Karácsony másnapján, amikor már kipihentük a beiglisütés fáradalmait, jól esik egy kis séta, egy kis feltöltődés, valami új, valami élmény. Jó alkalom erre a minden évben megszervezett karácsonyi koncert, melyet együtt rendez a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola. A lélekemelő hangulatot idén körülbelül 20 növendék és felkészítő tanárai biztosították az egybegyűltek számára. Az eseménynek a beregszászi római katolikus templom adott otthont, így most a harangok koncertre hívták az érdeklődőket. A templom egyrészt nagyszerű akkusztikát kölcsönzött a felcsendülő dallamoknak, másrészt még inkább Isten Fiának születésére irányította a jelenlévők figyelmét.
A rendezvény elején Molnár János püspöki helynök, beregszászi esperes-plébános mondta köszöntő beszédét.
– Ezekben a napokban az egész világot átjárja az az örömhír, amelyet Krisztus születése hozott, és az a béke, amelyet az angyalok megénekeltek a pásztoroknak, akik hallhatták ezt a dicsőséges szózatot, hallhatták az örömhírt, hogy megszületett számunkra az Üdvözítő. Ez az ünnep maga az elindulás az üdvösségünk útján. Ezen az ünnepen egyesül az Isten az emberrel. Jézus ezen az ünnepen indul el a keresztútja felé, hogy megváltsa az emberiséget bűneitől, gyarlóságaitól.
Örülök, hogy az idei évben is megrendezésre került ez a koncert a templomunkban. Azt kívánom, hogy ezekben a percekben nyitott szívvel hallgassuk a gyönyörű darabokat, hogy valóban az Úristen áldása töltsön el bennünket, családjainkat, közösségeinket – mondta a plébános úr.
Bobály István, a művészeti iskola igazgatója megköszönte János atyának a helyszín biztosítását ahhoz, hogy a növendékek bemutathassák tehetségüket, az iskola arculatát. Teljes szívből azt kívánta, hogy teljen kellemesen mindenki számára a karácsony, a jövő év pedig hozza el a várva várt békét.
A koncertet a felsősök énekegyüttese kezdte el a Karácsonyi áhítat című dallal. Ezt követően felcsendültek a szebbnél szebb dallamok zongorán, szaxofonon, furulyán és más hangszereken, olyanok, mint a Pásztordal, Ó, jöjj, ó, jöjj, Emmanuel, Csendes éj, Csoda vár, a Tél, a Carol of the bells. Vidám és lassú darabok váltották egymást, de mindegyik reménnyel, szeretettel töltötte meg a szíveket. A mélyből feltörő különféle érzések összessége a boldogság érzését eredményezte. Az énekek hallatán úgy érezhettük, hogy valóra vált a „Csendül az angyali halleluja” karácsonyi idill.
S valóban, a koncert elérte legfőbb célját: elfelejtette a mindennapok nehézségeit, és a művészet által egy csodálatos ünnepbe öltöztetett világban találhattuk magunkat. Korosztálytól, felekezettől függetlenül mindenki érezhette, hogy a zene egy csoda, egy felemelő élmény, egy Istentől kapott felbecsülhetetlen ajándék.
