Egy géniusz diadala – Munkácsy Mihályra emlékeztek a Munkácsy Mihály Magyar Házban

Ha Munkácsról esik szó, akkor a legtöbb magyarnak talán a munkácsi vár jut elsőre eszébe, illetve az azt hősiesen védő Zrínyi Ilona, no meg a Rákócziak. De világszerte ismertté az itt született festőóriás, Munkácsy Mihály munkássága tette. Aki 1844. február 20-án ebben a Latorca-parti városban látta meg a napvilágot Lieb Mihályként, ám később szülővárosa előtt tisztelegve felvette a Munkácsy nevet. 

A Munkácsy Mihály Magyar Ház (MMMH) méltóképpen őrzi a festőóriás emlékét. A bejáratnál a mellszobra köszön az ide betérőre, a díszteremben pedig festményeinek reprodukcióival ismerkedhetünk meg. Az intézmény vezetése úgy gondolta, kapcsolatot építenek ki a géniusz nevét viselő intézményekkel, hogy még inkább megismertethessék Munkácsy életútját a szülővárosa jelenlegi lakóival. 

Amint azt a sajtónak nyilatkozva Pfeifer Anita, a MMMH programmenedzsere elmondta, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum volt az első, amelyikkel sikerült gyümölcsöző kapcsolatot kialakítani. Februárban, a festőművész születésnapjára emlékezve Bácsmegi Gábor régész főmuzeológus vett részt az itteni koszorúzási ünnepségen. Ennek folytatásaként, ezúttal Munkácsy halálának évfordulójára emlékezve, május 17-én Gyarmati Gabriella művészettörténész jött el Békéscsabáról, hogy előadásában egy igencsak átfogó képet adjon a festőgéniusz életútjáról, elmondja, hogyan vált hirtelen az ismeretlen magyar fiú festőfejedelemmé. 

Az előadás során megismerkedtünk a fiatalon árvaságra jutott „Miskával”, aki hétévesen négy testvérétől is el kellett váljon, hisz a gyerekek különböző családokhoz kerültek édesanyja rokonainál. A későbbi festőóriást a Békéscsabán élő Reök István asztalosinasnak szánta, ám a tehetséget nem lehetett a műhelybe zárni… 

Gyarmati Gabriella igencsak szemléletesen mesélt a festőfejedelem életútjáról, hogyan lett hivatalosan Liebből Munkácsy, miként hódította meg hatalmas romantikusan realista vásznaival a világot, hogyan születtek kolosszálképei, miként kerülhetett az Eche homo, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota állandó helyére, a debreceni Déri Múzeumba, hogyan vált Munkácsy egyre népszerűbb és keresett festőművésszé stb. A résztvevők számára lélekemelő volt az a visszaemlékezés, amely felidézte az immáron ismert és elismert festőművész 1882-es hazalátogatását. A kíséretében lévő Mikszáth Kálmán, a Pesti Hírlap akkori munkatársa beszámolójából tudjuk, hogy Munkács polgárai fejedelemnek kijáró tisztelettel – fáklyásmenet, fellobogózott város, diadalkapu, díszebéd, táncmulatság stb. – s egy közadakozásból készült ezüst babérkoszorúval fogadták a város híres szülöttét. (A tervek szerint ennek egy másolatát a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum és a Munkácsy Mihály Magyar Ház együttműködésének köszönhetően jövőre a Latorca-parti intézmény is megkapja.) 

Munkácsy Mihály története egy olyan művészről szól, akit az 1880-as években a legkiemelkedőbb élő festőnek tartottak. Festőfejedelemként emlegették, géniuszként tisztelték – Békéscsabán, Magyarországon, Európában és Amerikában egyaránt. Művei elgondolkodtatták és felrázták, máskor elvarázsolták és gyönyörködtették a közönséget. Képei ma is képesek erre, fogalmazott Gyarmati Gabriella.