Az év leghosszabb napjának vagy az év legrövidebb éjszakájának ünnepe a nyári napforduló. Ez egyben a csillagászati nyár beköszöntésének napja is, ami összeforrt Szent Iván napjával és éjjelével.
A nyári napforduló az a pillanat, amikor a Nap–Föld középpontokat összekötő egyenes és az egyenlítő síkja által bezárt szög a legnagyobb értékét (kb. 23,5 fok) éri el a Nap északi félgömbön való elhelyezkedése mellett. Ez az időpont idén június 20-án van, és az északi féltekén a csillagászati nyár kezdetét jelenti.
Csütörtökön veszi kezdetét a csillagászati nyár, péntektől pedig rövidülnek a nappalok.
Csütörtök este keleten 20 óra 34 perckor, Budapesten 20 óra 44 perckor, nyugati határainknál pedig 20 óra 54 perckor tér nyugovóra a Nap. Június 21-én hajnalban keleti határainknál 04 óra 35 perckor, a fővárosban 04 óra 46 perckor, nyugaton pedig 04 óra 57 perckor kerül sor az idei csillagászati nyár első napkeltéjére. Az egész évet figyelembe véve ekkor nyugszik le, illetve kel fel a legészakabbra a Nap – írja az Időkép.
A magyar népi szokások szerint már a nyári napforduló korábban is fontos ünnep volt, de a kereszténység felvétele óta Szent Iván napjához vagy éjjeléhez kötik a nyári napfordulót. Szent Iván éjjelén a napfordulótól számított harmadik napon ünneplik, tehát június 23-áról 24-ére virradóra.
Szent Iván éjjelét az északi és szláv népek mindig is mágikusnak tartották, és tartják is a mai napig. Ilyenkor különböző praktikákat vetnek be, amik összefüggésben vannak a gyógyítással, a megtisztulással, a szerelemmel és a termékenységgel is.
A nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az 5-ik században vált elterjedtté, s a keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek korábban a különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak.
Szent Iván napi népszokások Magyarországon
Mivel ezen a napon a fényt és a világosságot ünneplik, ezért idővel nemcsak a Nap, de a tűz is a jelképévé vált. Így megjelent a rituális tűzgyújtás. Magyarországon is előszeretettel gyújtunk ilyenkor tüzeket és reménykedünk abban, hogy kívánságaink is teljesülnek.
Ilyenkor gyakorta gyújtanak tábortüzeket, gurítanak lángoló kereket, vagy fáklyákkal vonulnak végig a településeken és a szántóföldek körül az emberek.
Ezzel akarják messze űzni a sötétséget és vele együtt az ártó szellemeket, de emellett azt is gondolják, hogy a tűz átugrása egészségvédő szereppel is bír.
A különböző tájegységeken például olyan fából raktak tüzet, amilyen betegség ellen szerették volna bevetni tisztító hatását.
Annak, aki azt szerette volna, hogy a Szentháromság által kegyelmet nyerjen, háromszor kellett a tűz felett átugrani. Az ugrás során viselt koszorúnak is nagy jelentőséget tulajdonítottak, aki ezt kiakasztotta a háza falára, az a tűzkároktól és a természeti csapásoktól is mentesülhetett a hiedelem szerint.
Emellett a lángokba dobált gyümölcsöket is elfogyasztották, mert azt gondolták, ezek szintén gyógyító erővel bírnak.
A szerelemért is lehet tenni Szent Iván éjjelén. Azok a párok, akik egymás kezét fogva ugrottak át a lángcsóvák felett, szerencsés házasságnak és bő gyermekáldásnak nézhettek elébe, de a hajadon lányok sem maradtak szórakozás nélkül.
Az ugrás magasságából és a leérkezés helyéből sok mindenre lehetett következtetni a jövendőbelijüket illetően. Sőt, úgy tartották, ha elég ideig nézik a máglya lángját, a férjük arcát fogják meglátni benne.
Hagyományok Európa-szerte
Portugáliában például a nyári napforduló ünnepe a Santos Populares, vagyis a népszerű szentek ünnepségsorozat egyik elemeként vonult be a köztudatba. Az ünnepsorozat egyik legérdekesebb és egyben régi hagyományokat idéző pillanata, amikor Lisszabonban két-háromszáz szerelmespár egyszerre mondja ki egymásnak a boldogító igent.
Spanyolországban, a valenciai tartományban és különösképpen Alicante város környékén az emberek régen a város helyett a tengerparton ünnepelték a nyári napfordulót. Napnyugta után máglyákat gyújtottak, majd a tűzrakásokat körbetáncolták, petárdákkal durrogtattak, végül pedig a tengerben úsztak a kora hajnali órákig.
Németország egyes vidékein a gyerekek házról-házra járva gyűjtötték össze a tüzelőt a Szent János-éji örömtűzhöz. Azt gondolták, hogy aki nem járul hozzá a közös tűzhöz, annak a vetésén nem lesz áldás.
Csehországban a szerelmesek koszorúkat dobáltak át egymásnak a nyárközépi tűz fölött. Amikor a lángok lelohadtak, minden pár kezet fogott, és háromszor átugrott a tűzön. A hagyomány szerint, akik ezt megtették, hamarosan összeházasodtak, ráadásul egy évre védettséget szereztek a lázzal járó betegségekkel szemben.
