Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2021. április 02.
Húsvét, Krisztus feltámadásának a napja, a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. A kiemelkedő alkalomhoz számos szokás fűződik, melyek valamilyen formában ma is fennmaradtak. Rövid írásunkban a pászkaszentelést, a tojásfestést, és a locsolkodást említjük.
A pászkaszentelés
Kárpátalján a katolikusok körében máig megőrződött a pászkaszentelés. A pászka ezen a vidéken a húsvéti kalácsot jelenti. Minden katolikus családban van vagy volt egy fonott kosár, melyet csak erre a célra használnak. Régen nagy, kétfülű kosarakat használtak. A pászkaszentelő kosárba a kalács mellé főtt tojás, sonka, főtt kolbász, egy egész tyúk, üveg bor, túró, torma, sárga túró meg a töltött kakas, vaj, só is kerül. Ezek a szentelmények, melyeket nagy gonddal készítik elő. Érdekesség, hogy a pászkára általában egy fonott koszorút tesznek, ami Krisztus töviskoszorúját jelképezi. Szintén Krisztus szenvedésére és öt sebére utal a pászkára helyezett öt rózsa is. A szentelményeket kézzel hímzett pászkaterítővel takarták le, s úgy vitték a templomba a kosarat, ahol a pap megszentelte az ételeket. A templomból régen mindenki sietett hazafelé, mert úgy tartották, hogy aki hamarabb hazaér, az szerencsés lesz.
A régi hagyományok szerint a megszentelt ételek maradéka közül a pászkamorzsát és a tojáshéjat elégették, a sonkacsontot pedig a következő évi szentelésig a padláson tárolták, mert óvó-védő funkciót tulajdonítottak neki. Egy évvel később pedig elásták a krumpliföldbe, bízva abban, hogy bő termést hoz.
A tojásfestés
Számos kárpátaljai településen hagyomány a kézzel hímzett tojás készítése. Minden régiónak megvan a maga jellegzetes technikája is. Salánk például a viasszal festett tojásról híres. A speciális íróeszközzel, a kiccével (üreges farúd, melybe rézdrótot helyeznek, ennek kiálló vége szolgál a tojás megfestésére) a megfőtt langyos tojásra felviszik viasszal a mintákat, és aranyporral kenik be. A por csak a mintára tapad rá. A por helyett néha hagymahéjban főzik meg még egyszer a hímzett tojásokat. Ennek eredményeképpen a tojás egész felülete rozsdabarna színű lesz, kivéve a viaszos részt. Tehát mikor hagymahéjba teszik a tojást és néhány óra múlva, miután kiveszik, letörlik a felvitt viaszt, helyén fehér marad a tojáshéj és kirajzolódik a minta. Végül szalonnabőrkével kenik be, hogy szép fényes legyen. A régebbi motívumok közül máig ismert a kakastaréjos, gereblyés, karácsonyfás minták. Ezen kívül elterjedtek az újabb virágmotívumokat ábrázoló minták is: labdarózsás, szegfűs, violás, tulipános.
Vannak olyan vidékek, mint például Nagybereg, ahol máig a karcolásos ősi tojáshímzési technikát használják. Az általában hagymahéjban pirosra főtt tojásra karcolják a mintát szikével vagy valamilyen éles tárggyal. Emellett még a megszínezett tojásra sósavba mártott tollheggyel is készítenek mintákat, s ezt savval visszamaratott mintának nevezik.
Ugyancsak ismert a berzselt tojás, amikor a tojásokra apró díszes fűleveleket kötnek, s ezzel együtt főzik meg a hagymahéjban. Fövés után a levél mintája szépen kirajzolódik a tojáson, mert a levéllel fedett részt nem színezi be a hagymahéj.
Nagydobronyban az 1950-es években csíkos tojásokat festettek, aztán jöttek a mintás tojások. Eleinte lóhere-, cseresznye-, szamócamintákat festettek, majd divatba jöttek a virágrajzolatok. Később minden családnak megvolt a jellegzetes mintája: tulipánvirág, kalocsai minták, árvácska, búzavirág vagy szegfű.
Ugyanitt elterjedt volt, hogy virágvasárnap reggelén szalagokkal feldíszített zöldágat tettek a lányos házak kapujára a nagyszülők vagy szülők. Ebből is tudták a legények, hogy hol laknak a lányok. Általában 12-13 éves korig rakják ki a lányos házak elé, a nagyobb lányok lakhelyét már nem jelzi zöldág.
A locsolkodás
Kárpátalján nagy hagyománya volt a locsolkodásnak is. Voltak olyan falvak, ahol a fiúk már hajnalban elindultak meglocsolni a lányokat. Ehhez általában egyszerű kútvizet használtak. Csak a jómódú családok fiai locsoltak kölnivel. Az ügyesebbek vízipuskát is készítettek fából, és azzal már messziről is le tudták spriccelni a lányokat.
A lányok annak örültek, ha minél több locsolójuk volt, a fiúk pedig egymással versenyeztek, ki tud minél több lányt meglocsolni és minél több hímest összeszedni. 20-30 évvel ezelőtt a lányoknak annyi locsolójuk volt, hogy akár 100-200 tojást is elosztogattak.
Locsolás előtt nem maradhatott el a vers, majd a tojásosztást követően a vendégeket asztalhoz invitálták megkínálva őket a templomban megszentelt étellel, itallal.
Ma is szentelünk pászkát, készítünk hímeseket és jönnek a legények locsolkodni… Némi különbség azonban mégis akad. A pászkaszentelésre szánt kosarak sokkal kisebbek lettek, s a szentelmények közül is csak jelképesen kisebb adagok kerülnek a kosárba. Hímes tojásokat is egyre kevesebb háziasszony készít, illetve egyre kisebb számban. Ma már nem kell száz tojást meghímeznie az édesanyának. A locsolkodás is visszafogottabb. A legények nem kelnek hajnalban… csak úgy ráérősen.
Őrizzük ezeket a szokásokat. Pakoljuk meg a kosarat, ha csak jelképesen is! Készítsük el a húsvéti hímeseket, ha nem egyébre, hát az ünnepi asztalt díszítsük vele! És legények! Tanuljon meg mindenki egy-egy húsvéti verset! Mindezektől csak gazdagabbak leszünk lélekben, szívben. Áldott ünnepet!
A képen: salánki viaszos hímesek
A kárpátaljai magyar könyvtárosok mindennapjait, elhivatottságát és közösségépítő munkáját mutatja be az Országos Széchényi Könyvtár legújabb kisfilmje. Az alkotás a Széchényi Ferenc Könyvprogram keretében tett kárpátaljai látogatások tapasztalataiból született, és bepillantást enged abba, miként őr...
A zene varázsol. Határokat, távolságokat és korlátokat bont le ember és ember között. Nincsenek benne nyelvi akadályok, mert ugyanazt az üzenetet képes eljuttatni a szívhez akkor is, ha különböző nyelveken beszélünk. A zene összeköt, felemel, vigasztal, s ebben a sok bizonytalansággal terhelt világb...
Életének 97. évében, 2026. augusztus 8-án hajnalban elhunyt dr. Lizanec Péter nyelvészprofesszor, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének meghatározó oktatója, a Hungarológiai Központ volt igazgatója, a filológiai tudományok doktora, Ukrajna Érdemes Tudósa, valamint a Kárpátaljai Ma...
Vidékünk egyetlen más középkori erődítménye sem járt be olyan kacskaringós történelmi utat, mint az ungvári vár. Háromszor, három különböző helyen építették fel, teljesen más várépítési stílusokban, és legutolsó, mai helyén is számos átalakítást ért meg. Ismerkedjünk hát meg kalandos történetével!
