Tegnap még javában tartottak a helyhatósági választások. A pártok kampányoltak, az emberek szavaztak.
Ahogy ezt teszik már évszázadok óta. Vagy, ahogy tették ezt 1928-ban Kárpátalján. Az akkori járási és tartományi választásokról a helyi sajtó részletesen beszámolt. Az induló pártok listája mellett írtak a kampányokról, a helyi gyűlésekről és agitációkról. Emellett még arra is futotta energiájuk, hogy egy-egy vicces történetet is feljegyezzenek. Íme, három a Határszéli Ujság 1928. december 16-i számából:
Tiszaújlakon megkérdezték Simon Antal tanító urat, hogy a tartományi listára melyik számmal kell szavazni.
– Tíz a parancsolat – volt a felelet (Agrár párt.)
– De egy az Isten, tanító uram – felelte csattanósan az ott jelenlevő ker. szoc. biró, Vass Endre uram.
* * *
Sok jó plakát és röpirat volt a sok rossz között, de az alább következő egyike a legügyesebbeknek.
Egy szamarat engedtek ki Nagyszőlősön egy udvarból, amelynek a hátán a következő tartalmú röpirat volt: „A Guttman és a Kroó párt magához csalt minden szamárt, ellenben az okosak a kilencesre szavaznak.“
* * *
A szobránci járás egyik falujában Csuha Sándor ker. szoc. jelölt, Ganyó gazdatiszttel gyűlést tartott. A gyűlésen természetesen jelen volt a hatósági kiküldött szolgabíró, sőt – künn nagyon esett az eső – két csendőr is. Ganyó kitűnő szónok, nagyon jól beszélt.
A gyűlés végén feláll a falu bírája és a következőket mondja:
– Hát emberek, ezek az urak jót akarnak. Igazuk van. Én mondom nektek, szavazzatok mindnyájan a Keresztényszociális Pártra!
És hozzátette: – Láthatjátok, a szolgabiró úr, meg a csendőr urak is ezt akarják, hiszen ők is eljöttek!
A szolgabíró, meg a csendőrök pedig nyeltek egy nagyot – és nem szóltak semmit. Mi tudjuk, hogy ők mennyire „akarják“…
