Menjünk vissza jó három évtizedet az időben, egészen 1990 januárjáig. Épp karácsonyi szünetet tartanak az iskolákban. Jó alkalom cikket írni arról, hogy mivel töltik a pihenés heteit a kárpátaljai diákok. A Vörös Zászló kárpátaljai hetilap munkatársa – nevét sajnos nem ismerjük – ennek járt utána. Az általa megszólított fiatalok nem akárkik ma már: Veres Ágota nemzetközileg elismert festőművész, Szűcs Nelli Jászai Mari-díjas és Magyarország Kiváló Művésze díjjal elismert színművész, Jászter Zoltán író.
Róluk szól a Vörös Zászló 1990. január 27-i számában Vakációzó színinövendékek címmel megjelent írás. A fotót Alekszandrov Borisz készítette.
„…Szűcs Nelli a szőlősi járási Újlakról, Szabó Éva és Grica Ernő Muzsalyból, Veres Ágota Beregszászból, Jaszter Zoltán Kisbégányból hazajöttek a szünidőre. Ők és még tizenhárom magyar nemzetiségű fiatal szeptembertől a Kijevi Karpenko Karij Színművészeti Főiskolán tanulnak. Három és fél év maradt az államvizsgáig, attól kezdve igazi színészek, illetve rendezők lesznek. Már mögöttük van az első szemeszter, az első vizsgák és szigorlatok, az első átvirrasztott éjszakák, izgalmak. A majdani beregszászi hivatásos magyar színház leendő művészei élénken vitatják meg terveiket. Úgy vélik, ha már lehetőséget kaptak arra, hogy ilyen tekintélyes tanintézetben képezzék magukat, minden tőlük telhetőt meg kell tenniük a lehető legalaposabb tudás megszerzése érdekében. Erről beszéltek nekem az elsősök, akik a szünidőben hazajöttek, hogy kicsit pihenjenek, találkozzanak barátaikkal, egykori tanáraikkal. Egymás szavába vágva meséltek a diákéletről.
A tanulás izgalmas elfoglaltság! Minden nap, minden foglalkozás sok váratlan eseménnyel szolgál. – Ha van néhány szabad óránk – meséli Szabó Éva –, sétálni megyünk. A fél év alatt jártunk múzeumokban, színházakban, kiállításokon, a stadionokban. Még felsorolni is nehéz lenne, mi mindent láttunk… A színészek igazi egyéniségek, jó velük beszélgetni. Mindannyian azon fáradozunk, hogy műveljük magunkat. Könyveket olvasunk, filmet nézünk, azaz szellemiekben gazdagodunk. Szabó Éva örömmel beszél magáról. A Muzsalyi Középiskola elvégzése után három évig a helyi kultúrház vezetője volt. Tetszett neki ez az elfoglaltság, de szeretett volna továbbtanulni. Amikor tudomást szerzett arról, hogy magyar anyanyelvű fiatalokat toboroznak a színi iskolába, az elsők között jelentkezett. Sikeresen állta a próbákat, letette a felvételi vizsgákat, s íme, ma már diáknak nevezheti magát. Falubelijének, Grica Ernőnek első dolga volt, hogy megkeresse barátait, akikkel együtt tanult az iskolában. Mindig volt tehetsége a szavaláshoz, a zenéhez, mégis – habár meggyőződés nélkül – felvételizett a Munkácsi Szovhoztechnikumba. De amikor elolvasta a hirdetést arról, hogy színi növendékeket keresnek, barátai, szülei tanácsai ellenére úgy döntött, színész akar lenni! Rámosolygott a szerencse, s bekerült a főiskolára. Grica Ernő és Szabó Éva zenés irodalmi estre invitálják Muzsalyba az érdeklődőket. A programot saját maguk állították össze. Fantáziájuk igen gazdag! Az első próbálkozás ez, hogy bemutassák a nagyközönségnek, hogyan tudnak táncolni, énekelni, egyáltalán mit tudnak a színpadon! A főiskolán töltött idő sok élménnyel gazdagította őket. A tantestület melegen fogadta az Ungvári, a Szőlősi és a Beregszászi járás képviselőit. Diákszállóban helyezték el őket, megkapták a szükséges tankönyveket, törődnek velük. Szugyin A., a színésztanszék dékánja, Szergyuk L. csoportvezető, valamint Nepsa J., Abramjan V. tanárok fordulnak meg a legtöbbször körükben. A problémákat közösen oldják meg. Varga József, a csoportfelelős gyakori vendég a komszomolbizottságon, a rektorátuson, a diáktanácsnál. A betlehemest például magyarul énekelték, majd a többi diákkal együtt díszítették fel az újévi fenyőt. Karácsonyestén a diákok a kijevi magyar konzulátus vendégei voltak. Betlehemes játékot is előadtak. Páldi András, a Magyar Köztársaság kijevi főkonzulja köszönetet mondott a színes műsorért. Az oroszi Trill Zsolt és a muzsalyi Németh István véleménye szerint örvendetes, hogy újjáélednek a néphagyományok. Jaszter Zoltán talán a legbeszédesebb volt azon diákok között, akiket egy januári napon Hecko Jurij titkár fogadott a járási pártbizottságban, őszintén elbeszélgettek mindennapi dolgaikról. Hecko Jurij kijevi továbbképző tanfolyamon vett részt, s eközben felkereste a leendő színészeket és rendezőket, így hát tisztában van gondjaikkal. – Mint leendő művészeknek a legfőbb feladatuk a népi kultúra terjesztése – mondta. A járási pártbizottság titkára azon is eltöprengett, hogy a Beregszászi Népszínház ukrán csoportját immár négy évtizede irányítja Bandurovics Jaroszlava. Az évek telnek, gondolni kell a jövőre. Szükség van rendezőre, tehetséges színészekre. Az első szemeszter gyorsan elröppent. A hat szigorlat, amelyekkel valamennyi magyar diák sikeresen megbirkózott, bizonyítja, hogy komolyan veszik a tanulást. A színészmesterség alapjai, a szép beszéd elsajátítására különösen nagy figyelmet fordítanak. Kik tanulnak még a Kijevi Karpenko Karij Színművészeti Főiskolán? Az említetteken kívül a nagybégányi Gazdag Zsuzsanna, a papi Veres Levente, a bátyúi Tóth László, a csapi Kertész Valéria és Papp Sándor, a salamoni Maga Péter, a beregi Kun Ilona, a derceni Pelsőczi Zoltán és Karolovics Gusztáv. Még távol vannak az első szerepek, a közönség első tapsa, a csoport azonban máris összeszokott, baráti. Remélhetőleg a főiskola után is ilyen összetartóak lesznek ezek a tehetséges gyerekek. A lányok és a fiúk összebarátkoztak szíriai, vietnami, nicaraguai diákokkal, akik szintén a főiskolán tanulnak. A szíriai Dervis Azsan diplomamunkájához dokumentumfilmet készített, amelynek felvételeihez meghívta a magyar csoport tagjait is. Munkáját hamarosan bemutatják a Dovzsenko Filmstúdióban. A fiatalok ellátogattak a Leszja Ukrajinka Színházba is, elbeszélgettek Rogovceva Adával, aki már számos filmben szerepelt. Emlékezetes számukra a Sztratyijenko Tamarával, az Ukrán TV egyik bemondónőjével lezajlott találkozó. A bemondónő egyben a főiskola tanára is. Észrevétlenül tovaszállnak a diákévek. Nemrégiben itt jártak a budapesti művelődési minisztérium munkatársai, a magyar főváros színművészeti főiskolájának pedagógusai, akik hosszasan elbeszélgettek arról, hogy milyen is lesz a beregszászi színház. Hamarosan kezdődnek a foglalkozások. Sok szerencsét fiatalok!”
