– Mesélj magadról, hogyan vált az ének és a zene életed részévé.
– Badalóban születtem, általános iskolába viszont Tiszacsomára jártam, majd ballagás után felvételt nyertem az Ungvári Zádor Dezső Ungvári Zeneművészeti Koledzs ének szakára, pedig azelőtt soha nem jártam énekórákra (7 évig zongoraórákra a mezővári zeneiskolába). A népi énekeket leszámítva ez a szak rengeteg énekstílust foglal magába, elég széles a paletta. Jelenleg negyedik évfolyamos tanuló vagyok. Hála Istennek nagyon jó énektanárt kaptam és az osztálytársaimmal is jó kapcsolatot ápolok: nagyon szeretem az éneksulimat.
– Az X-Faktorban való szereplésed előtt mi, kárpátaljaiak találkozhattunk-e már veled itthon valamilyen rendezvényen? Hallhattunk-e már énekelni valahol?
– Több falunapon és néhányszor beregszászi városnapon is énekeltem már Kárpátalján, bár nem egyedül, hisz Beregszászban a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola együttesével léptem fel vokalistaként. Nagyjából két évig zenéltünk együtt, mielőtt az egész csapat szétszéledt. Tavaly novembertől pedig a Csipkés zenekar népdalénekese lettem.
– A válogatón mégsem népdalt vagy népdalokat hallhattunk tőled.
– Igazából soha nem állt túl közel hozzám a népdaléneklés. Lehet azért, mert korábban mindig egyedül álltam és énekeltem a színpadon. Nagymamám nagy befolyással volt rám, hogy csatlakozzak a Csipkéshez és népdalokat énekeljek. Akkor a párom is az említett zenekarban játszott, és az ő kérésének nem mondhattam nemet, így lettem egy rövid időre népdalénekes.
– Hogyan került a szemed elé az X-Faktor? Miért döntöttél úgy, hogy szerencsét próbálsz?
– Idén februárban épp Budapesten jártam édesapámnál. Véletlen egybeesés vagy sem, pont akkor kezdődtek a castingok a műsorba, és apukám meggyőzött, hogy menjek el egyre. Kitöltöttem az online jelentkezési lapot, de végül nem mentem el sem az első, sem a második alkalommal, de harmadjára összeszedtem minden erőmet, bátorságomat és bementem. Gyerekkori álmom volt, hogy ott álljak és énekeljek a színpadon.
– Vágjunk is bele a már X-faktoros kalandodba!
– Az első casting sikere nyomán visszahívtak egy második alkalomra is, majd azt követte az első válogató, ahol tetszettem a mentoroknak, így továbbjutottam a „táborba”.
A tábor volt számomra az X-Faktor kedvenc része, mert nagyon pörgős volt, hisz először a csoportos feladatot kellett megoldanunk, melyre csupán 24 óra állt rendelkezésünkre. Jól sikerült a produkció, a mentoroknak is tetszett, amelynek köszönhetően mindhárman továbbjutottunk. Néhány napra rá következett a „székes” feladat, amire több időnk volt ráhangolódni, s ott már énektanárok is segítették a felkészülést. Mindezek mellett rengeteg emberrel megismerkedhettem, van olyan, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. A tábor alatt nagyon jóban lettünk Dankó Tündével, aki a szobatársam volt. Ő sajnos nem jutott el az élő show-ig. A második lépcsőfok sikeres meglépése után jött a „székes” feladat, ahol egy különleges dallal szerettem volna megmutatni, hogy méltó vagyok a továbbjutáshoz, mely már a mentorházat jelent.
– Mit éreztél, amikor a részben nemleges választ követően mégis továbbjutottál?
– Elsősorban eléggé sokkos állapotban voltam, hisz Puskás Peti leintett, így nem tudtam teljesen végig elénekelni a dalt. Váratlanul ért, főleg az, hogy utána Herceg Erika megkérdezte, hogy szeretnék-e együtt dolgozni vele. Először nem értettem, hogy mi történik, mert fogalmam sem volt arról, hogy épp készülőben van egy lánybanda, amelyet Erika szeretne mentorálni. Rövid gondolkodás után természetesen igent mondtam az ismeretlenre. Rizikós volt, de nem akartam elengedni a kínálkozó lehetőséget.
– Mikor találkoztatok először a Nikóval és Hangával?
– A székes feladatot követően találkoztunk először. Óriási meglepetés volt a lányok számára is, mert ők sem tudták pontosan, hogy mi lesz a jövőben, hisz hiányzott egy ember a lánybandából. Nikóval váltottam néhány szót a tábor alatt, de Hangát csak látásból ismertem. A mentorházban nagyon hamar barátok lettünk, könnyen megtaláltuk a közös nevezőt, így könnyű volt együtt dolgozni a lányokkal. A nevünk is innen ered: Synergy. Összhangot és együttműködést jelent.
– Érdekesnek mondható az első közös dalválasztásotok. Miért pont Lil Nas X Monteróját adtátok elő? Nem egy tipikus csajos zene.
– Valami olyat akartunk, amit eddig még más lánycsapatok nem énekeltek: nem szerettünk volna mi is csak egyek lenni a sok közül, hanem szerettük volna megmutatni, hogy mi, lányok mennyire vagányok is tudunk lenni. Természetesen kicsit át kellett hangszerelni, hogy jobban igazodjon hozzánk, de a fő hangsúly azon volt, hogy nem csupán együttesen mutassuk meg, hogy mire vagyunk képesek, hanem egyénileg is. Nagyon erős volt a mezőny, Erika kiválasztottjai egytől egyig nagyon tehetségesek voltak, és minőségi produkciókat hallhattunk tőlük. Ezért nagyon izgultunk, de pozitívan álltunk hozzá és reménykedtünk a továbbjutásban.
– Mint tudjuk, sikerült is, bejutottatok az élő show-ba. Hogyan készültetek az éles „bevetésre” bevetésre?
– Hárman vagyunk, három különböző helyről, kultúrából, de ezek nem okoztak nehézséget, hamar egymásra hangolódtunk. Hanga felajánlotta, hogy menjünk el hozzá Vácra és készüljünk ott együtt. Niko erdélyi, de Budapesten lakott az egyik barátnőjénél, így együtt indultunk el Vácra Hangához. A vonatozás alatt jobban megismertük egymást. Elkezdődött az első élő adásra való felkészülés, ami annyira nem volt egyszerű, hisz még friss barátnők voltunk és kicsit tartottunk attól, hogy véletlenül talán megsértjük egymást valamivel, de nagy volt az összhang, a synergy: mindig könnyen eldöntöttük, az idő teltével pedig már nyilvánvaló volt, hogy kinek milyen rész jusson a tervezett dalból vagy dalokból.
Még akkor is együtt töltöttük az időt, amikor nem próbáltunk: mindenhová együtt mentünk, sminkeltük egymást, főztünk, utaztunk ide-oda, kiválasztottuk, hogy mit fogunk felvenni. Néha természetesen egymás ruháiban flangáltunk, mint akik már évek óta legjobb barátnők.
– Milyen az X-Faktor utáni élet? Milyen gyakran ismernek fel az utcán?
– Volt már rá példa – és természetesen még mostanában is szokott lenni –, hogy odajönnek hozzám, hogy szeretnének egy közös fotót készíteni, de gyakrabban felismernek, ha hárman vagyunk. Múltkor épp édesanyámmal kávéztunk, amikor egy aranyos kisfiú félénken, remegő kézzel odajött hozzánk, hogy készítsünk egy közös fotót. Természetesen több követőnk van a közösségi médiaoldalakon, több rajongói oldal is készült a Synergy nyomán, és örömteli, hogy sokan hallgatnak bennünket, követnek, kérdeznek tőlünk a különböző közösségi platformokon.
– Egyik adásban a nézők már hallhattak is eredeti Synergy dalt, a Girlpowert. Mesélj erről a számról.
– A dal eredetileg Erikának (Herceg – a szerk.) készült, neki írták. Egy megbeszélés alkalmával beszélt nekünk erről a zenéről és elmondta, hogy nem érzi magáénak és nem tudná úgy elénekelni, aszerint az elgondolás szerint, ahogy azt kellene. Mi nyitottak voltunk az ötletre, amikor felajánlotta, hogy legyünk mi azok, akik előadják ezt élő adásban. Meghallgattuk az eredeti verziót, amit Erika énekelt fel, utána pedig nekiláttunk a közös munkának, aminek a gyümölcsét már rengetegen hallhatták. Sőt mi több, még egy videóklip is készült, mely ugyanazon az estén került fel YouTube-ra, mint amikor előadtuk az élő adásban. A videóklipet nem mellesleg Erika rendezte: végig ott volt velünk, saját sminkest és fodrászt hozott, sőt, még a díszlet építésében is segített.
– Milyen volt a közös munka Erikával?
– Eszméletlenül király! Mentorálása teljes ideje alatt egyszer sem bánt velünk kesztyűs kézzel, mindig szigorú és kemény volt. Mi tudtuk, hogy ez azért van, hogy mi is mindent beleadjunk. Természetesen rengeteg tanácsot adott minden téren, mindig mellettünk állt, támogatott és kitartott mellettünk. Nagyon hálásak vagyunk neki a lehetőségért és mindenért, amit értünk tett és tesz is azóta, mert nem engedte el a kezünket. Igazi mentorunk volt és marad is.
– Mik a terved/terveitek a jövőre nézve?
– Erika tanácsát megfogadva úgy döntöttünk, hogy a decemberi ünnepekre mindannyian hazamegyünk, visszatérünk kicsit az úgynevezett normál kerékvágásba és hagyjuk, hogy leülepedjen az X-faktoros történet. A tervek szerint újév után ismét találkozunk és megbeszéljük, hogy miként haladunk tovább. Mindenképpen szeretnénk folytatni azt az utat, amelyen elindultunk.
Nekem személyesen az első célom az, hogy befejezzem az éneksulit. Gondolkodom a továbbtanuláson is, de még nincs tényleges elképzelésem. Jól érzem magam a színpadon, mindenféleképpen szeretnék ebbe az irányba tovább haladni, és mivel érdekel a színészet, lehet azt is kipróbálom.
