Írta: Hegedűs Csilla | Forrás: KISZó | 2021. február 02.
A nagyszőlősi Vince Viktória lakberendezést tanul, de a festészet sem áll tőle távol. Kislány kora óta érdekli a rajzolás. Még másodikos volt, amikor elhatározta, hogy fejleszteni szeretné a tudását. Hat éven keresztül szakkörön foglakozott rajzolással, később festészettel is.
– Tanulmányaimat Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolában kezdtem, majd a helyi művészeti iskolában tanultam tovább három évig, jelenleg pedig a Kárpátaljai Művészeti Akadémia harmadikos diákja vagyok. Belsőépítészetet tanulok, de festészet világába is mély betekintést nyerhetek – kezdte beszélgetésünket Viktória.
– Miket szoktál festeni?
– Főként az akadémiai feladatokra összpontosítok, ám leginkább tájképeket szoktam vászonra vinni. Most is egy ilyenen dolgozom, az alkotás a téli Szinevért ábrázolja.
Legutóbb a hegyekben töltött egy kis időt. Leginkább olajjal dolgozik, néha akvarellel. Van, hogy egy hét alatt elkészül egy festménnyel, de olyan is előfordult, hogy egy hónapig dolgozott egy alkotáson.
Viktória egy év múlva magiszterin szeretné folytatni a tanulmányait. A lakberendezés mellett természetesen az ecsetet sem tenné le.
Azt tudjuk, hogy május első vasárnapján anyák napja van, de azt már kevesebben, hogy mióta és miért ünnepeljük. Az egyiptomiak szerint náluk kezdődött, a görögök esküsznek Hellászra, de köze van hozzá a húsvétnak és egy amerikai feministának is.
Gróf Esterházy János, a felvidéki magyarság mártír politikusa születésének 125. évfordulója alkalmából dr. Molnár Imre történész Gróf Esterházy János, a keresztény szeretet vértanúja – tragikus élete, ungvári vonatkozások címmel tartott előadást április 26-án Ungváron, majd emléktáblát lepleztek le ...
Május elseje az egyik legsokszínűbb ünnep, amelyben az ősi termékenységi rítusok, a népi hagyományok és a munkásjogokért vívott harcok fonódnak össze. Összefoglalónkban a májusfák és a Gellért-hegyi boszorkányszombatok mellett a majálisok évszázados útját is felidézzük.
Volt idő, amikor a citera hangja természetes része volt a kárpátaljai falvak mindennapjainak. Megszólalt a fonóban, a kukoricafosztáskor, disznótorban, keresztelőn, s gyakran még a lakodalmakban is: egyszerűsége, tiszta csengése és közösségteremtő ereje miatt a népélet egyik legkedvesebb hangszere v...
