Kárpátalja anno: Simon Menyhért emlékére

Budapesten, a Farkasréti temetőben alussza örök álmát a bátyúi születésű költő, Simon Menyhért, aki 1952. november 7-én adta vissza lelkét Teremtőjének.

A költő életének részleteit a szintén bátyúi Bagu Balázs tankönyvíró, helytörténész kutatásaiból ismerhetjük. Ebből idézünk most Simon Menyhért előtt tisztelegve.

„A méltatlanul elfeledett költők közé tartozik Simon Menyhért, szűkebb pátriánk szülötte. Azon a földön, amelyet annyira szeretett, s ahol nemcsak verseivel, cikkeivel, hanem tetteivel is küzdött az itt élő magyarság sorsáért: elfelejtették.

[…]

Simon Menyhért nem tartozott a termékeny írók közé, mindössze hat kis kötete jelent meg. Ma Kárpátalján ritka az olyan könyvszerető ember, akihez eljutottak ezek a kötetek. A magyartanárok közül is kevesen ismerik költészetét. […] Életműkötete a mai napig várat magára. Megjelenik-e valaha is? Ki tudja! Megérdemelné, hogy költői tevékenysége mellett újságírói munkásságát is tanulmányozzuk, hiszen cikkeiben több olyan kisebbségi problémát is felvet, amelyek ma is időszerűek. A sors komoly megpróbáltatásokkal sújtotta: front, hadifogság, súlyos betegség, cseh uralom, börtön, újra háború, »felszabadulás«, újra börtön. A hivatalos irodalom irredentának kiáltja ki, ezért versei több mint ötven éven át nem jelentek meg nyomtatásban.

[…]

Élete egyik mozgatórugója a kisebbségbe taszított magyarság megmaradásának hangsúlyozása nemcsak költőként, hanem újságíróként és politikusként is. 1921-ben a Kassai Újság szerkesztője lesz. Itt, a Pallas Kiadónál jelenik meg első verseskötete, a Hitetlenek testvérisége. Száz számozott példány készült belőle. A kötet címét a bevezető vers adja. Két ciklusból áll: Hitetlenek testvérisége, melyben 23 vers van és Ha találkoznék a nővel című rész, mely 13 verset tartalmaz.

[…]

Hírlapírói működését 1921-ben kezdte meg Kassán, majd 1922-től szerkesztője lett Munkácson a Bródy András és Demkó Mihály lapjának, a Kárpáti Futárnak. 1923-ban Munkácson megindította a Kárpáti Híradót, melynek főszerkesztője. […] Kezdetben hetente háromszor jelent meg, és fokozatosan fejlődött napilappá. A napilapot gerinces magyarsága miatt több mint ötvenszer elkobozták, kétszer betiltották. Szerkesztőit zaklatták, bebörtönözték.

[…]

1924-ben látott napvilágot Szívet, csak szívet kötete Munkácson. A kötetben 56 verssel ismerkedhet meg az olvasó. A kötet verseit a jóság, a tisztaság, a nemesség, a szeretet, a tudásszomj hatja át, s a mindenben dúskáló, vagyonos tízezrek léhaságát ostorozza. A világbékéért, a rendért, a haladásért, az erkölcsért, az igazságért kiált.

[…]

1927-ben újabb verseskötettel jelentkezik Simon Menyhért: Életünk lényege, melyet Munkácson a Welbner Sándor Könyvnyomdája adott ki. A kötet 61 verset tartalmaz. Címét a nyitóversről kapta. Életünk lényegét az összefogásban látta.

[…]

Munkácsi újságíróskodása alatt ismerkedett meg Kéry Ilonával, akit 1925-ben feleségül vesz. Frigyükből két gyermek született: Erika (1932–??) – Simon Erika néven ismert színésznő volt – és Éva (1940–1965). Simon Menyhértet gerinces magyarsága miatt meghurcolták, lapját elkobozták, többször betiltották. Verseit a cenzúra törölte az újságokból, a kötetekből. Mozgalmas életet élt. Ahol a magyarságért tenni lehetett valamit, Simon Menyhért ott volt. Elnöke volt a Kárpátaljai Kultúrtanács magyar osztályának, vezetőségi tagja a Kárpátaljai Magyar Kultúregyletnek (KMKE), igazgatósági tagja a Kárpátaljai Magyar Színházi Szövetkezetnek. 1932 márciusában Darkó István íróval megindította a Magyar írás folyóiratot. Több helyen tartott kultúrelőadásokat. Lapjának hasábjait állandóan a magyarság ügyének, valamint a magyar–ruszin testvériség ébren tartásának szentelte. 1938 tavaszán Európa egén sötét fellegek tornyosulnak. Csehország nem ismeri el sem a müncheni egyezményt (1938. szeptember 29–30.), sem a bécsi döntést (1938. november 2.). Mozgósítja hadseregét, Fedeles Jenőt, a Kárpáti Híradó szerkesztőjét és Simon Menyhértet letartóztatják. Előtte a Rothemere-akcióval kapcsolatban elítélték, s ellene államellenes izgatásért több ízben vádat emeltek. Az általános politikai közkegyelmek megmentették a hosszabb börtöntől. […]

1937-ben egyszerre két kötettel jelentkezik: Kisebbségi ének, Testvéreknek üzenem. A Kisebbségi ének első kiadását – nem tudjuk, mikor – elkobozták. 1937-ben jelenik meg újra. A kötet eredetileg 64 verset tartalmazott. Ebből a cenzúra hármat törölt és háromból versszakokat hagyatott ki. Az író tiltakozásul a kötetben üresen hagyta ezeket a helyeket ilyen felírásokkal: »Itt egy verset a cenzúra törölt«, »Itt két versszakot a cenzúra törölt«, »A cenzúra 13 sort törölt«. A 61 versből 29-ben kisebbségi életünk fájó kérdéseire keresi a választ: a magyarság megmaradása, történelmi múltunk, kultúrmunka, elnemzetietlenedés.

[…]

A Testvéreknek üzenem c. kötet 1967-ben jelent meg a Welbner bérelt nyomdában, Munkácson a szerző kiadásában. A vászonkötésű, kis formátumú kötetben 89 verssel ismerkedhet meg az olvasó. […] A kötetben megjelent versek témakörei a következők: a magyar kisebbség sorsa, vallásos versek, a háború ellen, a szegénység, a nyomor, a költő és a költészet feladata, a jövő, a család, táj leíró versek. A költő a kötet 29 versében mutatja be a magyar kisebbség életét, buzdít összefogásra, megbékélésre, nemzetköziségre, az anyanyelv elsajátítására. A boldogulást a testvériségben, egymás segítésében, a parasztság és a munkásosztály felemelkedésében, a művelődésben látja. Az egyke és a kivándorlás a falvak elnéptelenedéséhez vezet. Buzdítja az ifjakat, a gyerekeket magyarságuk megtartására.

[…]

1938 őszén az anyaországhoz csatolás után (1938. november 2-án Beregszászba és Munkácsra vonult be a magyar hadsereg, 1938 november 3-án Ungvárra) Simon Menyhértet áthelyezik Ungvárra, szórványgondozó lesz, majd tanügyi tanácsos. […] 1944. őszén behívják katonának, és egy katonavonattal elindítják Nyugat felé. Felesége és két lánya Budapestre menekül. Simon Menyhértet tolmácsként alkalmazzák a Budapesti Polgármesteri Hivatalnál. […] Keveset tudunk további életéről…

1948. augusztus 31-én Ortutay Gyula vallási és közoktatási miniszter kinevezi tanügyi főtanácsosnak.

[…] 1948. március 20-án a tankönyvkiadó fordítójává nevezik ki. 1952. november 7-én eltávozik az élők sorából.”