Ki volt Lebstück Mária?

1830. augusztus 15-én született Zágrábban Lebstück Mária, aki – Lebstück Károly álnéven – az 1848-as bécsi forradalomban, majd a magyar szabadságharcban fegyverrel vett részt, több alkalommal kitüntetve magát a harcban bátorságával és tettrekészségével.

Lányból katona

Kereskedőcsaládba született, 13 éves korától Bécsben tanult, ahol rokonánál, Simunich Boldizsárnál lakott. 1848. március 13-án, a Metternich kancellár menesztését követelő tüntetésből kitört forradalomhoz csatlakozva eleinte koszorúkat font a harcoló ifjaknak, majd március 15-étől maga is fegyvert fogott: pénzzé tette fülbevalóját, ebből férfiruhát vásárolt, és haját a ruhákat adó cipész felesége rövidre nyírta.

A bécsi forradalom leverése után ismét női ruhában, gyalog indult el Magyarország felé, hogy menedékre leljen Győrben lakó nénjénél. Vimpácnál a lebontott Lajta-híd megmaradt korlátján egyensúlyozva jutott át a folyón, azonban a túlsó oldalon a magyar nemzetőrök kémnek vélték, és foglyul ejtették, azonban a faluban, ahová vitték, a bíró szabadon engedte.

Sopronba érkezve úgy tűnt, elakadt, mivel útlevél nélkül senkit nem engedtek tovább a magyar csapatok, azonban harc bontakozott ki a császári erőkkel, amit kihasználva Lebstück tovább folytatta útját. Útközben felvette két, szintén Sopronból menekülő kocsis, azonban a befagyott Kis-Rábán való átkelés közben beszakadt a jármű alatt a jég.

A közelben tartózkodó honvédek mentették ki a társaságot, egyikőjük ráadta Lebstückre saját kabátját, és az őrtűz mellé ültette, amíg ruhái megszáradtak. Ezt követően visszaöltözött, és gyalog folytatta útját Győrbe.

A városba érkezte utáni harmadik napon megtudta, hogy korábbi bécsi parancsnoka, Giron György is a város egyik fogadójában vendégeskedik. Nénje otthonának biztonságát hátrahagyva ismét felcsapott katonának a magyar ügyhöz csatlakozó „német légióban”. Még aznap beosztották őrszolgálatra Görgei főhadiszállása elé.

A korai harcokban a német légió nem tüntette ki magát – rendszerint megfutamodásra kényszerítették őket a császáriak –, „Lebstück Károlynak” azonban ez nem szegte kedvét. Görgei téli hadjárata alatt többször éjszakai harcban segített visszaverni az ellent, ekkor már a tiroli lövészek sorait erősítette. Guyon Richárd parancsnoksága alatt a híres branyiszkói győzelemből is kivette a részét.

Később, mikor őt bízták meg egy személyben 200 hadifogoly Debrecenbe szállításával, egy ottani vendéglőben egykori bécsi udvarlója, eddigre szintén honvédtiszt felismerte. A társaság annál szívélyesebben üdvözölte Károlyt, akiről kiderült, hogy Mária.

Katonából asszony

Lebstück a tiroliak kötelékében további érdemeket is szerzett: a kápolnai csatában három császári vérteslovas (kürasszír) egyszerre vette üldözőbe, ő pedig egy fűzfa mögé bújva egyikőjüket, majd fegyverét újratöltve másikukat is lelőtte, mire a harmadik elmenekült. Mivel az esetnek szemtanúi is voltak, így Dembiński tábornok az arany kardbojt mellett alhadnagyi kinevezéssel is megjutalmazta.

Miután egy majorlak ostromát követően sebesülten eltávolodott egységétől, a huszárok közé állt, ahol – annak ellenére, hogy nem rendelkezett sok tapasztalattal a lovaglásban – megállta a helyét. Olyannyira beillett a huszárok közé, hogy előfordult, hogy ő maga is udvarolt lóhátról a lányoknak.

Képességei elismeréséül őt bízták meg egy lőporszállítmány védelmével, amelynek Szolnokról kellett eljutnia a Görgei által ostromolt Komárom alá. Habár útközben elhagyták őt az ellenséges rajtaütéstől félő kísérői, ő új társakat toborzott, és sikeresen teljesítette a feladatot. Az eset nyomán főhadnaggyá nevezte ki Mészáros Lázár hadügyminiszter.

Buda bevételekor „Lebstück Károly” beleszeretett egy tüzérparancsnokba, Jónák József őrnagyba, akinek kedvéért hátrahagyta az egyenruhát, és „visszavedlett” asszonnyá. Ebből azonban nem sokkal később gondja származott: egy táncvigalomban más tisztek felismerték, és dezertőrként börtönbe vetették, ahol a halálbüntetés várt rá.

Végül újdonsült férje magánál Kossuth Lajosnál eszközölte ki Lebstücknek a kegyelmet, amelyet azonban azzal a feltétellel kapott meg, hogy visszatér a szolgálatba. Pest feladását követően a folyamatos visszavonulás jutott osztályrészül a seregnek, s idővel Lebstück és férje is fogságba estek.

Amikor az aradi börtönben kiderült, hogy a fogoly valójában nő, és ráadásul terhes, szállást foglaltak neki a városban, majd gyermeke, Jónák Pál megszületése után a férjet is kiengedték a fogságból arra az időre, ameddig a gyermek keresztelője tartott. Jónák Pálnak két tüzérkáplár volt a keresztapja.

Miután – immár női ruhában – többször áthelyezték gyermekével együtt, Lebstücköt a horvátországi Sziszeknél engedték szabadon. Innen Zágrábba tért vissza családjához, ahol császárhű bátyja igencsak megorrolt rá, és a város lakói is többször rátámadtak az utcán. Végül maga Jelačić bán tiltotta meg bárminemű bántalmazását, hangsúlyozva, hogy a helyieknek inkább büszkének kellene lenniük a vitéz asszonyra.

Jónák Józsefet időközben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, így felbontotta Lebstückkel kötött házasságát. Az asszony újból férjhez ment, ezúttal Pasche Gyulához, akitől született egy lánya, Antónia.

A család egy ideig Komáromban élt, azonban előbb második férje, majd a tőle született gyermek is elhunyt, ezt követően Lebstück Pestre költözött 1880-ban. Újpesten, a Csokonai utca 4. szám alatt élt, és itt is halt meg 1892. május 30-án.