Horgolt karácsonyfadíszek, angyalkák, gyertyák

A kézművesség, a magunk készítette dolgok soha nem mennek ki a divatból, sőt mondhatjuk, újra reneszánszukat élik. Ide sorolhatók a faragott, kötött vagy horgolt díszek, az illatos díszgyertyák, de akár a kézműves, ízletes lekvárok is. A benei Anicka-Hadady Csilla – a fafaragáson kívül – mindezzel foglalkozik. Sok éve már annak, hogy először vette kezébe a kötőtűt, a horgolótűt, és elkezdett szebbnél szebb dolgokat készíteni.

– Elsős voltam, amikor megtanultam kötni, a babáimnak kis ruhácskákat készítettem, majd magamnak sálat. A horgolás kicsit később jött, a budapesti nagynénémtől tanultam meg az alapokat. Egy díszpárna körbehorgolása volt az első munkám. Bár a szüleimtől kaptam horgolótűt, ám tizenévesként mégsem foglalkoztam komolyan ezzel. Aztán, jó pár év elteltével Budapesten egy régi ismerősöm hobbiboltjában jártam, ő hívta fel a figyelmemet, milyen nagy kereslet van a horgolt karácsonyfadíszekre, például angyalkákra. Ez elgondolkodtatott, és a párom nagynénjéhez fordultam segítségért. Kezdésként nem kevesebb mint száz darab aranyos kis angyalt sikerült „legyártanom” – avatott be a részletekbe Csilla.

Az ügyes kezű fiatalasszony immár tizenegy éve horgol. Természetesen nem csak angyalkákat készít, megannyi szépség születik a keze alatt.

– Az angyalkák 10-12 centiméteresek, mára kb. a tízezredik darabnál tartok. E karácsonyfadíszek szilárdan tartják magukat. S hogy mi ennek az oka? Az elkészítés. Mosás után fehérítő hatású, illatos szerrel keményítem, ráhúzom egy pohárra, s miután megszárad, kőkeményé válik. Fontos megjegyezni, hogy két, három év „használat” után kimosható és keményítés után ugyanolyan, mint újkorában. Emellett különböző apró mütyüröket, hópelyheket, babákat, nagyobb méretű állatkákat, gyöngyökkel díszített ékszereket (fülbevalókat, nyakláncra medálokat) készítek. A legújabb megrendelt alkotásom egy dinoszaurusz. Jó ideje már szezonális dísztárgyakat is kreálok, húsvétra horgolt csibéket és tojásokat, most őszies ajtókopogtatókat, és lassan jönnek az adventi koszorúk, a gyertyák. Mondanom sem kell, ez milyen időigényes és pepecs munka, de én nagyon szeretem. És addig, amíg másoknak is testszik és igénylik, csinálom.

– Úgy tudom, egy ideje díszgyertyákat is készít, aminek lassan itt a szezonja.

– Egy évvel ezelőtt, amikor a Kárpátaljai Turisztikai Tanács Kézműves Szakbizottságának az elnöke lettem, a fesztiválokon úgy vettem észre, hogy vásárokon hiánycikk a díszgyertya.

Arra gondoltam, miért is ne vágnék bele, hiszen a gyertyaöntéshez szükséges alapanyagokat már jóval korábban megvásároltam, azzal a gondolattal, hogy egyszer hátha ezzel is lesz kedvem foglalkozni. Így is lett, de ehhez már nem kezdtem hozzá egyedül, Varga-Roszoha Gabriella, a helyi óvoda helyettes vezetője lett a társam. Kézműves gyertyakészítő kis műhelyünk elnevezésekor keresztnevünk kezdőbetűit használtuk fel, így született meg a CsiGa.

– Gondolom, a gyertyaöntés sem egyszerűbb, mint a horgolás.

– Bizony nem. Szakkönyvekből tanultuk meg mi is, és még az elején kiderült, nem elég, hogy van paraffinunk, azt keverni kell sztearinnal, mert különben nem ég szépen a gyertya. Ehhez társul a színező- és illatanyag, a jó minőségű kanóc, különböző, szilikonból készült formák. Már első próbálkozásra jól sikerültek az alkotásaink, ettől bátrabbak lettünk, később már a csíkos és másféle gyertyák is elkészültek. Lassan az adventi koszorúkhoz készítjük a gyertyákat, két hét alatt negyven kiló paraffint használhatunk fel, ami több száz gyertyát jelent. A négydarabos szettekben általában a három lila és egy rózsaszín szerepel, de gondoltunk azokra is, akik annyira nem ragaszkodnak ehhez, ezért vannak fehér, narancsszínű, piros és másféle csodálatos gyertyáink, melyek szintén a kézzel készített koszorúk díszeivé válnak.