Egy ifjú festőművész üzenetei

A beregszászi konzulátus Munkácsy Mihály kiállítóterme a kárpátaljai kortárs képzőművészet népszerűsítésének kiemelkedő helyszíne.

Nemrégiben a külképviselet pályázatára beérkezett alkotásokból nyílt tárlat. Fiatal kárpátaljai festőművészeknek adtak lehetőséget, hogy bemutassák munkáikat. Ezek egyike a zápszonyi Mocsán Sándor, aki különdíjban részesült.

– Már kiskoromban érdekelt a festészet, vagy akkor inkább még csak a rajzolás. Eleinte a falra, majd papírra rajzoltam figurákat, pálcikaembereket, állatokat stb. A szüleim és a tanáraim, felfigyeltek a tehetségemre, és arra buzdítottak, hogy képezzem magam tovább. 2014-ben felvételiztem az Ungvári Erdélyi Béla Művészeti Koledzsbe, melynek elvégzése után felvételt nyertem a Kárpátaljai Művészeti Akadémiára. Azt is befejeztem, jelenleg ugyanott a tanulok magiszterin– mutatkozott be az ifjú művész.

Sándor elmondta, amikor befejezte a koledzset, és elkészítette az első diplomamunkáját, még komolyabban kezdett foglalkozni a festészettel. Kopriva Attilának ösztönzésére nevezett be a pályázatra, a Nyugalom című festményével.

– Jelenleg a kötelező, iskolai munkák készítésével vagyok elfoglalva, Csendéleteket és álló modelleket festünk. A karantén alatt itthon sokat másolok, főképpen grafikákat, illetve híres festők képeit, ami szintén a fejlődésemet segíti elő. Kedvenc témáim a portrék, a csendéletek és az életképek. Mindegyiket igyekszem úgy megfesteni, hogy legyen mondanivalója, elgondolkodtassa a szemlélőt.

– Bármikor tud festeni, vagy csak akkor, ha ihletet kap?

– Olykor pihenésre van szükségem, és igen, az is fontos, hogy ihletem legyen. Miután átgondolom, mit szeretnék, csak akkor látok neki a munkának. Most bekerültem azok csapatába, akik tavasszal részt vehetnek a plein airen. Úgy hiszem, jó lesz majd a szabadban alkotni, és az sem mellékes, hogy ezt jó társaságban tehetjük.