„Gyökereinket kell ápolni ahhoz, hogy megmaradjunk”

2021-ben a mezővári Kovács házaspár mert egy nagyot álmodni: eleink hagyományainak felelevenítése, megőrzése és továbbadása céljából megszervezték a Mezővári Népi és Hagyományőrző Napokat. A háromnapos táborba a környező települések fiataljait hívták meg.

Mára bebizonyosodott és egyértelművé vált, hogy van értelme annak, amit csinálunk, mert látszik a fejlődés – nyilatkozta Kovács Sándor, a BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet vezetője, az idén 5. alkalommal megtartott nyári tábort értékelve. A kezdetben Mezővári, Sárosoroszi, Bene, Tiszacsoma és Borzsova hagyományőrző csoportjai számára szervezett rendezvényhez idén a kígyósi és a badalói népzenét kedvelő fiatalok is csatlakoztak. A népiének-, néptánc-, népi hangszeres és kézműves-foglalkozásoknak az Egyház a Nemzetért Közösségi Tér adott otthont.

‒ Vannak olyan gyerekek, akik öt éve jöttek először, és azóta is jönnek minden évben. Közülük ma például az egyik fiatal tanítványunkat egyikük kísérni fogja nagybőgőn, úgyhogy teljes mértékben boldogság ez számunkra. Persze ez leginkább akkor fog leülepedni, mikor vége lesz a tábornak, és kifújjuk magunkat. Idén egy picikét tartottunk tőle a helyzetre való tekintettel, és hogy Magyarország által is több táborozási lehetőség nyílott a fiataloknak, illetve akkor ugye a szülő-gyerek kapcsolat miatt nagyon sokan elutaztak, de még így is hála Istennek 80-an voltunk a tegnapi napon is például. Minden szekcióban vannak diákok, hisz vannak tanulni vágyók. Vannak olyanok, akik csak feljöttek, és megkérdezték, hogy zenélhetünk-e egyet? És akkor feljöttek és zenéltek. Teljesen pozitívak. Vannak olyan diákjaink, akik beültek a regisztrációs asztalhoz, mert ők egy kicsit már kinőttek ebből. Tényleg hála van a szívünkben ezért a napért is. A legkézenfoghatóbb visszajelzés az volt, hogy egy hónappal ezelőtt többen is felhívtak engem, hogy „mi is szeretnénk menni”, tehát a kör az bővült két faluval, Kígyóssal és Badalóval, de szeretett volna jönni Halábor is, de valami miatt ott is más programok voltak. Ennél nagyobb visszajelzés nem kell, amikor azért hívnak fel, hogy mi is szeretnénk részt venni ezen az alkalmon ‒ tudtuk meg Kovács Sándortól.

A Nemzet Háza és Udvara ‒ ahogyan a helyiek nevezik ‒ ilyenkor egyfajta időutazás színterévé válik. A közel 80 népi hangszerek, a néptánc, a népdal iránt érdeklődő fiatal őseink hagyományaival ismerkedik.

‒ Az öt évért hálás vagyok. Nagyon nagy hála van a szívemben, hogy mindezt megérhettük. Az az öt év, ami mögöttünk van, az sok-sok munkát jelent, sok-sok szervezést, és sok-sok olyan erőt kívánt, amit sokszor azt gondoltuk, hogy most már ez erőnk fölött van, de az Úristen folyamatosan megerősített, és ezért én hálás vagyok. Nem könnyű időszakban indultunk és nem könnyű ez a mostani sem, mégis azt látom, hogy szükség van rá, igény van rá. A gyerekek szívesen jönnek. Ha első nap voltunk csak 70-en, utána már 90-en. Mindig növekszünk, elviszik ennek a hírét, és mindazok, akik 5 évvel ezelőtt velünk kezdték, azok itt vannak most is. Akkor még aprók voltak. Tegnap is megkérdezték, hogy ez akkor már ilyen saját nevelés? Igen, és öröm rájuk nézni, hogy ők is itt vannak, tudják a dolgukat, és vágynak és csinálják, és nem azt kérdezik, mi lesz, hanem tényleg várják, és azt kérdezik, mikor lesz. Azon kívül, hogy a helyiek mellénk állnak és fizikailag tényleg itt vannak, szolgálatból erejük fölött vannak, adományoznak, hogy legyen nekünk minden napra bőségesen ebéd, uzsonna, legyen a gyerekeknek mit enni-inni, azon felül a magyar kormánynak köszönhetjük az anyagi részét – mondta el Kovács Erika szervező.

A szervezők kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy ne csak a számukra közel álló tájegységek jegyeivel ismerkedjenek meg a gyerekek. A néptáncosok Torma István és Mondics Benita, a Tiszapéterfalvai Művészeti Iskola Remény Néptáncegyüttes vezetőjének irányításával idén a résztvevők számára még ismeretlen moldvai csángó tánclépésekkel ismerkedhettek meg.

Kovács Sándor és Erika lánya, Abigél 3 éve vette át édesanyjától a stafétabotot. A népi énekórán ma már ő foglalkozik a fiatalokkal.

‒ Az első két évben még édesanyám vezette az énekoktatást, én még akkor mellette vagy éppen a sorok között tanulgattam ugyanazokat az énekeket. Aztán 3 éve levettem a válláról ezt a „terhet” saját magam javára fordítva azt. Egy kis tapasztalatot és nagyon sok élményt szerezhetek azzal, hogy 3 éve ezeket a gyerekeket most már én taníthatom. Számomra nagyon megtisztelő és felemelő érzés az, hogy most már én is ott lehetek anyáékkal a megbeszéléseken, és azokba a kis kulisszatitkokba én is beleláthatok, amibe eddig nem láthattam be. Nagyon jó érzés, és nagyon élvezem. Hagyományaink megőrzése, gyökereinek ápolása fontos, hisz mit ér egy fa, ha nincs gyökere, akkor az kiszárad, tehát a gyökereket kell ápoljuk ahhoz, hogy az a fa majd teremjen és azok a gyümölcsök beérjenek majd – mesélte lelkesem Kovács Abigél.

Kovácsék egy meglepetésvendéget is meghívtak. A mezővári Szolnoki Ida néni egy 100 éves szövőszéken mutatta be a gyerekeknek a szövés fortélyait. Minden gyerek lelkesen fogadta Ida nénit nagy érdeklődést mutatva szövés iránt.

Mint minden nyári tábornak, a Mezővári Népi és Hagyományőrző Napoknak is vannak visszajáró táborlakói. A tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport is állandó részvevője a hagyományőrző napoknak.

‒ Számunkra nagyon fontos ez az esemény, mihelyst hírül kapjuk, hogy mikor lesz, mi már a naptárunkba jegyezzük, és itt vagyunk. Nyilván kevesebben vagyunk, mint a kezdetekkor, mert egyszerűen a mai helyzet „ezt írja elő”, de aki csak tud, és itthon van, az örömmel érkezik a rendezvényre. A hagyományőrző csoport vezetőjeként elmondhatom, hogy ezek a napok nagyon fontosak a közösségépítés szempontjából. 5 év távlatából azt tudom mondani, hogy tartós, erős kapcsolatok alakultak ki a mezővári gyerekek, a tiszacsomaiak, a beneiek és mindazok között, akik itt részt vesznek. Annyira összekovácsolódnak a gyerekek, olyan közös értékkel bírnak a rendezvények szempontjából, hogy nem versenyeznek, hanem barátkoznak. Három napot töltenek el együtt a gyerekek, de alig várják a következő közös rendezvényt – mondta el Reskó Papp Angéla, a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport vezetője.

A mai nehézségekkel teli világban egyfajta kihívás bármit is szervezni, de a gyermekekért a jövő nemzedékért gyökereink ápolása érdekében megéri – fogalmazott Kovács Sándor. Hozzátette: „Mi komolyan vesszük a mondást, miszerint »teher alatt nő a pálma«”.