Írta: Soós Katalin | Forrás: Kárpátinfo hetilap online | 2010. december 25.
A Beregszászi Református Gyülekezet advent negyedik vasárnapján jótékonysági koncertet szervezett a Sámuel Alapítvány árváinak megsegítésére. A református templomot a hideg ellenére is megtöltötték az alapítvány támogatói, azok, akik számára nem közömbös a kárpátaljai árvák sorsa. Az est első fellépője Lakatos Béci, a csetfalvai családtípusú gyermekotthon lakója, a Baraté házaspár nevelt gyermeke volt, aki Kovács Szilvia tanárnő zongorakíséretében hegedűjátékával kápráztatta el a közönséget.
Sipos Géza, a Sámuel Alapítvány elnöke Ézsaiás próféta könyve 49. részének 15–16. verseivel köszöntötte a vendégeket: „Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének ezek; én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged!” Beszédében megrendítően szólt arról, hogyan kellene a szülőknek várni, a társadalomnak befogadni a gyermekeket, s ezzel szemben sokuknak mennyire kiszolgáltatott a helyzete. Az áldás átokká lett, fogalmazott. A Sámuel Alapítvány épp ezért jött létre: hogy esélyt adjon gyermekek sokaságának egy új, szebb életre.
A jótékonysági koncert további fellépői voltak a Credo verséneklő együttes, a beregszászi gyülekezet kórusai, a dalárda és kamarakórus, valamint a Sámuel Alapítványt népszerűsítő, és CD-ik bevételével támogató Hajnalcsillag együttes. A fellépők között Kopasz Vivien és Gyidik Laura gyülekezeti tagok előadásában karácsonyi versek szólaltak meg. Ez alatt a falakra vetített képek segítségével az alapítvány több mint félszáz családba került gyermekének életét, fejlődését is figyelemmel kísérhette a közönség.
A koncerten természetesen jelen volt az alapítvány hat családtípusú gyermekotthonának apraja-nagyja. Az est fővédnökei a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, Zán Fábián Sándor és a KRE főgondnoka, Nagy Béla voltak, akik jelenlétükkel is megtisztelték az alkalmat.
Zán Fábián Sándor zárszavában az árva, elhagyott és szenvedő gyermekek iránti felelősségünkre emlékeztetett. „A testvéri szeretet legyen maradandó! A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek tudtukon kívül angyalokat vendégelnek meg! Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok!” Itt, Kárpátalján angyalok járnak vendégségbe, sőt többször maradnak is, ha maradhatnak. Angyalok járnak vendségbe gyermekek személyében, egy-egy családba, ahol már több is van, oda kopognak be, ott találnak otthont, meleg hajlékot, szeretetet, gondviselést. Remélem, akkor is, amikor a jelen nevelőszülői már nagyszülői feladatkört látnak el, lesznek még, akik a kicsinyek felé hajolnak le, kicsi angyalokat fogadnak be, fogalmazott a KRE püspöke.
A jótékonysági est végéhez érve a gyülekezet közösen énekelte el a Csendes éjt.
Soós Katalin
Ps. A Sámuel Alapítvány számlaszámára továbbra is küldhetik adományaikat a gyermekek sorsáért felelősséget érző emberek. Számlaszám: Raiffeisen AVALY Bank, 26006159823.
Ezer évig nem volt itt semmi, állították a szovjet érában a hatalmi gépezetet kiszolgáló propagandisták. Ám mint utóbb kiderült, vidékünkön számos olyan jelentős szakrális és világi építmény, emlékjel található, amely méltán tarthat számot nemzettársaink érdeklődésére. Éljenek azok bárhol: itt, a „t...
Sokak által ismert a Viski Folkműhely tevékenysége, ahol jelenleg is közel hetven gyermekkel foglalkoznak a pedagógusok, akik azt is fontosnak tartották, hogy az ifjú zenészeknek legyen lehetőségük a tanultakat – ének, zene, tánc – kamatoztatni. Többek mellett ezért hívták életre 2017-ben a Viski Fr...
Az advent csendes várakozása és a karácsony közeledtének örömteli izgalma meghitt és igazán lélekemelő hangulattal töltötte meg a Munkácsy Mihály Magyar Ház rendezvénytermét december 21-én, amikor a Latorca-parti város magyarsága újra összegyűlt, hogy az összetartozás jegyében együtt élje át a szere...
A karácsonyt minden évben december 25-én tartjuk, miközben a történészek és teológusok szerint Jézus születése aligha esett a téli hónapokra. A kereszténység második legnagyobb ünnepe az év legsötétebb időszakára került, amelynek szimbolikája egészen a pogány hagyományokig nyúlik vissza.
