Kárpátalja anno: Ady Endre nagydobronyi látogatása

A visszaemlékezések szerint 1901 nyarán Ady Endre ellátogatott Nagydobronyba. Csighy Sándor tanítót kereste fel, akivel szegről-végről rokonságban álltak. Ady keresztapja Török Ferenc volt, akinek a lánya, Margit, Csighy Sándorhoz ment feleségül. Házasságukból hat gyermek született, a legkisebb, Róza, 1911-ben jött a világra, s Ady lett a keresztapja. A költő a fenti képen látható keresztelőpoharat és kanalat küldte neki ajándékba.

Visszatérve a nagydobronyi látogatáshoz, úgy mondják, hogy Adynak nagyon megtetszett egy nagydobronyi óvónő, Papp Mariska. Később Rigó Jancsi álnéven képeslapot is küldött neki, melyre szerelmes verset írt. Állítólag a levelezőlap évtizedek múlva Gortvay Erzsébet egyetemi tanárhoz került, aki a Magyar Tudományos Akadémiának adta át.

Egy másik mozzanat is megmaradt Ady dobronyi látogatásából. A költő A nagy hazugság című cikkében utal Molnár Jenőre, Nagydobrony volt segédjegyzőjére, akivel szintén 1901 nyarán ismerkedett meg.

Frissen szerzett tapasztalatait Ady a Nagyváradi Napló 1901. július 31-i számában jegyezte le. Molnár Jenőt itt klenóci, azaz frigyesfalvi jegyzőként mutatja be.

„Molnár Jenő klenóci, Bereg megyei körjegyző kicsi, apró ember mindenképpen. Éljen sokáig, mert ebben az országban nagy szükség van a kicsi, apró, de kemény derekú, mindig haragos emberekre, mint amilyen a klenóci jegyző.

Molnár Jenő igazi falusi nótárius. Együtt érez a maga parasztjaival, de intelligens ember is igen, mert belát a dolgok kezdetébe is. Egyszer így fakadt ki Molnár Jenő:

– Nem tudok már tovább tűrni. Ez a Schönborn birodalom koldussá fogja tenni az egész vidéket, s rabszolgát csinál minden parasztból. Ha nem változnak a dolgok, föl fogom jelenteni állandó uzsoráskodás miatt az egész uradalmat.

Ilyenformán fakadt ki egyszer a klenóciak apró, haragos nótáriusa. Csak aki ismeri azt a vidéket s a Rákóczi-domíniumban basáskodó Schönborn grófok féktelen nagy hatalmát, mely elsöpri a klenóci jegyzőnél vaskosabb embereket is, tudja belátni, hogy micsoda nagy oka lehetett a klenóci jegyzőnek erre, a beregi füleknek istenkáromlásnál is nagyobb kifakadásra!…

Mert úgy áll a dolog, kazárfaló Bartha Miklós sem tagadja, hogy a Schönborn-birodalom egy kis külön ország. Határain belül idegen a lélek, a nyelv, s kegyetlen a szív. Szegény rutén parasztok beszélhetnének erről eleget. Mint robotolnak ennek a kegyetlen kis birodalomnak állati munkával, kínos verejtékkel egy nagyon sovány falat kenyérért. Beregi urak meg arról szólhatnának, hogy a Rákóczi-domínium feudális ura milyen idegen ettől a nemzettől. Mindent lenéz, ami magyar. A magyar mágnást éppúgy nem becsüli, mint a magyar fajtehenet. Egy Lónyay gróffal még csak barátkozik, de mással senkivel. Egyszer pedig még azt is ki merte jelenteni, hogy neki derogál még a magyar főrendiházban is megjelenni, hát még esetleg mint népképviselő az alsó házban szerepelni! Szörnyűség!…

Most már méltóztatnak sejteni, hogy került szóba a kis klenóci jegyző. Mint annak a vidéknek a lelkiismerete.

Gondolkozó, intelligens beregi emberek tudják, hogy az egész rutén akció a Schönborn birodalom műve.

Evvel pedig igazolódik, amit a múltkor egy cikkünkben kimondtunk, hogy ennél az akciónál vérlázítóbb hazugság nincs és nem volt. Kezdetétől egészen a legfrissebb eganizmusig, mely szerint – kacagj bajazzó! – a tejbiztos úr zsidómentésre adta a fejét.

A klerikális és feudális érdekek csúnya játéka ez az akció. A kort, időt és haladást akarja meghazudtolni. Érzi a szükségességét, hogy lekösse a veszedelmes közérzést, s elterelje bizonyos üzelmekről a figyelmet.

Ezt mondtuk ki a múltkoriban is az eganizmusról, s most véletlen került bizonyosságaink igazolnak bennünket.

Nyilvános az egész akció célja, modora. Látjuk a szövetkezést a nagy hazugságra, s látjuk a szervezett seregnek is a célját: hamis játékkal, hazugsággal, rombolással és a közérzés megdolgozásával megerősíteni Magyarországon a későre is itt ragadt klerikális és feudális uralmat.

A kis, apró körjegyzőt talán – mi is úgy tudjuk – sikerült már megdolgozni. De benne – ismételjük – a jók lelkiismerete szólott.

És ha a csúf akció kétségbeesésünkre tud is hangos sikert csinálni, de biztos, hogy ez a nagy hazugság bosszúállóan fog azokra a hamis koponyákra szállani, melyek kifundálták.

Addig jó munkálkodást. A beregi régi dolgokról pedig fogunk beszélni még!”