Ebben a nem könnyű háborús időszakban sokan sietnek segítségünkre, ami a nagy szolidaritásnak és együttérzésnek a jele. A Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Kara is hozzájárult a nemes ügyhöz. Tehetséges hallgatóit kérte fel, hogy adjanak koncertet, mely során a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola javára szerveztek gyűjtést. A fellépők között ott volt Pércsi Mária, aki Beregszászban nőtt fel, ott végezte el a Kodály Zoltán Művészeti Zeneiskolát. Vele beszélgettem erről a nem mindennapi eseményről és a hivatásáról.
– Mesélj a nemrégiben megrendezett koncertről.
Egy jótékonysági koncertről van szó, melyen a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola javára szerveztek gyűjtést. Én is részt vehettem ezen az eseményen, mint fellépő. Rengetegen jöttek el, hogy támogassák a kárpátaljai magyarokat és mindenkit, akit ebben a háborús helyzetben rászorul. Nagy meglepetés volt számomra a felkérés. Nagyon örültem a fellépési lehetőségnek is, de aztán nagy boldogság volt számomra a tapsvihar és a csokor, melyet kaptam a végén. És nagy megtiszteltetés volt, hogy Csöbör Katalin, a Magyar Országgyűlés képviselője és Veres Pál, Miskolc polgármestere is ott volt a nézők sorában.
– Ki kezdeményezte az eseményt?
A Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karának dékánja Dr. Papp Sándor és Farkas Kata, a hegedűtanárom szervezték meg az egyetem nagytermében.
– Hány fellépője volt a rendezvénynek?
Tízen voltunk, az egyetem tehetséges hallgatói és tanárok.
– Mit adtál elő?
Henryk Wieniawski Romance sans parole című művét.
– Te hegedűn játszottál. Még milyen hangszerek szólaltak meg az est alatt?
Zongora, cselló, furulya, fuvola, gitár.
– Mióta hegedülsz és miért?
Hétévesen kezdtem hegedülni. Az első perctől kezdve belebolondultam ebbe a hangszerbe. Mindig tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, nem tudnék hegedű és zene nélkül lenni, mert ezzel kelek, ezzel fekszem. Ez mindig így volt. Mint hivatást, olyan hetedik, nyolcadik osztályban választottam. Akkor tudatosult bennem az, hogy ezt muszáj tovább vinnem. Olasz Natália tanárnőm is mindig bíztatott, hogy folytassam. Ezért később Ungváron tanultam a zeneművészeti szakközépiskolában.
– Hogyan kerültél Miskolcra?
Gyerekkoromtól nagy álmom volt, hogy Magyarországon tanulhassak. A szakközépiskola befejezése után sikeresen felvételiztem, mégpedig maximális pontszámmal kerültem be a hallgatók közé. Nagyon boldog vagyok, hogy itt tanulhatok. Nagyon jó tanáraim vannak, és jó közösségbe kerültem.
– Jelenleg másodéves hallgató vagy. Hogyan telnek napjaid? Hány órát gyakorolsz naponta?
Napi 3-4 óra, ami csak gyakorlás, de ezen kívül órákon is rengetegek hegedülök: kamaraórán, főtárgy órán, zenekari órán. Tulajdonképpen egész nap hegedülök.
– Nem fárasztó?
Néha igen, de csak a kezem fárad el, a lelkem nem, az tovább hegedülne.
– Milyen stílusú zenét szeretsz játszani?
Romantikus. A Wieniawski- darabokat imádom a legjobban.
– Mivel szeretnél foglalkozni a jövőben? Hol hegedülnél legszívesebben?
Nagyon szeretnék színházban, zenekarban. Nem igazán tudtam magam elképzelni tanárként, habár az évek alatt arra jöttem rá, hogy nem áll tőlem túl messze ez a pálya sem. De a zenekar vonz a legjobban.
– Egy zenekarban beleolvadsz a sok hangszer közé. A szóló nem jobb?
Szeretek beleolvadni. Szeretem, ha része lehetek egy nagy alkotásnak.
– Volt már rá lehetőséged, hogy zenekarban játssz?
Igen, Beregszászban diákként már játszhattam egy magyarországi nagy zenekarban. Ez egy nyári egyhetes gyakorlás volt.
– Sikeres fellépések, sikeres felvételi. Ezek a sikerek mennyire motiválnak?
Megerősítenek abban, hogy folytassam, és még jobban csináljam. Nem szabad megállni.
– Van még hova fejlődni, ha már nagyon jó vagy?
Mindig van hova fejlődni, ez soha nem múlik el.
– Mint kárpátaljai magyar, te most hogyan éled meg, hogy hazádban háború van? Ugye a fellépésed is kapcsolódott ehhez a szomorú helyzethez.
Nagyon örültem, hogy amihez én értek, azzal ilyen formában hozzájárulhattam az otthon kialakult helyzet orvoslásához, hogy segíteni tudtam a sajátjaimon. A továbbiakban is szeretném segíteni, ha lesz rá lehetőségem. Nagyon remélem, hogy minden helyreáll otthon.
