ungvári konzulja, Vaszil Scsur, az Ökörmezői járási állami közigazgatási hivatal elnöke meleg szavakkal emlékezett a „felvidéki akció” hőséről, a ruszin nép életének jobbra fordítójáról. Sztanyiszlav Arzsevityin pedig felolvasta azon emlékbeszédét, amelynek szövege 2011 szeptemberében Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa szószékéről hangzott el eme nagyszerű ember tiszteletére.
A községben a mai napig ápolják az I. világháborúban elesett ruszin, magyar és más nemzetiségű katonák sírjait. A résztvevők megkoszorúzták Dzsambó (Zámbó?) Lajos magyar honvéd (és két ismeretlen magyar honvéd) sírját a Talabor partján.
Egyebek mellett megemlékezésre és koszorúzásra került sor az első és a második világháborúban elesettek emlékművénél. Az utóbbinál a magyar hadsereg, a szovjet hadsereg és a csehszlovák hadtest katonájaként elesett kalocsaiak emléke előtt tisztelegtek. Ezt követően megtekintették az afganisztáni katonai hadművelet résztvevőinek emlékmúzeumát.
A megemlékezéseken a külképviseletek képviselői mellett elhelyezték a kegyelet koszorúit Sztaniszlav Arzsevityin parlamenti képviselő, Vaszil Scsur, az Ökörmezői járási állami közigazgatási hivatal elnöke, Ivan Jarema, az Ökörmezői Járási Tanács elnöke, Jurij Hlanta, Alsókalocsa (Kolocsava) polgármestere, Zubánics László, a KMMI elnöke, Dupka György a MÉKK elnöke, Fuchs Andrea, a MÉKK alelnöke, Kovács Elemér újságíró, útikönyvszerző és mások.
A program résztvevői látogatást tettek az alsókalocsai Szentlélek műemléktemplomban is, ahol számtalan magyar emléket őriznek. A templom egy nagy és két kisebb barokk stílusú, hagymakupolás tornya errefelé elterjedt építészeti jellegzetesség. Eredetileg a 17. században épült ( egyetlen vasszög nélkül ) görög katolikus templomnak, a bejárat feletti 1795-ös évszám pedig feltehetően az épület jelenlegi helyére kerülésének idejére utal. A templom kertjében áll a sírja annak az ismeretlen nevű magyar köztisztviselőnek (a helybeliek mint „pénztáros”-ra emlékeznek), aki a nehéz gazdasági helyzetben hitelekkel támogatta a famunkásokat.
A falu központjában, az iskolamúzeumban a csehszlovák, a ruszin és a szovjet iskola mellett jelenleg tervezik egy magyar iskolai osztály kialakítását is.
A parlamenti képviselő kalauzolásával a jelenlévők megtekintettek Alsókalocsa térségében található az Árpád-vonal 36 bunkere közül négyet, ahol már a felújításukat befejezték. Megtekintették az 1. magyar hadsereg egyik főhadiszállásaként jegyzett parancsnoki bunkerét, amelyben vitéz Dálnoki Miklós Béla is megfordult, ugyanitt, nem messze volt berendezve a hadikórház is.
A delegáció tagjai találkoztak vitéz Márkus (Meggyes) Dániel lányával, aki büszkén mutatta fel édesapja vitézi igazolványát, amely azt is tanúsítja, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr előtt tette le a vitézi esküt 1941. március 02-án. A kalocsai vitéz az első világháború idején az olasz fronton harcolt és szerzett vitézi dicsőséget.
A Magyar Kultúra Napja Alsókalocsán esti óráiban az eszenyi Ritmus néptáncegyüttes fergeteges folklórműsorával zárult, akik ezúttal magyar, ruszin, ukrán, szlovák, német tematikával bővítették programjukat. A Szabó Tibor koreográfus vezetésével a bemutatott magyar népművészeti szemle a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) és a Magyar Értelmiségeik Kárpátaljai Közössége (MÉKK) közreműködésével valósult meg.
