Nagy figyelmet érdemlő verseskötettel érkezett meg a magyar irodalomba Sz. Kárpáthy Kata. Az olvasók találkozhattak már kisprózáival és szabadverseivel folyóiratok, antológiák lapjain, mégis a Trivoga című kötetét nevezhetem igazi megérkezésnek. Jó érzékkel kötetbe szerkesztett költeményei együtt beszélnek megrázó hitelességgel az életünkről – háborúról, magányról, tragédiákról, nemzedékeken át hordozott traumákról és viselkedésmintákról.
Ennek az irodalomnak tétje van. Kellemetlenül szembesít önmagunkkal és azzal a világgal, ahol röhejesen okafogyott az angol ábécé utolsó betűiről (X, Y, Z) elnevezett generációkról beszélni.
Mert itt, az időtlen és betonszürke posztszovjet színfalak előtt a hétköznapok szereplői mind túl korán felnőtt emberek.
Őket családon belüli vagy nemi erőszak, családjuk szétszakadása, a háború valósága, az elvágyódás és a magukra utaltság tette éretté.
„elmúltam huszonöt hétvégén
főzeléket csinálok önszántamból
a munka mellett hivatásos
szorongó felnőtt lettem”
(hírek ma)
A Légiriadók, ünnepek, gyászok című ciklusban jut el a megszólaló a nehéz belátásig, hogy e mély szociografikus érzékenységgel megfestett díszletek közül kitörni „nem is olyan ördögtől való”.
Ennek pedig két módja létezik: a kivándorlás vagy a rakéta általi halál.
„imádkozni szoktam
találja el a lakásunkat
legalább két rakéta”
(pink trivoga)
Az életösztön végül erősebbnek bizonyul. És ha már sikerült elindulni egy „mérsékelt éghajlat felé”, ahol nem terjeng halálszag a levegőben, nem visít a légvédelmi sziréna, nincsenek katonatemetések, sem gyakori áramszünet, akkor jöhetnek a saját belső démonok: a magány, a vágyakozás, és valami bizarr módon csábító nosztalgiával jelentkező honvágy.
„szia destrukció rombolj tovább nyugodtan
otthonom gyönyörű haldokló menyasszony
függőségem mégis hozzá kerget – haza”
(turista a Tartarosból)
Sz. Kárpáthy Kata verseskötete nem élet-, hanem nyers lélekrajz – kérdései, dilemmái sokunkat foglalkoztatnak.
Egyik fontos erénye pedig, hogy a kiút, a gyógyulás lehetőségével biztat.
Megváltástörténetek című ciklusában reménykeltő hangon szólal meg. Hőse a padlóra került ember, aki, ha nem is elszámol, de szembenéz múltjával, és saját sorsát kezébe tudja venni.
„ennél jobban szét nem eshetek
ennyi erővel össze is rakódhatok”
(az 51. napon)
Jó szívvel ajánlom a Trivogát minden olvasónak. A kárpátaljai irodalomkedvelőknek azért, mert hangulatfestése, helyszínei, kölcsönszavai (marsutka, szvetafor, csekuska, bomzs, geroj, gyidu) képesek megidézni a szülőföldet, dilemmái pedig a háború miatt specifikusak is. Mindenki másnak pedig azért, mert hitelesen és egyedien szól erről a maroknyi magyar közösségről, illetve a traumafeldolgozás és az önmegváltás témájában általánosan emberi.
Nem mellékes, hogy egy érdekes egyéniség gondolataival ismerkedhetünk meg, akinek különös érdeklődését (pop)kulturális utalások széles skálája is bizonyítja. Az északi mitológiától Viktor Cojig, a Pussycat Dollstól Vangelisig sok minden belefér és szervesül ebbe a költői világba.
A kötet az ungvári InterMix kiadó gondozásában jelent meg. Mint a kiadó többi könyve, a Trivoga is elérhető egyetlen kattintással a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet honlapján.