A ZeneVarázslat zárókoncertjén fellépett egy zongorista fiú, akire nem lehet nem felfigyelni. Valóban elvarázsolt a zenéjével. Paládi Máténak hívják, de ennél többet is tudni szerettünk volna róla.
– Hogyan került kapcsolatba a ZeneVarázslattal?
– Tizenhét éves vagyok. A ZeneVarázslat mozgalom, ugyanúgy mint ez a zárókoncert is, számomra egy különleges alkalom, hiszen Andrea nénivel, vagyis Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas zongoraművésszel már tízéves korom óta dolgozunk együtt. Azóta vagyok a szárnyai alatt. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert számomra megtiszteltetés, hogy tőle tanulhatok, és beleláthatok az együtt muzsikálás rejtelmeibe.
– Hogyan kerültetek kapcsolatba vele?
– A Zeneképzelet táborban ismerkedtünk meg, melyet ő szervezett itt Kárpátalján, Péterfalván. Elmentem neki zongorázni, így kerültünk kapcsolatba.
– Mint mentor van jelen az életében?
– Igen. Engi Erika, első tanárnőm töltötte be a híd szerepét közöttünk. Ő mutatott be engem a táborban Andrea néninek. És a kapcsolat a mai napig is tart.
– Közös fellépés is volt.
– Igen. Most idén augusztus 20-án, Csornán, az ünnepségen együtt zongorázhattunk.
– Mit tervez a jövőben?
– Nagyon hálás vagyok Andrea néninek, hiszen nagyon sok lehetőséget biztosít számomra. Ilyenek például az elkövetkezendő koncertek olyan rangos helyeken, mint például a Liszt Ferenc Zeneakadémia nagytermében, vagy a régi zeneakadémián. Ez mind nagy öröm számomra.
– Ön itt van Kárpátalján, ő pedig Magyarországon. Hogyan tartják a kapcsolatot?
– Online. Ez a legegyszerűbb és bevált módszer.
– De, gondolom, nem egyszerű egy négykezest összehozni így…
– Természetesen. De úgy gondolom, ha két ember egy akaraton van, szeretettel csinálja azt, amit csinál, akkor nem lehetnek akadályok.
