Határtalan filmezés egy héten át – A közös munka szépsége

Augusztus 14-20. között filmes műhely költözött a beregszászi színház falai közé. Az ELTE elméleti filmszakos hallgatói, valamint a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínészei egy héten keresztül a hangsúlyt a közös gondolkodásra és alkotásra helyezték.

A műhely megálmodói, Rajkó Anna és Saly Sára, az ELTE elméleti filmszakos hallgatóiként saját tapasztalataikból kiindulva teremtettek teret a közös ötletelésre és megvalósításra. A tábor központi témái a bezártság, a szabadság és a képzelet volt, amelyeket különböző filmes formanyelveken keresztül dolgoztak fel. A résztvevők lehetőséget kaptak arra, hogy kísérletezzenek az áldokumentumfilm és narratív rövidfilm műfajával, miközben közösen fedezték fel, hogyan válhat egyéni élményből kollektív filmes gondolat.

– Első nap az volt a legfontosabb, hogy megismerjük egymást, a rendelkezésre álló eszközöket, és hozzálássunk a közös ötleteléshez. Minden folyamat minden részét együtt találtuk ki – magyarázta Rajkó Anna.

Anna és Sára elképzelésének megvalósításában nagy segítséget vállalt a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház.

– Amikor Sin Edina igazgatónőnek felvetettem az ötletünket, örömmel fogadta azt és felajánlotta, hogy a színház eszközeit és épületét is használhatjuk a hét során. Így kamerát, mikrofont és állványt kaptunk, amitől még gördülékenyebben mentek a forgatások. Az épület pedig egyfajta játszótérré alakult, aminek minden adottságát igyekeztünk kihasználni a kisfilmek születésekor. Ezúton is köszönjük a támogatást és a segítséget a teátrum vezetésének és minden dolgozójának, aki bármilyen formában hozzájárult ahhoz, hogy számunkra ez a hét tényleg az alkotásról és az egymásra figyelésről szóljon – hangsúlyozta Anna.

A fiatalok összesen három kisfilmet készítettek, melyben Anna és Sára mellett Huzina Eszter és Heczel Jázmin a színház segédszínészei, valamint Tarpai Zsófia, Demeter Hanna és Orbán Emese működtek közre.

– A filmek forgatókönyvét is együtt találtuk ki és vettük fel. A kamera mögött én és Sára álltunk, mi voltunk egyben az operatőr, mikrofonos, csapós is. Zsófi, Eszter, Jázmin, Hanna és Emese pedig a kamera másik oldalán. Úgy éreztük, hogy mindenki élvezte a közös munkát, mindvégig nyitottak és kíváncsiak voltak, a végére már félszavakból értettük egymást. Nagyon jó volt együtt dolgozni, annak ellenére, hogy számukra ez teljesen új terep volt, például az, hogy olykor 15 percnél is több időt vett igénybe a kamera beállítása egy 30 másodperces snittért.

– Mi volt a tervetek a közös munkával?

– Tulajdonképpen magunknak szerettük volna „megmutatni” elsősorban, hogy tudunk a technikával dolgozni, hogyan tudjuk instruálni a kisfilmek szereplőit. Igazából egy játék volt ez közöttünk, mert amiket mi kitaláltunk, azt ők a saját képükre formálták és így valami egészen különleges született mindhárom forgatás során. Úgy éreztük, a gyakorlati tapasztalatszerzésre is szükségünk van, ezért is volt nagy öröm, hogy a kollektív alkotás, amit megálmodtunk, most valóra vált.

Az ifjú szakemberek többféle kisfilmet készítettek, többek mellett áldokumentumfilmet, amire külön rákérdeztem, hogy ez mit takar.

– Ez volt a legnagyobb projektünk. Ez a sellőkről szólt, a filmet a Borzsa folyó partján forgattuk. S azért áldokumentumfilm, mert a karakterek úgy tesznek, mintha valóság lenne, hogy a sellők léteznek, egyfajta alternatív valóság jelenik meg. A másikat a színház nagytermében forgattuk Záróra címmel, ami arról szól, hogy egy néző bezárva marad a színházban. Valamint kísérleti jelleggel egy nyelv nélküli beszéd alapút is, ahol csak kvázi hümmögnek a szereplők – tudtuk meg Annától.

A nyelv nélküli beszéden alapuló kisfilm Saly Sára ötlete alapján készült el. A magyarországi diáklány először járt Kárpátalján, mint mondta, magával ragadta kishazánk szépsége.

– Nagyon jól éreztem itt magam, mindenki nagyon kedvesen fogadott, úgy, mint egy családtagot, ezért hamar hozzá tudtunk látni a közös alkotáshoz. Azért is volt jó itt lenni, mert itt állt össze az a kiváló csapat, amelynek tagjai a nyári szünetben filmeket akartak készíteni, akik érdeklődnek a filmvilág iránt. Az is tetszett, hogy sok mindent teljesen együtt csináltunk. Az operatőri munkát Annával ketten végeztük, és mindig kikértük egymás véleményét, például hogy melyik beállítás az, amit újra kellene venni, de a „színészeket” is ketten irányítottuk – fogalmazott Saly Sára.

– Honnan jött az elnevezés: HatárFilm?

– Több jelentése is van, az egyik például az, hogy a határ innenső és túloldaláról is érkeztek közreműködők, vagyis határokon átívelő alkotóműhely született, illetve hogy a saját határainkat is szerettük volna tesztelni, hogy meddig tudunk eljutni – mondta Sára. Anna hozzátette, úgy érzik, a közös munka nagyon jól sikerült, ezért már most azt tervezgetik, hogy jövő nyáron ugyanitt, a beregszászi színház berkein belül, egy kibővített csapattal folytatják a közös munkát, alkotást, a filmkészítést. – Korábban készítettünk már vizsgafilmet, és azt a tudást, amit eddig elsajátítottunk, tovább szeretnénk fejleszteni és adni. A fiatalokat pedig arra ösztönözni, hogy ez egy izgalmas és jó irány, amiben ki tudnak bontakozni – szögezte le Anna.

Az egy hét alatt három, 2-5 perces kisfilmek születtek a fiatalok kezei alatt. Nagy lépés volt ez számukra a „szakmában”, hiszen kipróbálhatták magukat a filmes világban, az összehangolt munkában.