Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. Így a nemzet vértanúi lettek: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly. Október 6-án rájuk és az elbukott forradalomra emlékezünk, amely megmutatta az egész világnak a magyar nemzet szabadságszeretetét, élni akarását.
Az aradi tizenháromra emlékeztek október 4-én az ungvári Kálvária temetőben a MÉKK, az UMDSZ és a KMMI aktivistái, akik megkoszorúzták Szegelethy János honvédhadnagy síremlékét. Rövid méltató beszédet tartott dr. Ljah Erzsébet, az UMDSZ városi szervezetének elnöke.
Dosszié: Szegelethy János (1831–1911) a Borsod megyei Diósgyőrön született, református. Diák-önkéntesként állt be Kossuth seregébe. Előbb a 21. honvéd zászlóaljban szolgált mint vörössipkás. 1849 májusától őrmester, majd hadnagy Kazinczy hadtestének 106-os zászlóaljában a zsibói fegyverletételig. 1851 januárjában besorozták a 34. gyalogezredbe, de még ugyanazon év szeptember 25-én leszerelték. 1867 és 1890 között pénztárnok, az Ung megyei honvéd egylet tagja. 1911. március 12-én hunyt el Ungváron. Három gyermeke gyászolta: Szegelethy Ilona tanítónő, Szegelethy János szegedi polgári iskolai tanár és Szegelethy István nagybereznai számvivő.
A MÉKK, az UMDSZ és a KMMI aktivistái megkoszorúzták a 160 évvel ezelőtt született és 110 évvel ezelőtt meggyilkolt Egán Ede magyar kormánybiztos (1851–1901) emlékművét Börvingesen. A “hegyvidéki akció” atyjáról, a kárpátaljai ruszinság jótevőjéről Dupka György, a MÉKK elnöke tartott rövid emlékbeszédet. Az ír származású mezőgazdasági szakember Csáktornyán született. Egán Ede középiskoláinak elvégzése után két éven át egy szászországi birtokon gyakornokoskodott. A bécsi mezőgazdasági főiskolán és a hallei egyetemen tanult. Több német-, cseh- és magyarországi gazdaságban – köztük apja borostyánkői uradalmában – tevékenykedett. 1883-tól, mint a kezdeményezésére szervezett Országos Tejgazdasági Felügyelőség vezetője, elősegítette a magyarországi tejgazdaság és sajtipar fellendülését, majd a ruszin (rutén) nemzetiségi mozgalmak és szegényparaszt megmozdulások leszerelésére az állattenyésztés és a havasi tejgazdaságok fejlesztésének programjával kidolgozta az úgynevezett hegyvidéki akció-tervet. 1897-től mint a hegyvidéki kirendeltség miniszteri biztosa a kisparaszti gazdaságok bizonyos mértékű megsegítését kezdeményezte, és fellépett a Kárpátalján élő zsidók agresszív gazdasági tevékenységével szemben is.
A galíciai zsidók növekvő beáramlása nem kedvezett a ruszin mezőgazdaság fellendítésének. Az akció „kulturális” programjával a ruszinok részbeni elmagyarosítását kívánta elérni, görög katolikus vallásuk megtartásával. Sokat tett az erdélyi és kelet-magyarországi szarvasmarha-tenyésztés és tejgazdálkodás fellendítéséért is. 1901. szeptember 20-án Ungvár és Munkács között, Szerednye község mellett – uzsorások által megbízott – bérgyilkos áldozata lett. A családi sírboltban temették el, a Vas vármegyei Borostyánkő községben. Egán Ede halála után, bár a hegyvidéki akció tovább folytatódott, csakhamar "egy szürke hivatal léleknélküli adminisztrációs munkásságáig süllyedt", így nem is érhette el célját, nem tudott gyökeres változást előidézni a ruszinság helyzetében.
